Létezünk

Azért élj!

Azért élsz, hogy boldog légy nem pedig, hogy szenvedjél.

Azért vagy, hogy vidám légy, nem pedig a komorságért.

Azért nézz, hogy szépet láss, azért kapj, hogy adhassál.

Azért élj, hogy boldog légy, és ne szenvedj, csak ha szenvedni szeretnél!

"Nagy a kísértés, de mégsem annyira, hogy itt hagyjalak."

 A Létezünk az első könyvemnek a címe, amit 14-15 éves koromban írtam. Egy látomás ihlette a történetet, amelyben ülök saját magam holteste mellett. Ebből kiindulva egy ikertestvér párról írtam  a könyvet, akik nagyon különböztek egymástól. Az egyik lánynak fel kellett áldoznia magát a testvéréért, de végül lélekben mégis együtt lehettek ( Létezhettek ). 

Alapjáraton jó ötletek és megoldások voltak a könyvben, de abból kifolyólag, hogy fiatalon írtam, mindennemű tapasztalat nélkül, annyi javítanivaló és munka lett volna vele, hogy egy tisztesség könyvet faragjak belőle, hogy inkább a második könyvemmel a Félvérek harcával foglalkoztam, mivel tudtam, hogy az egy olyan történet, amibe igenis érdemes rengeteg munkát belefektetni. De nem bántam meg, hogy megírtam a Létezünket. Hiszen ez a könyv indított el az utamon, és általa jöttem rá, hogy én igenis író szeretnék lenni. Rengeteget tanultam a hibákból, amiket ezen könyv írása közben vétettem, és ebben az is segített, hogy több mint a felét a könyvnek feltöltöttem ide, és sok olvasó üzenetben, vagy egy adott bejegyzés alatt komment formájában közölte a véleményét velem. Köszönöm ezúton is ezeknek az embereknek. Bár nem volt könnyű rájönnöm, hogy ez a könyv publikálásra alkalmatlan, de végül elfogadtam, hogy ennek más volt a célja...

Viszont több versemet is beleszőttem ebbe a könyvben, amiket továbbra is fent szeretnék hagyni a blogon. Ezeket a verseket a történet szerint a halott lány, Emese írta, és a testvére, Alexandra, a halála után találja meg őket.                        

Reménység

Egyszerre vagy nap és ég,

Egyszerre vagy nappal és sötétség.

Egyszerre vagy kedves és bájos,

Egyszerre vagy érdekes és magányos.

Egyszerre vagy éber és fáradt,

Egyszer vagy élénk és sápadt.

Egyszerre vagy fény és sötétség,

Hisz te maga vagy a reménység.

Mit teszel?

Mit teszel, amikor hibázol?

Mit teszel, amikor hiányzol,

Vagy neked hiányzik valaki.

Mit teszel, ha hosszú időn át küzdesz

De a cél előtt, bárhogy mennél megtorpansz?

Mit teszel?

Sírsz, amíg a könnyed elapad.

Sírsz, amíg rajta nem kapnak.

De végül talpra állsz,

És újra kezded.

Tanulás

Tanulni rossz talán,

Mert néha felesleges is tán.

De, ha másnap ötöst kapsz,

Ha nyugodt szívvel írod meg a dolgozatodat,

Ha önbizalommal teli mondod el a verset,

Magaddal teszel jót nem is a testvérednek, vagy a szüleidnek.

Szellők

Szellők lágy ölében,

Vadregényes mezeinkben,

Sűrű bokrok erdejében,

 Az angyalok rejtekében.

Hol a Nap sose kell fel,

Hisz lenyugodni sem mer.

Hol a Hold sose nyugszik,

Csak a Nappal barátkozik.

Így egyszer világosabb,

Egyszer sötétebb van.

Hisz itt a két égitest,

 Együtt bújócskázhat.

 

Élünk

Az élet, a léted,

Csak egy egyszerű képlet.

Hol a lélek és a képek,

Benned érnek véget.

Hol a szíved és a fényed,

Mást is éltet.

Hisz a mélyben, a sötétben,

Ez éltet majd minket.

Nem a vér, nem a kéj,

Nem is a végtelenség.

Nem a város, nem a lángok,

Hanem a szivárványok.

A fénynek a játékai,

Amely mindig mosolyra derít.

Hisz egy érthetetlen jel az, hogy létezünk,

És, hogy a végtelenbe húz a végzetünk.

Szivárvány

Te vagy nekem a fény és a hang.

Te vagy nekem minden, ami egy nap.

Színes, tündöklő, izgalmas,

Hát súgd, mit akarsz.

Hisz te vagy nekem a szivárvány,

Aki elűz minden magányt.

De ne félj, ha eső után kitűz a Nap,

Megvédelek bármibe is kerüljön az.

Hisz te vagy nekem a fény s a hang,

És megvédelek bármennyire is tűzön a Nap.

Mennem kell

Nem tudhatom miért is élek még.

Nem tudhatom, kinek higgyek már.

Nem tudhatom, kiben bízhatnék.

Csak azt tudom, hogy te, vagy akiért éltem rég.

De csak ennyi járt énnekem.

Indulnom kell, hogy megmentselek.

De tudd nagyon szerettelek.

S remélem, sohasem felejtesz majd el.

Legalább te nem.

Meg halok érted;

Csak, hogy tovább élhess.

Nem sírok értsd meg!

Szívesen halok érted.

Szívünk eggyé válhat.

Lelkünk tovaszállhat.

De az út végén értsd meg;

Újra találkozok véled.

De most meghalok érted.

Feladtam

Feladtam az életem.

Feladtam a mindenem.

Feladtam a Világom.

Feladtam a családom.

De bárhol vagyok, vigyázok rájuk.

Bárhova megyek, gondolok ti rátok.

Én drága testvérem;

Minket csak pár óra választ el.

A sorsomat ne kövesd;

Mert a tiéd annál sokkal szebb!

És tudd, hogy nagyon szeretlek;

És igazán sohasem hagylak el!

Én jó szüleim;

Titeket is szeretlek én.

Halálom sokáig ne gyászoljátok;

Hisz így is marad egy lányotok;

Kiben én is élni fogok.

Léteztem

Összetörik a szívem.

Megszűnik az életem.

Vár rám a halálom,

Ki már szinte a barátom.

Megtörik a jég a szívemen.

És elmúlik az, hogy létezzek.

Feladom a Világom,

Mert vár már rám a halálom.

Megszűnik a szívem dobogása.

S vele abbamarad lelkem ringása.

Úgy érzem, elmúlik ez a szép Világ.

De közben csak én múlok el, s nem a hazám.

Véget ér az életem.

Nem dobog tovább a szívem.

Hisz vár már rám a barátom,

Ki nem más, mint a halálom.

Önfeláldozás

Vajon mennyit ér a testvéri szeretet?

A kellő pillanatban menekülünk;

Vagy feláldozzuk az életünket?

Vajon mennyire szeretjük a testvérünket?

Vajon mennyit ér, ha eldobjuk az életünket?

Vajon szeretni fog-e utána?

Talán nem, de én úgy érzem meg kell ezt tennem.

Hogy számomra mennyit ér a testvéri szeretett?

Csak annyit, hogy feláldozom érte az életemet.

Hisz bármi is lesz velem;

A Föld forog, s az élet megy tovább.

Rád várok

Hajam a nap;

Szemem a mező;

S fülem a radar;

Mely hangod jelzéséért vár és hallgat.

Arcom kezed simogatására számít;

S kezem arcod érintésére vágyik.

Hogy ki vagy nem tudom;

De itt állok, és csak rád várok.

 Még

Még él, még néz;

Még lát, már el is szállt.

S talán épp kezd rájönni,

Hogy az életet megérteni;

 Célunk e Földön.

S, hogy ezt a célt végre kitűzheti;

 Az elvégzettek listájára;

Méltó jutalom vár rá.

Maga az élet, s annak minden gondja, baja.

Na meg a szép oldala.

Legszebb, legjobb

Az a legszebb virág;

 Amely nem akar az lenni.

Az a legszebb lány;

Ki csak átlagos akar lenni

Az a legszebb kéz;

Mely neked akar adni.

Az a legszebb hang;

 Mely neked akar énekelni.

S az a legjobb barátod;

 Aki miattad akar szebb és jobb lenni.

 A Föld forog tovább

Az élet nem mindig igazságos;

De nem lehet mindig védekezni ellene.

A kudarc tanít, a veszteség elgyengít.

De tudd, hogy ma te veszítesz;

Máskor téged veszítenek el.

De meg ne add magad! Hisz, gondolja arra;

 Mennyi fájdalmat okozhatsz másoknak,

És ők is mennyit okozhatnak neked.

Ha kell, te segítsd, vagy biztasd őket.

Ha kell, ők segítsenek, vagy biztassanak téged.

Hisz egymásért élünk és küzdünk e Földön.

S ez a Föld mindig forog, és az élet megy tovább.

Az életed

Az élet az, amiért nézek.

Amiért érzek az maga az élet.

Az élet az; amiért hiszek;

S amiért bízok benned.

S a képzelet mely végtelen;

Nem úgy, mint az életed.

Annak egyszer vége lesz.

De úgy élj, hogy végzeted;

 Ne vegye el mindened!

Egy valamit hagyj itt meg;

 Emléket magadról másoknak.

S akkor bennük, bennünk élsz tovább.

S így az életed megmarad egy emlékben.

De nem mindegy milyen emlék az;

 És kiben él tovább.

Bennem vagy benne.

Bennünk, vagy bennük.

De az a legjobb, ha mindannyiunkban együtt.

Azért élj!

Azért élsz, hogy boldog légy;

Nem pedig, hogy szenvedjél.

 Azért vagy, hogy vidám légy;

Nem pedig a komorságért.

 Azért nézz, hogy szépet láss.

Azért kapj, hogy adhassál.

 Azért élj, hogy boldog légy;

És ne szenvedj, csak ha szenvedni szeretnél!

Csapat

Mától egy szív vagyunk.

Együtt dobogunk.

Együtt harcolunk;

S ha kell, együtt bukunk.

Ha valaki közölünk, hibázik;

Mi is hibázunk.

Ha valaki hiányzik;

Mi sem vagyunk ott.

Ha valaki megsérül;

Együtt sírunk majd.

De ha győzünk, tudjuk;

Hogy együtt szereztük meg;

 Mindazt, amink van.

Ha mindig lesznek

Ha mindig lesznek álmaid;

Lesznek majd csodák.

Ha mindig lesznek vágyaid;

Lesz majd mit kívánj.

Amíg lesznek hajnalok;

Lesz majd éjszaka.

Amíg lesznek angyalok;

Lesz itt még csoda.

Csak hinned kell az álmaidban;

És kívánnod sokat.

Csak nézd végig a hajnalokat;

És aludj éjszaka!

Mert az álmok tengerében bárkivel,

Bármivel találkozhatsz.