- Kulcs, Chan, kulcs! –
szóltam magamra, majd gyorsan vissza is rohantam a házba. – Egyszer tényleg a
fejemet hagyom itthon – ráztam meg idegesen az említett testrészemet, remélve,
hogy a szomszédok nem veszik észre, hogy már megint magamban beszéltem. De hát
mit tehettem, amikor magányos farkas voltam? Amúgy is, legalább volt egy
személy, aki bármikor meghallgatott – akármilyen skizofrénnek is tűnt mindez.
Ezután
szépen nyugodtan elindultam abba az edzőterembe, aminek az egyik magántermét
már évek óta béreltem, hogy egyrészt zavargások nélkül tudjak edzeni, másrészt
hogy magánedzőként nyugodt helyet tudjak biztosítani a klienseim számára. Jól
tudtam, milyen volt az, amikor azért nem kezdett el edzeni valaki, mert nem
akarta azt, hogy mások figyeljék, mit és hogyan csinált, valamint hogy
méregessék a testi adottságait. Ebben a magánteremhez képest nagy és felszerelt
szobában viszont biztonságban voltak, már amennyire azt annak lehetett nevezni, hiszen nagyon is kíméletlen edző voltam. Sohasem ordítottam le a fejüket, nem
voltam agresszív, de megvoltak a magam módszerei, hogyan tudtam rávenni az
embereket, hogy rendre feszegessék a határaikat, és a másnapi izomlázaik során
nem feltétlenül én voltam a kedvenc emberük, sőt. Sokan nem is jöttek többet
hozzám, de ez az ő bajuk volt; én azért sohasem fogadtam volna el pénzt, hogy
gyenge edzéseket tartsak az embereknek. Azt otthon egyedül is meg tudták volna
csinálni egy-két súlyzóval vagy akár anélkül is.
Ekkor
épp a kedvenc kliensemhez mentem, ha fogalmazhattam így. Egy bűnös élvezetnek
tartottam azt, hogy két éve belementem abba, hogy Changbin személyi edzője
legyek, hiszen első látásra belehabarodtam. Volt valami a kisugárzásában és a
mosolyában, amitől az elfojtott homoszexualitásom azonnal felszínre tört, és
azóta is vígan evickélt a bűntudatom tengerében, amit két dolog is okozott.
Egyrészt, nagyjából három éve megígértem a másságomról semmit sem tudó
édesanyámnak, hogy egy nap lesz egy gyönyörű feleségem és sok szép gyerekem;
másrészt, mert amióta elkezdett hozzám járni Changbin, minden edzésünk után rágondolva
maszturbáltam, mielőtt lefeküdtem aludni. Mindegy volt, milyen fáradt voltam,
éppen jó vagy rossz kedvem volt, még az sem érdekelt, ha úgy megvolt zúzódva
mindkét kezem, hogy a tejes bögrét is alig tudtam reggel felemelni, akkor is
könnyítenem kellett magamon az esti zuhanyzáskor. Mert ha nem tettem volna így,
sok eséllyel nemcsak az erekcióm robbant volna fel, hanem az elmém is teljesen
megbolondult volna, ahhoz pedig huszonnyolc évesen még eléggé fiatal voltam.
Ekkor is, ahogy kifújtam a levegőt, majd szépen útra keltem, próbáltam lehűteni
a kedélyeimet.
- Ma nem lesz merevedésed,
miközben a fekvőtámaszokat csinálja! Ma kibírod! – suttogtam a levegőbe, olyan
halkan, hogy senki se hallhassa, aki elment mellettem az utcán.
Sajnos egyre többször
döntött úgy az ágyékom, hogy külön életet él és nem várja meg, amíg az otthonom
magányában érek hozzá, hanem Changbin feszülő izmait látva és a dezodorjának,
parfümjének és izzadságának férfias és egyedi illatkeverékét szagolva, ő égnek
eresztette magát. Már arra is gondoltam, hogy valahogy leszorítom magam alulról,
amikor Changbinnie jött hozzám. Mert ez nagyon nem volt normális. Azt sem tudtam,
hogy meleg volt-e. Persze, rengeteget beszélgettünk az elmúlt két évben, és
azzal tisztában voltam, hogy egyedülálló volt, de hogy melyik nemhez vonzódott,
vagy hogy esetleg mindkettőhöz-e, arról fogalmam sem volt. Az ilyesmit nem
kérdezi csak úgy meg az ember a másiktól. Én legalább is biztosan nem mertem
volna, bárhogy égtem a vágytól, hogy megtudjam. Egy ideje már a közösségi
médiás felületeit is bekövettem, de azokból sem derült ki semmi erről. Se
nőkkel, se férfiakkal nem posztolt, csak szép esztétikai képeket tett fel az
ételeiről, a természetről stb.
Megérkezve az
edzőterembe, a szokásos kis rituálémat csináltam. Pár héttel azután, hogy
elkezdett hozzám járni Changbin, jelezte, hogy hamarabb szokott odaérni az
edzésre, mint én, ezért ha lehet, elkérné a recepción a terem kulcsát, hogy
addig átöltözzön és melegítsen. Én persze belementem ebbe, először csak
kedvességből, de aztán az egyik alkalommal, mikor szinte rögtön utána értem
oda, végignéztem tisztes távolságból, ahogy bement a terembe, majd résnyire
nyitva hagyta az ajtót – mint aki félt, hogy beragad – és ezután saját magát
nézegette a tükörben, feszítette az akkor még minimális bicepszét. Annyira
magával ragadott, ahogy az akkor még vékony, édes arcú fiú kellette magát a
tükörben. Azt kívántam, bárcsak nekem produkálta volna magát! Bárcsak nekem
akart volna egyre fittebb lenni! Nem, mintha szükség lett volna rá. Számomra
minimális izomzattal is ő volt a leghelyesebb pasas, akin volt szerencsém a
szemeimet legeltetni.
Az évek során azonban
valóban szépen megedzette magát, amihez nem csak az én tudatos és kemény
edzéstervem kellett, hanem az ő kitartása is, mind a teremben, mind az otthoni
életmódváltásban. Már az enyémmel vetekedett az izomzata, amire láthatólag
szörnyen büszke volt. Ekkor is, ahogy odaértem a teremhez, olyan gyermeki
boldogsággal nézte magát a tükörben, hogy majdnem kicsordult a könnyem. Lehet,
hogy megnőtt a fiú, de lélekben ugyanaz a dilinyós, szeretteljes személy
maradt, aki után epekedtem. Hirtelen az a videó jutott eszembe, amit az előző
nap láttam. A lényege az volt, hogy amikor a gazda a felnőtt kutyáját nézte, akkor
is a kölyök énjét látta, mert neki mindig is a kiskutyája maradt. Hasonlóan
voltam én Changbinnel, nekem is mindig az a „kisfiú” maradt, aki eleinte csak
félénken nézte a karomat, mire aztán pár hét elteltével szégyenlősen megkért,
hadd fogja meg. Akkor ott kirázott a hideg, de jó értelemben. Azóta persze
rendre fogdostuk egymás izomzatát, de nem tudtam, hogy ő is azért érezte
komfortosan magát ezekben a helyzetekben, mert szintén vonzódott hozzám, vagy
éppen amiatt, mert szexuális értelemben hidegen hagytam.
- Hé, a szádat szedd
fel a padlóról! – parancsolt rám Changbin, mivel nem vettem észre, ahogy a
gondolataim tengerében olyan vadon úszkáltam, hogy az ajtó és a szám is
teljesen nyitva álltak. – Csak nem tetszik, amit látsz, edző bá? – kérdezte
cserfesen, amibe még a kislábujjam is belepirult.
- Éééénnn… – Hirtelen
azt sem tudtam, melyik univerzumban voltam, nemhogy azt, mit kellett volna
mondanom egy ilyen lebukás után. – Már mondtam, hogy ne hívj edző bának! –
végül ezt sikerült kinyögnöm, bár a hangom olyan rekedt volt, mint aki
végigüvöltött egy koncertet. Valószínűleg azért, mert – mint azt ekkor
realizáltam – szörnyen ki volt száradva a szám.
- Csak ennyit tudsz
reagálni? – kérdezte kacagva, amire végképp semmi frappáns válaszom nem volt,
így elkezdtem a tarkómat vakarni. – A nagy Bang Chan megnémult – könyvelte
el.
- Már nem is vagyok
hozzád képest olyan nagy – motyogtam, miközben beléptem a terembe és leraktam
az egyik padra a holmimat.
- Bizonyos
testrészednél nagyon is nagy vagy – jegyezte meg pimaszul.
Csak nem arra gondolt? Hát
persze, hogy észrevette az erekcióimat, bárhogy mindig gyorsan kifutottam a
mosdóba. Egek ura, mindig is egy pimasz csávó volt, de ez még tőle is sok volt.
Még jó, hogy neki háttal állva pakolásztam, így nem látta a kidülledt szemeimet. Hirtelen
a kiszáradt torkom úgy kapart, mintha torokgyulladásom lett volna, így gyorsan
kibányásztam a táskám aljáról a vizes flakonomat és egyhuzamra megittam a
felét.
- Te tényleg semmit nem
reagálsz arra, hogy megdicsértem a férfiasságodat? Azt hittem, kábé ez minden
pasi álma – jegyezte meg, és a hangjából ekkor már nemcsak poénkodás, hanem
kacér flörtölés is kicsengett. Talán tényleg azt csinálta éppen.
- Valóban férfiasan
izmos vagyok – nyögtem ki, tudva, hogy nem erre célzott, majd lekapva a
pulóveremet és átcserélve az edzőcipőmet, hívtam melegíteni.
- Komolyan! Azok után,
hogy két éve nézegeted, ahogy illegek a tükörben, semmi kérdésed nincs? –
nézett rám döbbenten.
- Miért csináltad ezt
ennyi éven át, főleg ha tudtad, hogy nézlek? – nyögtem ki végre egy épkézláb mondatot,
miközben ekkor nagyon is nehezemre esett, hogy ránézzek.
- Nem tudod? – húzta
fel a szemöldökét.
- Honnan tudnám? – Már
úgy izzadtam, mint aki lefutott egy fél maratont, amit ő is észrevett, majd
elém lépve letörölt egy izzadságcseppet a homlokomról.
- Szerintem meg tudod – felelte, miközben kínzó szenvedéllyel nézett
farkasszemet velem.
- Mer tetszett a
fejlődés, amit együtt elértünk. Az, hogy egyre izmosabb lettél – vágtam rá,
miközben a pulzusom már egy végtelen nagy számot produkált.
- Részben, de tudod Te
a másik okát is. – Ekkor játszott csak igazán veszélyesen, mivel közvetlen elém
lépve előbb az orrom alatt törölte le az izzadságot, majd a számon is
végighúzta a kezét. Ettől, mintha a szobában lévő levegő hirtelen mázsás
súllyal zuhant volna rám, és a tüdőm kezdte feladni a szolgálatot, annyira
pihegtem az izgatottságtól.
- Mert mindvégig… hm… –
nyögtem fel, ahogy a nyakamat kezdte cirógatni – tisztában voltál vele, hogy
nézlek.
- Pontosan – felelte,
miközben egy kicsit szétnyílt az ajka, aminek meg is nyalta a felső részét.
- Ha tudtad és nem
zavart, miért nem jelezted ezt előbb felém? – kérdeztem őszintén, mert
totálisan hirtelen ért ez a kialakult helyzet.
- Mert meg akartam
várni, hogy olyan testem legyen, ami vetekszik a tiéddel. Mert bár láttam
Rajtad, hogy mindvégig vonzódtál hozzám, azt akartam, hogy majd megbolondulj a
közelségemtől. Ráadásul ez kiváló motiváció volt, hogy ne adjam fel az izmokért
való küzdelmet. De most, hogy beérett a gyümölcs, és már alig van olyan
edzésünk, amikor nincs erekciód, úgy döntöttem, itt az idő lépni. – Ekkor
minden gátlását levetkőzve rásimított a férfiasságomra, ami már elkezdett
éledezni. Nem is tudtam, hogy a szavai, a közelsége vagy a konkrét érintése hozott-e
jobban zavarba, de az biztos, hogy alig voltam az eszemnél.
- Úgy érzem, mintha egy
átverésben lettem volna eddig. Azt hittem, hogy Te tök visszafogott vagy szexuális
értelemben – vallottam be és még mindig nem tudtam felocsúdni attól, milyen
helyzetbe is kerültem.
- Csak szeretem az
előjátékot, ez pedig két éven át tartott. Most viszont nincs menekvésed, Bang
Chan, zárd be kulcsra az ajtót, majd tégy magadévá azon a kicseszett
tatamin! – mindezt szinte parancsolta, amitől, mint egy engedelmes kisgyerek, futottam
az ajtó felé.
- De én nem készültem ilyesmire – mondtam,
miután a kulcs elfordult a zárban. – Nincs nálam sem óvszer, sem síkosító. Ezek
nélkül pedig nem fog menni. Nem akarok kárt tenni Benned – vakartam meg ismét a
tarkómat, miközben az ajkaimat összeszorítottam. Komolyan csak így random azt
akarja, hogy letámadjam? Bár úgy állt a helyzet, hogy inkább ő támadott le
engem.
- Nem fogsz, én már azóta magamnál tartom ezeket, hogy az első olyan edzésünk volt, amin erekciód lett. – El is indult a táskájához,
amitől ismét leesett az állam.
- Kezdek félni Tőled –
suttogtam szinte csak magamnak, de persze meghallotta.
- Talán van is mitől.
Mert hidd el, nemcsak Te indulsz be tőlem. Maradjunk annyiban, hogy annak
idején nem véletlenül Téged választottalak személyi edzőmnek. Amint megláttam a
képedet, tudtam, hogy egy nap alattad akarok pihegni. – A hangjában nem volt
szégyenkezés vagy félénkség, egyszerűen közölte azt, amiről még fél órával korábban
sem mertem volna álmodni. Ettől nyeltem egy nagyot, miközben a karom libabőrös
lett, a hátamon pedig futkosott a hideg, miközben izzadtam az izgalomtól.
- Te totálisan
megvezettél engem, ugye tudod? Ráadásul felesleges volt ennyit várnod.
Mindenhogy tetszettél az évek alatt. Sőt, ha most abbahagynád az edzést és egy
csomó súlyfelesleget felszednél, akkor is bolondulnék érted – mondtam ki azt,
ami már nem először fogalmazódott meg a fejemben. Kívül-belül imádtam ezt a
pasit, onnantól kezdve, hogy átlépte az edzőterem küszöbét, és úgy látszik, ezt
nem is sikerült titkolnom előtte, hiszen végig tisztában volt vele, ami zavarba
hozott és némileg frusztrált is. Ha én tudtam volna, hogy kölcsönös a
vonzalmam, léptem volna.
- Tudom, Channie, hogy
mindenhogy kellenék Neked, és pont ezért érdemelted ki azt, hogy a lehető
legjobb formámban legyek a Tiéd. Úgyhogy most már nem akarok több beszélgetést,
se fekvőtámaszt, se súlyzózást, ma másként akarok edzeni – kacsintott, majd
mintha az lett volna a világ legtermészetesebb dolga, elkezdte lehámozni rólam
a felsőmet.
- Kölyök, Te hirtelen
nagyon szemtelen lettél! – mondtam, nem mintha bántam volna. Bár, ha rajtam
múlik, kértem volna egy nap haladékot, amíg feldolgozom a hallottakat, vagy
felvetettem volna azt, hogy este találkozzunk nálam, de talán így volt jó, hogy
nem agyaltam túl, hanem szó szerint azonnal belevetettem magamat Changbinbe.
- Hé, nem vagyok már
kis kölyök! Vagy ha nem hiszel nekem, akkor bebizonyítom, viszont azt az
ánuszod fogja bánni. – Közben olyan közel rántott magához, hogy a meztelen
felsőtestemmel éreztem, hogy az ő bőre is tüzelt, bárhogy még rajta volt a
trikója.
- Szerintem maradjunk
az eredeti felállásnál – mondtam, miközben képtelen voltam nem az ajkát nézni,
ami nagyjából tíz centire lehetett az enyémtől.
- Akkor megcsókolsz
végre? – húzott a lehetetlennél is közelebb magához, mint aki össze akart
láncolni minket.
Nem válaszoltam –
legalábbis szavakkal nem –, helyette a jobb kezemmel megragadtam a tarkóját,
míg a ballal érzékien végigsimítottam a haján. Majd mindenféle óvatosságot
mellőzve falni kezdtem az ajkát, amire ő is kellő intenzitással válaszolt. Nem
telt bele egy percbe, már utat is tört a számba és tangóba hívta a nyelvemet,
ami nem utasította vissza az övét. Évek óta nem csókolóztam senkivel. Amióta édesanyám
megesketett a szép heteró családot illetőleg, nem néztem többé pasikra – kivéve
arra, aki éppen a fenekemet markolászta, majd hirtelen beleharapott az
ajkamba.
- Hé! – kaptam a vérző
számhoz.
- Bocsánat, magával
ragadott a hév. Már réges-régen birtokba akartam venni a csókos szádat – mondta,
és látszott, hogy semmi bűntudata nem volt amiért vérezni kezdtem, sőt,
hirtelen le is nyalta azt.
- Hé, Te vámpír nagyúr,
mi az, hogy a csókos számat? – kérdeztem, és szó, mi szó, zavarban voltam.
Hihetetlen, hogy az, aki két éve még egy vékony kis srácként félénken kezdett
járni hozzám, mindvégig ilyen vágyakat dédelgetett irántam.
- Jaj, ne mondd már,
hogy nem tudod, mennyire vonzó ajkaid vannak! Az embernek nehéz türtőztetnie
magát, hogy ne kapjon le. Nekem legalábbis nehéz volt – magyarázta, miközben
továbbra is birtoklóan markolászta a fenekemet.
- Kár, hogy ennyi időn
át visszafogtad magadat. Sok remek perctől fosztottál meg minket –
jegyeztem meg szemrehányóan.
- Mintha előtted nem
lett volna ott a lehetőség, hogy bármikor kezdeményezz. Gondolj bele, hogy
végül így is én tettem meg az első lépést!
- Ez igaz. Sajnálom –
sütöttem le a fejemet. Tudtam, hogy egy nap el kell neki mesélnem az anyámnak tett
ígéretemet, de bíztam benne, hogy segít majd leküzdeni a kötelességtudatomat,
ami évek óta blokkolta a boldogságomat.
- Ha sajnálod, akkor
itt az idő, hogy kiengesztelj.
Changbin ekkor
felemelte a két kezét, jelezve, hogy vegyem le róla a felsőjét, amit boldogan
meg is tettem. Majd a nadrágomhoz nyúlt és egy határozott mozdulattal lehúzta
rólam a boxeremmel együtt, és ahogy ott térdelt a férfiasságom előtt, látványosan
megnyalta a száját.
- Ma nem, Binnie. Most
minél előbb benned szeretnék lenni – húztam fel a földről, mielőtt eszébe
jutott volna a szájával kielégíteni engem.
- Rendben, de ami
késik, nem múlik – bólintott és gyorsan lerúgta a cipőjét, ahogy én is a
sajátomat, majd magát is kiszabadította az egyre jobban feszülő alsó
öltözékéből.
- Binnie, mi volt az az
etetés az előbb, hogy bizonyos tájékon nagyobb vagyok nálad. Talán egy
centivel, de többel biztos nem – jegyeztem meg némi szemrehányással a hangomban.
Nem elég, hogy nem én tettem meg az első lépést, és hogy az erős
testfelépítésemet is szépen behozta az évek alatt, kiderült, hogy a
férfiasságunk terén sem lehettem én az egyértelmű alfa.
- Azt nem mondtam, hogy
konkrétan nagyobb vagy nálam. Amúgy meg ne duzzogj már itt nekem, amiért én is
nagyra nőttem odalent! Ez is csak azt mutatja, mennyire passzol egymáshoz a
testünk – jegyezte meg, majd ismét a fenekemet kezdte el masszírozni. –
Látszik, hogy sokat edzel a hátsódra.
- Elég most már a
dumából! – kaptam a kezemmel a nyakához, a számmal pedig az ajkára faltam.
Ahogy ekkor test
érintett testet, nem is tudtam elhinni, hogyan bírtuk ki több mint hétszáz
napon keresztül úgy, hogy az első perctől kezdve erre vágytunk: elmerülni
egymásban. Annyi időre voltam csak hajlandó elengedni őt, amíg kibányászta a
táskájából az óvszert és a síkosítót, majd az előbbit magamra húztam, az
utóbbival pedig bekentem három ujjamat is.
- Binnie, bírni fogod?
– kérdeztem, biztos, ami biztos.
- Igen, nyugi, már
napok óta tágítom magamat Neked – felelte, miközben elhelyezkedett háttal a
tatamin, utat nyitva nekem az ő szintén jól kidolgozott fenekéhez.
- Akkor jó – csak
ennyit mondtam, mert már őszintén meg sem lepődtem ezen a kijelentésén.
Először a középső
ujjamat vezettem finoman belé, amit viszonylag jól bírt – látszott az eredménye
a saját kis játékának önmagával. A mutatóujjam csatlakozásánál viszont már
felszisszent, így hagytam neki pár másodpercnyi időt, amíg szokta a feszülést.
Amint ezt megtörtént, finoman bólintott, ezzel folytatásra ösztökélve. Miután
már jól bírta, ahogy két újjal ki-be mozogtam benne, a gyűrűsujjamat is játékba
hívtam a lehető leglassabb és legfinomabb módon. Ennek ellenére a karomba mart,
amitől én is felnyögtem, de tudtam, hogy ez az ő fájdalmához képest semmi sem
volt.
- Nyugi, Binnie drágám,
vigyázok Rád! – Közben a szabad kezemmel elsimítottam a homlokát takaró
hajszálait, amire csak egy újabb bólintással reagált.
Addig tágítottam az
ujjaimmal, amíg el nem értük azt az állapotot, hogy végre a gyönyörtől vetette
hátra a fejét és feszítette meg a hátát. Káprázatos látvány volt, még az is
megfordult a fejemben, hogy beértem volna azzal, hogyha a kezemmel elégítettem volna ki, és a
vágytól kipirosodott arcától és a szabad kezemtől én is elértem volna a boldog befejezést. Ekkor viszont ő vált
gondolatolvasóvá.
- Ma nem, Channie. Most
minél előbb magamban szeretnélek tudni – jelentette ki komolyan.
- Ezt megérdemeltem –
jegyeztem meg, majd kihúztam belőle az ujjaimat. Gyorsan bekentem síkosítóval a
teljes hosszamat, amit aztán az ánuszához illesztettem. – Lassú leszek.
- Azért ne olyan lassú!
– mondta hamis mosollyal.
- Legyen – bólintottam,
de azért centiről centire csusszantam belé. – Drágám, próbálj meg kevésbé
megfeszülni, mert így képtelenség továbbmennem! – kértem, miközben az arcát
simogattam.
- Igyekszem. – Egy
kicsit helyezkedett is közben, hogy jobb hozzáférésem legyen, ami sikerült is;
már nem sok kellett, hogy elérjem a prosztatáját. - Áááá! – szinte kiáltott.
- Jó vagy rossz, amit
csinálok? – kérdeztem ijedten.
- Jó, Channie, jó! Most
már mozoghatsz – adott engedélyt.
Nekem nem is kellett
több, elkezdtem ütemesen ki-becsúszkálni, amit ő kezdetben némi fájdalommal az
arcán passzívan fogadott, de ahogy egyre jobban kitágult, úgy váltak a mimikái
élvezettel telivé, majd egy idő után arra lettem figyelmes, hogy maga is mozgott
alattam.
- Te jó ég! – ez
belőlem jött ki, miközben olyan gyönyöröket éltem át, mint még soha senkivel.
- Akkor én is jól
csinálok valamit? – kérdezte.
- Nagyon is, Binnie.
Ezután mindketten
gyorsabb, követelőzőbb tempóra kapcsoltunk, amely következtében Chanbin egyre
hangosabban adta a tudtomra az élvezetét. Viszont mivel a szomszéd teremben is
magánedzés volt, a csókjaimmal tompítottam a nyögéseit, ami, mi tagadás, nem
volt ellenemre. Már az sem érdekelt, hogy ismét elkezdett vérezni a szám a
korábbi harapsa helyén. Sőt, egy idő után azzal sem tudtam foglalkozni, hogy ki
és mit halhatott meg abból, amit éppen csináltunk. Csak azt akartam, hogy minél
előbb és minél nagyobb orgazmusban legyen mindkettőnknek része.
- Ááááá, Chaaaan! –
szinte ordította a nevemet, miközben magömlése volt, én viszont néma voltam és
csak a levegőért kapkodtam, miközben belé élveztem.
- Egek, megfulladok –
pihegtem rázuhanva. – Mégse elég jó a kondim.
- Most már ilyen
edzéseket is minél többször be kell iktatnunk – felelte, szintén oxigénért
küzdve.
- Úgy lesz, de ezentúl
ne a tényleges edzésidőben és ne itt a tatamin, amit nem győzök majd suvickolni ezek után – mondtam, és igazam lett, mert az, miután kicsusszantam belőle, a verejték és a
síkosító keverékétől, valamint Changbin spermájától lett eláztatva.
- Majd besegítek, de
most gyere ide! – húzott magához. – Érezni akarom a férfias illatodat, ami
végre keveredik az enyémmel. Mindig is erre vágytam – mondta. Hirtelen átalakult
bújós macivá, amit imádtam. Ez volt az a srác, akibe belehabarodtam, az előbbi
szex isten pedig az, akire alsó fertályon vágytam. A tökéletes kombináció.
- Én is – zártam végre
birtokló ölelésembe.
-
Anya, sajnálom, de nem lesz menyed… – gondoltam magamban. – De egy nagyon helyes vejed még lehet.
(Minden kommentnek, visszajelzésnek örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése