Huszonegyedik fejezet ~ Hiányozni fogsz
(Részlet)
(Eszter)
- Igazából azért van főként bűntudatom,
mert a legrosszabbkor hagytam el Gerit. Amikor minden összezavarodott benne. –
Kérdően nézett rá az unokahúga. – Erről nem beszélhetek. Sajnálom, de ez az ő
dolga. Még én sem segíthetek neki, és én sem tudom igazán, hogy mi is történik
vele. – Fájdalom költözött újra a szemébe.
- Talán az ilyen helyzetekre mondják,
hogy keserű boldogság – végül csak ennyit mondott Anna.
- Igen, talán.
- És most kezdődik a suli is, ahol
mindennap látni fogjátok egymást – belekortyolt a tejeskávéjába. – Nem
gondoltál arra, hogy iskolát válts?
- Nem! – rázta a fejét határozottan
Eszter. – Semmiképp. Így legalább láthatom, hogy jól van-e. És szeretném, ha
ott lennék neki, ha esetleg szüksége volna rám. - Valamint ha szeretne vele és
a barátjával beszélgetni az álmairól és a vámpíros dolgokról. De ezt persze nem
mondhatta ki hangosan.
- Lehet, hogy tényleg ez a jó döntés –
látta be Anna. - Hátha barátok maradtok.
- Hidd el, most másra sem vágyok jobban!
– Majd ő is nagyokat kortyolt a jegeskávéjába.
- Ú,
tényleg, mondani akartam, hogy olvastam tegnap egy jó kis idézetet, amiről te
jutottál eszembe. – Tette le közben a poharát Anna.
- Na
és, mi az? – volt kíváncsi Eszter.
-
Pontosan nem tudom idézni, de a lényege az volt, hogy, ha nem tudsz két fiú
vagy lány között dönteni, akkor gondolj bele, hogy melyiknek mondanád azt, hogy
„Hiányozni fogsz.” és melyiknek azt, hogy „Könyörgöm, ne menj el!”.
- Ez
jó. Nagyon is jó – állapította meg Eszter.
- És
teljesen ráillik a te helyzetedre, nem gondolod? – kérdezte Anna.
-
De, így van. – Tudta Eszti, hogy Gergő nagyon fog hiányozni neki, hiszen már
most nagyon hiányolta, de azt is tudta, hogy jól döntött. Mindhármuk számára ez
volt a jó választás.