A történet főcímdala:
Fülszöveg:
Jungkook édesanyja már egy éve
kómában fekszik egy magánklinikán, azonban az édesapjával anyagilag nem képesek
tovább fenntartani egy külön szobát számára. Végül a nő összekerül egy szintén
kómában fekvő fiatal fiúval, BamBammel. Jungkook így ismerkedik meg Yugyeommal,
aki képes az egy éve tartó magányából kirángatni, de azt nem mondja el neki,
hogy BamBam nem szimplán a barátja, hanem a szerelme.
Vajon a két fiú számára elég lesz a barátság, vagy a szívük többet akar majd? És a két kómában fekvő személy közül ki fog felébredni, és ki az, aki örök álomba merül?
Vajon a két fiú számára elég lesz a barátság, vagy a szívük többet akar majd? És a két kómában fekvő személy közül ki fog felébredni, és ki az, aki örök álomba merül?
Plusz komment:
Hogy miért pont ezzel a párossal kezdtem bele ebbe a fanficbe, azt magam sem tudom. Egyszer csak bevillant ez a történet, és rögtön őket láttam magam előtt. Eredetileg TaeTae feküdt volna Jungkook anyukája helyett kómában, és valószínűleg ezért sem akartam belekezdeni ebbe a sztoriba sokáig, mert az túl sok dráma lett volna számomra. Aztán valahogy random beugrott, hogy inkább Jungkook édesanyja legyen a másik beteg, és rögtön ihletett is kaptam az első fejezethez. A másik ok, amiért nehézkesen ültem neki ennek a történetnek, az az volt, hogy tudtam, nagyon sírós lesz. Bár, aki olvassa más történeteimet is, az tudhatja rólam, hogy szinte mindig keserédes dolgokat írok, de ez szerintem mindegyiken túl fog tenni. Viszont nem hagyott nyugodni ez a sztori, így ki akartam írni magamból. Korábban mindig lehetséges one shotként gondoltam rá, de amint nekiültem megírni az elejét, rájöttem, ezt nem fogom tudni kifejteni egy egyrészes történetként, viszont igazán hosszúnak se szánom.
1. fejezet
"Bármilyen hihetetlen is volt mindkettőnk számára apával, de megszoktuk ezt a felállást, olykor azonban, mikor az átlagosnál is jobban hiányzott a régi életünk, olyan szörnyű fájdalom lett úrrá rajtunk, amit senkinek sem kívántunk." - Jungkook
2. fejezet
"Csak azzal tudtam törődni, hogy a szúródó mellkasom és levegőért kapkodó tüdőm végre észhez térjenek annyira, hogy lemásszak a színpadról és ölembe vegyem életem legfőbb értelmét." - Yugyeom
3. fejezet
"Miatta tanultam meg igazán szeretni, értékelni az élettől kapott dolgokat, szenvedéllyel belevetni magam a táncolásba, és mindent megtenni azért, hogy a szeretteimet, legfőképpen őt boldoggá tegyem." - Yugyeom
4. fejezet
"Amíg anya itt fekszik előttem, ugyanolyan gyönyörűen, mint korábban, addig én hiszem, hogy egy nap fel fog ébredni és ugyanaz lesz, mint előtte." - Jungkook
5. fejezet
"De igenis nem az én hibám volt ez az egész. Yugyeom volt tisztességtelen velem. Meg kellett volna mondania!" - Jungkook
6. fejezet
"És ha látsz odafentről, akkor rúgj néha seggbe, ha rossz irányt venne az életem! Kérlek, ne feledkezz meg rólam! Cserébe ígérem, nem lesz olyan nap ezután sem az életemben, hogy ne gondolnék rád. Mert te vagy a múltam és te leszel a jövőm is, csak a jelent kell kibírnom nélküled. Szeretlek!"
7. (Bónusz) fejezet
8. (Bónusz) fejezet
9. fejezet
10. fejezet
11. fejezet
12. fejezet
13. fejezet
14. fejezet
Epilógus
Búcsúposzt
1. fejezet
"Bármilyen hihetetlen is volt mindkettőnk számára apával, de megszoktuk ezt a felállást, olykor azonban, mikor az átlagosnál is jobban hiányzott a régi életünk, olyan szörnyű fájdalom lett úrrá rajtunk, amit senkinek sem kívántunk." - Jungkook
2. fejezet
"Csak azzal tudtam törődni, hogy a szúródó mellkasom és levegőért kapkodó tüdőm végre észhez térjenek annyira, hogy lemásszak a színpadról és ölembe vegyem életem legfőbb értelmét." - Yugyeom
3. fejezet
"Miatta tanultam meg igazán szeretni, értékelni az élettől kapott dolgokat, szenvedéllyel belevetni magam a táncolásba, és mindent megtenni azért, hogy a szeretteimet, legfőképpen őt boldoggá tegyem." - Yugyeom
4. fejezet
"Amíg anya itt fekszik előttem, ugyanolyan gyönyörűen, mint korábban, addig én hiszem, hogy egy nap fel fog ébredni és ugyanaz lesz, mint előtte." - Jungkook
5. fejezet
"De igenis nem az én hibám volt ez az egész. Yugyeom volt tisztességtelen velem. Meg kellett volna mondania!" - Jungkook
6. fejezet
"És ha látsz odafentről, akkor rúgj néha seggbe, ha rossz irányt venne az életem! Kérlek, ne feledkezz meg rólam! Cserébe ígérem, nem lesz olyan nap ezután sem az életemben, hogy ne gondolnék rád. Mert te vagy a múltam és te leszel a jövőm is, csak a jelent kell kibírnom nélküled. Szeretlek!"
7. (Bónusz) fejezet
8. (Bónusz) fejezet
9. fejezet
10. fejezet
11. fejezet
12. fejezet
13. fejezet
14. fejezet
Epilógus
Búcsúposzt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése