2015. augusztus 29., szombat
Oda... borító!
Oda... - 3. fejezet – A múltat tudva, a jelentől elfutva
Épp balrogról olvastam, akit a népem csak „Durin
veszte” néven ismert, amikor édesanyám benyitott a szobámba.
- Jaj, Kisfiam, nem fújod már kívülről azt a könyvet?
– kérdezte, majd elvette tőlem, hogy ő is belenézzen. – Ó, balrog! Nem
szerettem ezt a részt. Igazából egyiket sem, ami a könyv végén található.
- Te is olvastad, Anyám? – lepődtem meg.
- Még szép! Azt hitted, csak mert nő vagyok, már nem
is kell tudnom ezekről a dolgokról? – Látszott, hogy kicsit megsértettem, és
igazából jogos is volt a kikelése, hiszen férfiakat megszégyenítő feladatokat
is képes volt elvégezni, így ezt alapjáraton ki kellett volna néznem belőle.
- Sajnálom, és nem így értettem. Csak az elmúlt egy
évben egy szóval sem említetted, hogy te is tanulmányoztad a könyvet –
próbáltam ezzel mentegetőzni.
- Mivel azt hittem, hogy ez természetes. Mindenkinek,
aki a Durin-vérvonalba tartozik, egy nap kezébe kell vennie ezt a
könyvet. Hisz jól tudod, mit jelent a nevünk – közben végigsimította az
arcomat.
- Igen, a durin szó királyt jelent – feleltem.
- Bár mindig is tisztában voltam vele, hogy sohasem kell
majd uralkodnom, de attól még próbáltam a lehető leginkább hű maradni ehhez a
névhez és az őseimhez.
- Én is épp ugyanígy teszek, Anyám.
- Tudom, Fili, hogy minden tőled telhetőt meg akarsz
tenni, hogy egy napon jó király légy. Ezt az elmúlt évben mindenki más számára
is bizonyossá tetted. - Éreztem, hogy lesz egy „de”. - De arra is gondolj, ha
most nem élsz igazán, akkor azután, hogy visszafoglaljátok Erebort, és idővel
átveszed a bátyámtól a trónt, már egyáltalán nem lesz rá lehetőséged! –
Édesanyám a szokásos féltő arcával nézett rám. Jól ismertem ezt a nézést.
Rengetegszer láttam már életem során, és sejtettem, hogy ez sem az utolsó
alkalom volt.
- Annál jobb életet el sem tudok képzelni, minthogy
nyugalmat és szép jövőt biztosítsak másoknak – jelentettem ki komolyan.
- Tudom jól, Fili, csakhogy attól félek, idővel
megváltozik a véleményed, de addigra már túl késő lesz. – Félelem és fájdalom
keveréke volt jelen a szemében.
- Nem akarom, hogy miattam félj, Anyám. Erre egyáltalán
nincs okod. És amúgy is, 53 éves vagyok. Volt 52 évem arra, hogy éljek. Van,
aki meg sem éri ezt a kort. Én pedig szerencsésnek mondhatom magam, amiért
ilyen családban nőttem fel. – Mindenképp szerettem volna a hálámat és a
szeretetemet ezúton is kifejezni számára.
- Édes fiam, tudom, hogy tiszta szívedből szereted az
öcsédet, a nagybátyádat és engem, de valljuk be, neked nem volt szokványos
gyermekkorod. Hisz már kicsi korod óta azt tervezed, hogy egy napon király
leszel. Thorinnak köszönhetően a király
volt az első szavad. – Kissé elmosolyodott közben, amit jó volt látnom. – És
nem is hibáztatom a bátyámat, hisz jobban szeret mi hármunkat, mint bárkit ezen
a világon… De a te esetedben egy kicsit túlzásba esett.
- Ezt meg, hogy érted? – vágtam értetlenül a szavába.
- Én is hibás vagyok ebben – ráncolta a homlokát. – De
hidd el, nem hittem volna, hogy a történetek, amiket rendszeresen mesélt
nektek, olyan nagy hatással lesznek rád! Hisz ott van Kili, aki szintén imádta
hallgatni Thorint, de számára megmaradtak mesének a szavai. Te azonban, Fili,
mindig is más voltál: annyira komolyan vetted őket már pici korod óta, hogy
másról sem beszéltél, és mindenáron meg akartál tanulni harcolni. – Így már
kikristályosodott előttem, mire is gondolt. Tényleg kiskorom óta az életet,
hogy egy nap király legyek, és valóban a népem történetein járt legtöbbször a
fejem, főleg az elmúlt egy évben. - Mondd azt, hogy tévedek, és én békén is
hagylak! – nézett rám komolyan.
- Felesleges lenne, hisz úgyis tudnád, hogy hazudok –
mosolyodtam el hamisan.
- Ez igaz.
- Anyám, tényleg sajnálom, ha emiatt szomorúságot
okoztam, és okozok még ma is neked – lettem hirtelen én is nagyon komoly. – De
ez vagyok én, Fili, Erebor hercege, és majdani trónörököse. Tudom, hogy mi a
rendeltetésem, és ez boldogsággal tölt el, épp ezért igyekszem minél jobban
megfelelni a feladatnak.
- Bölcsebb vagy, Fili, mint én és a bátyám együttvéve.
Épp ezért leszel népünk valaha volt legjobb király. – Végre ott volt az a másik
pillantása is, ami büszkeséget és szeretetet sugárzott.
- Drága Anyám, igazán sokat jelentenek ezek a szavak
számomra! – Majd jó szorosan magamhoz öleltem.
- De azért egy valamit ígérj meg!
- Rendben.
- Ezután többet mozdulj ki a szobádból! Ez pedig nem
csak az ebédlőt és a Kilivel való edzéseket jelenti. – Megállt egy kicsit, mire
én megadóan bólintottam egyet. – Hanem azt is, hogy ismerkedsz másokkal.
Esetleg találhatnál magadnak egy lányt.
- De, Anyám! – pirultam el azonnal. – Ezzel túl sokat
kérsz.
- Rendben, akkor ne keress párt, de akkor is ismerkedj
meg minél több törppel! – Majd elhangzott a kulcsfontosságú mondat: – Csak
abból lehet jó király, aki igazán ismeri a népét. Fili, most már mindent tudsz
a népünk múltjáról, itt az idő, hogy megismerd a jelenét is.
Mint mindig, édesanyám megint tudott olyat mondani,
amivel a jó útra terelt. A női bölcsesség határtalan volt, de attól még nem
akartam kétségbeesetten találni magamnak egy lányt. Tudtam, ha eljön az idő,
akkor úgyis rám talál a szerelem. Bár abban is volt valami, ha nem mozdulok ki,
és nem ismerkedem meg másokkal, akkor nem fogok egyhamar senkivel sem
szerelembe esni.
- Kili! – kiáltottam az öcsémnek, aki nem messze
előttem loholt. – Merre mész?
- Csak találkozom pár barátommal – legyintett egyet a
kezével.
- Veled mehetek? – kérdeztem bizakodva.
- Hát persze, ha nincs semmilyen fontosabb dolgod. –
Látszott, hogy a boldogság és értetlenség vívtak párbajt benne, de végül az
előbbi jött ki győztesül. – Biztosan örülni fognak a többiek neked, és persze
én is – tette a vállamra a kezét. – De előre szólok, hogy valószínűleg sokukat
nem fogod ismerni, csak látásból – rakta még hozzá.
- Ez nem lenne meglepő – mondtam.
- Hé, nyugi, ők mind tudják, miért zárkózol be olyan
sokat a szobádba! Felnéznek rád, Fili, akárcsak én. – Majd a szokásos „te
vagy a hősöm” arcával tekintett rám.
- Vajon ki gyakorolt rájuk ilyen hatást? – kérdeztem
szarkasztikusan.
- Á, el sem tudom képzelni! – legyintett újra.
- De remélem, azért nem festettél túl jó képet rólam,
Kili.
- Én? Hisz ismersz... – felelte huncutul.
(Ha elolvastad, kérlek, hagyj kommentet! Nagyon fontos lenne számomra a véleményetek!)