2018. március 23., péntek

Oda... - 24. fejezet - Egy hazatérés a múltban

 - Nem baj, ha egy pillanatra elszaladok? – kérdeztem a többieket, majd az öcsém gyorsan ki is szúrta, kinek az érkezése volt az, ami elszólított a társaságuktól.
    - Ó, hát szíved választottja és az én drága komám hazaérkeztek! – jegyezte meg vidáman.
    - Tehát ő az az ifjú hölgy, akiért odáig vagy? – követte a szemünk irányát Dáin.
    - Ő bizony – feleltem megbabonázva, miközben egy másodpercre se vettem le a tekintetemet az aranyló hajáról és a gyönyörű mosolyáról; hisz azok a messzi távolból is ragyogóbbak voltak számomra, mint a világ legnagyobb aranykamrája.
    Az életembe csak egy aranyra volt szükségem: arra a hajzuhatagra, ami a kecses vállára esett, majd a hátán végig futva, tette még törékenyebbé törp létére igencsak kecses alkatát. Nem vágytam más fehér gyémántra, mint a hófehér fogsorára, ami reméltem, a jövőben oly sokszor lesz képes örömteli kacaja által szemeim előtt feltárulni. Én csak őt akartam: Nárint, minden hibájával együtt. Pont azért volt tökéletes, mert nem volt az. Sok logika nem volt ebben az eszmefuttatásomban, de nem érdekelt, én értettem, és ez volt a lényeg. Hisz tökéletes törp-lány nem létezett, csak olyan, aki számomra volt tökéletes. Nemrég még nem hittem volna, hogy rátalálok erre a lányra, de ekkor, ahogy észrevéve engem, felém integetett, és hívott maga felé, tudtam, érte akár meg is halnék. Viszont reméltem, ha így is lesz egyszer, annak még messze nem jött el az ideje.
    - Menj csak! – intett a fejével Nárin felé Thorin bácsi. – És ha ráér, hívd el az esti vacsoránkra! Örömmel megismernénk.
    - Ez kedves tőled. El fogom hívni – ígértem, mert egyre jobban vágytam rá én is, hogy bemutassam őket egymásnak.
    - De akkor a bátyját is, hisz csak a legjobb barátom! – tette keresztbe a kezét Kili, mint aki meg lett sértve, amiért nem volt természetes, hogy Dárint is meghívjuk. Talán kicsit fájt a szívének, hogy a szerelmi életemnek szurkolt most az egész család, míg őt komolyabban továbbra sem érdekelte egy leányzó sem.
    - Ahogy óhajtod, Kili – egyezett bele a bácsikánk. – Akkor, ha minden jól megy, két fővel többnek terítünk majd este. De most már tényleg menj! – fordult ismét felém.
    - Rendben – indultam Nárinék háza felé. Bár siettem, gyors lépteimet igyekeztem megfontoltan kivitelezni, nehogy hasra esés legyen a vége. Így is kiábrándítóan kezdtem a történetünket Nárinnal, nem kellett egy csalódásra méltó folytatás.
    - Fili! – vetette a karjaimba magát, én pedig olyan szorosan húztam magamhoz, hogy féltem, kiszorítok minden levegőt belőle; de egyszerűen képtelen voltam megálljt parancsolni magamnak. Ragaszkodtam hozzá – ez itt, ebben a percben tudatosult az elmémben. Bárcsak bele láthattam volna abba a gyönyörű fejébe, hogy már ekkor megtudjam, vajon ő is érzett-e bármi hasonlót az irányomba. - Mesélni szeretnék, de nem itt.
    - Hát akkor hol? – ráncoltam a szemöldökömet.
    - Nem tudom, de eljössz velem?
    - Hova? – egyre jobban össze voltam zavarodva.
    - Oda
    - Na, de hova oda?
    - Oda, ahol a madár se jár, csak mi – kaptam meg végül a sejtelmes választ.
    - Én veled bármikor, bárhova elmegyek – feleltem a legnagyobb őszinteséggel.


Majd nem törődve azzal, hogy az én családom vagy az övé megláthatják – mert biztos voltam benne, hogy Kili, Dáin és Thorin bácsi nagyban néztek minket , ajkamat az övére tapasztottam. Először óvatosan forrtunk össze egy csókban, de a pár napos hiányérzetünk miatt felerősödött a vágy mindkettőnkben, így érezve, hogy igenis szeretné elmélyíteni a dolgot, nyelvemmel felfedeztem nem csak az ő nyelvét, hanem a belső ajkát és fogainak tökéletes elrendeződését is. Újabb dologra jöttem rá aznap: nem csak a világot és egy másik ember lelkét lehetett felfedezni, hanem annak a testét is. És még csak épphogy eljutottunk az első csókunkig. Beleborzongtam abba a jelenetbe, ami hirtelen lelki szemeim elé tárult, melyben meztelenül, érintéseinkkel felperzselve egymást, juttattuk egy másik szintre a kapcsolatunkat.
    - Egy újabb indok, hogy többet menjek el itthonról. Ha ilyen csókkal fogadsz a hazatértemkor, tényleg én is elmennék bármikor, bárhova – jegyezte meg, miután már szinte fájdalommal teli váltunk el egymástól. Nem mondtuk ki, de arra a pár percre igenis egy test és egy lélek voltunk.
    - De én nem akarom, hogy elmenj. Mármint nélkülem. Legalább is hosszútávra ne! Megbolondítasz, te lány! – pusziltam meg a homlokát. - Na de, akkor merre is van az a hely, ahol a madár se jár?
    - Nem tudom. Találjuk meg! – ragadta meg a kezemet, majd az erdő felé vettük az irányt.
    Nárin pedig csak mondta és mondta. Annyira jó volt ilyen boldognak látnom. Feltöltődött lelkileg, ami az én szívemet is megmelengette. Hisz nem volt annál jobb érzés számomra, mint amikor az egyik szerettem regélt életvidáman,
ami sok eséllyel abból is fakadt, hogy Thorin bácsi, Dáin és Balin történetein nőttem felé.. Épp ezért fogott el újra és újra a bűntudat, hogy fájdalmat okozva a bácsikámnak, mindig elmeséltettem vele édesapám történetét. Csak az volt a mentőkötelem bűntudatom mély tengerében, hogy nem direkt csináltam. Még csak egy kisgyermek voltam, akinek az elméje túl sokáig védte meg a saját érzéseitől.
    - Miért ráncolod a szemöldöködet? – kérdezett rá Nárin, miután már legalább három perce barangoltunk némaságban.
    - Tudod, nekem is van ám miről mesélnem neked.
    - Na, ki vele! Ne csigázz! – nézett rám kíváncsi tekintettel, én pedig nem húzva az időt, azonnal nekiláttam a regélésnek. - Hihetetlen vagy! – jegyezte meg tágra nyílt pupillákkal, miután befejeztem. – Nem elég, hogy engem is folyton meglepsz, de még saját magadat is.
    - Azt mondod? – kérdeztem homlok ráncolva.
  - Talán nem? Hisz az egész gyermekkorod, és úgy alapjáraton a teljes identitásod most új megközelítésbe került. Zseniális az elméd, ha szabad ezt mondanom.
    - Szabad. Hihetetlen, hogy megvédett oly sok éven át ettől a mérhetetlenül nagy fájdalomtól.
   - De édesanyád és Thorin bácsikád is szörnyen erősek voltak, amiért nem próbáltak semmilyen drasztikus módszerrel szembesíteni az igazsággal. Ráadásul a bácsikád szerelmi története…
sóhajtott mélyen, ami egyszerre volt fájdalmas és vágyakozással teli. - A legszebb szerelmi történet, amit valaha hallottam. Bár ne lenne egyben a legszomorúbb is!
    - Úgy néz ki, a mi családunkban a nagy szerelem és végtelenül mély szeretet mellé nagy tragédiák is társultak. Kilivel azt beszéltük, talán így van meg az egyensúly – magyaráztam, és próbáltam hinni is mindebben.
    - Ha mi is végérvényesen egymásba szeretünk, szerinted hasonlóan végezzük majd? – A hangjának éléből félelem csengett ki, ami szörnyen fájt, de megértettem, miért gondolt azonnal erre: egy ilyen múltú családdal, mint amilyennel én rendelkeztem, ez teljesen természetes reakció volt tőle.



- Ezt nem tudhatjuk előre, Nárin. De ha mégis így lenne, és a szemeid előtt leperegnének a jövőbeni életünk percei, és esetleg tragikus végét látod a szerelmünknek, amiben – szörnyű volt kimondanom, de megtettem – az egyikünk halott, akkor is vállalnád velem az utat? – Féltem a válaszától, de muszáj volt hallanom tőle, még akkor is, ha nem azt mondja, amit szerettem volna.
    - Ez nem kérdés, Fili. Okkal léptünk egymás életébe, és ha ki kell lépnünk onnan idő előtt, valamilyen szörnyű tragédia miatt, akkor annak is meglesz a saját oka. De most ne ezzel foglalkozzunk! - ragadta meg a kezemet. - Hisz még van egy hely, amit meg kell találnunk.
    - És ha egy életen át kell keresnünk?
    - Akkor egy életen át keressük. Van, amihez egy élet is kevés, és van, ami egy pillanat alatt megtörténik – felelte játszi könnyedséggel.
    - Ahogy én azonnal beléd szerettem, amint megláttalak, aminek a vallomását te nem kezelted épp a legjobban – nem hagyhattam ki, hogy ne kormalkodjak egy kicsit vele.
    - Hát igen, sokat elárul rólunk az az eset. Na, de tényleg, menjünk!


   (Ha elolvastad, kérlek, hagyj kommentet! Nagyon fontos lenne számomra a véleményetek!)

2018. március 6., kedd

6 éves a blog / 110000 oldalmegnyitás

   Sziasztok! December 31-én 6 éves lett a blog, és időközben a 110ezer oldalmegnyitást is átlépte, így ugyan megcsúszva, de szerettem volna egy összegző bejegyzést írni a 2017-es évről, hogy mik is történtek a Vámpírtánccal. 😗
   Összesen 85 bejegyzés született az oldalon, amivel egyértelműen a második legsikeresebb éve lett a blognak, 2012 után. De, ha az év első felében ezt mondja nekem valaki, akkor nem hiszek neki, hisz január és június között csak 7 posztot tettem közzé, a maradék 78 mind az év második felében látott napvilágot. 👆
   Hét hónapon keresztül nem volt új Oda... fejezet, amiért nagyon szégyelltem magam, de utána megírtam hat részt, köztük az eddigi legmeghatóbb és szerintem legjobb fejezeteket. Most ismét pár hónapos szünetre ment ez a ficim, de mivel a szakdolgozatom miatt újraolvastam nemrég a Hobbitot, így azonnal ihletett is kaptam, és megírtam a folytatást, amit igyekszem nemsokára közzétenni. 😌
   A k-pop történeteimet - amik az oldal igazi sikerét meghozták - június elejéig, amíg be nem fejezem ezt a félévemet és a szakdolgozatomat az egyetemen, nem szeretném tovább publikálni. Az írásukat nem fogom teljesen abbahagyni, már két ilyen ficimnek is elkészült a folytatása, de arra egyszerűen nincs most kapacitásom, hogy rengetegszer átnézem őket, és több facebook csoportban is publikáljam. Nagyon sokat jelentenek nekem a pozitív visszajelzések, amiket innen-onnan kapok, nem is tudjátok, mennyit, de pont emiatt és a magas olvasottság miatt van nagy nyomás a vállamon, ezért döntöttem úgy, hogy most kicsit felhagyok a publikálásukkal. Amint ezt elhatároztam, azonnal nagy teher került le rólam. Viszont a nyári visszatérésem során szeretnék majd mindenből hozni folytatást. A Nélküled nem kell a Mennyország és a Tört Angol történeteimet, amikből már csak pár fejezet van hátra, pedig be akarom addig fejezni, hogy csak megosztanom kelljen őket. 😊
   A one shotjaim sikerei is sokat jelentenek nekem, alig van olyan, ami nem érte el a 300 megnyitást, az pedig, hogy a JackBam ficim már az 500-at is átlépte, számomra felfoghatatlan, főleg, hogy az egyik leggyengébb rövid történetemnek tartom. De betudom a páros népszerűségének, és annak, hogy nem nagyon van velük magyar írás. 😉
   Egyébként 15 rövid k-pop ficit írtam eddig, de megeshet, hogy a jövőben nem sok ilyenre számíthattok tőlem, inkább a hosszabb írásaimra akarok koncentrálni. Ha rövid írásokról van szó, akkor főként Star Wars ficiket fogok írni. Még januárban elkezdtem egy hosszú ReyLo sztorit, Kard, mint mentsvár néven, aminek még azóta sem írtam meg a második részét, mivel nem tudok sok mindent a vívásról, de attól még meg akartam írni ezt a sztorit, és meg is fogom, csak nem lesz olyan hosszú. Időközben pedig két Stormpilot one shottal is elkészültem, mivel ez a másik páros, amibe beleszerettem az új trilógiából, és tervezek is velük több rövid írást. Egyébként ObiKint is szeretnék majd írni, épp ezért indítottam jobb oldalt szavazást, hogy melyik párostól olvasnátok szívesebben rövid ficiket, mert ha van igény ObiKinre is, akkor nem csak egyet fogok összehozni velük. Valamit ezeket a Star Wars ficiket szeretném Merengőn megosztani, hátha nagyobb sikerük lesz, mint amilyen az Oda...-nak volt ott. 👍
   Úgyhogy nem fog teljesen szünetelni a blog, csak kevesebb minden lesz, viszont a k-pop ficijeimmel kapcsolatosan tényleg nem lesz semmi megosztva olyan három hónapig.
   Remélem, újabb remek évet zárhat a blog 2018-ban is. És ezúton is köszönet a 110ezer megnyitásért. Hihetetlenül magas ez a szám, és sokat jelent nekem. Maradjatok továbbra is velem! 😊