2015. október 28., szerda

Oda... - 5. fejezet – Egy múltbéli est rejtélye




- Hmm… - kulcsoltam össze a kezeimet a szobám ajtaja előtt másnap reggel. Majd elszántan ki akartam nyitni, de végül csak meggondoltam magam.
- Mi van, ha összefutok Nárinnal? – gondoltam magamban. Még valószínűleg túl friss benne az élmény. De ez egy hét múlva is így lesz, úgyhogy nem tehetek mást, igenis elhagyom a szobámat!
 Sóhajtottam egyet, majd kinyitottam az ajtót. Alaposan körülnéztem, mielőtt kiléptem volna. Csak egy-két idősebb törpöt láttam, így elindultam az ebédlő felé.
- Lehet, hogy már korábban is összefutottam Nárinnal? – elmélkedtem. De akkor biztosan emlékeznék rá, hiszen nem hétköznapi a külseje. Viszont az is igaz, hogy elég céltudatosan szoktam sétálni. Főleg az elmúlt egy évben volt ez igaz rám.

Végül sikerült kellemetlen találkozások nélkül eljutnom az ebédlőbe, ahol Kili már javában fogyasztotta a reggelijét.
- Jó étvágyat, öcsém! – mondtam neki.
- Köszönöm, Fili! Gyere, ülj le te is enni valamit! – mutatott a vele szemben lévő székre.
Bár én sohasem ettem annyit, mint Kili, most mégis jócskán leköröztem.
- Látom, teljesen kiürült a szervezeted – jegyezte meg, mivel neki is feltűnt a nagy étvágyam.
- Valóban. Egyébként köszönöm a száraz kekszet és a pirítóst, amit tegnap belém nyomtál. Nélkülük valószínűleg az ágyból sem tudtam volna kikelni – mondtam köszönetet neki.
- Ugyan már, semmiség volt! Ráadásul a saját bűntudatomat is csillapítottam azzal, hogy vigyáztam rád tegnap – vallotta be, majd lehúzott egy jó nagy pohár vizet, amit egy hangos büfögéssel kísért. – Ez jól esett!
- Mint mindig, Kili. Mint mindig.

Visszafele sétálás helyett inkább lopakodtam. Három-négy méterenként megálltam, hogy szétnézzek, így háromszor annyi idő volt mire visszajutottam a szobámba.
Unaloműzőként ismét a népem történelmébe vetettem magam, nem mintha nem tudtam volna már oda-vissza, éppen ezért a kedvenc részeimet igyekeztem szó szerint memorizálni. De két óra hossza múlva már ezt sem találtam elég nagy kihívásnak, így lementem edzeni kicsit.
Valamivel gyorsabban, de még mindig körültekintően haladtam a célom felé. És már nem messze jártam, amikor ki más, mint Nárin kezdett közelíteni felém.
Amint meglátott, zavarában hátat fordított nekem, és az ellenkező irányba kezdett loholni.
- Nos, ez is megvolt – mormoltam az orrom alatt. – És kínosabb volt, mint gondoltam – fejeztem be.
Legalább két percig álltam egy helyben, mivel teljesen leblokkoltam. Majd újból erőt vettem magamon és tovább indultam.

Bemelegítésnél gyorsabban futottam, mint valaha. Rengeteg feszültség gyülemlett fel bennem, amit ki kellett adnom magamból. A célba dobás is igazán jól ment, majd a maradék energiámat kardforgatásra fordítottam.



Végül fáradtan, de még annál is szomjasabban ültem le a fűre, hogy szétterüljek rajta.
- Most nem foglak a szobádig cipelni – hallottam a cinikus megjegyzést.

- Tessék? – ültem fel, és azonnal megláttam a tőlem pár méterre álló Nárint.
- Ismételjem meg? – volt továbbra is cinikus, miközben keresztbe tette a kezét.
- Kösz, nem kell. És sajnálom, amiért problémát okoztam neked. Biztosan nagyon kellemetlen volt számodra a helyzet – néztem rá bűnbánó szemekkel.
- Ó, szóval nem emlékszel! – állapította meg egy huncut mosoly kíséretében.
- De mire? – zavarodtam össze.
- Semmire… semmire… - legyintett egyet, amivel még idegesebbé tett.
Végül felálltam és közelebb léptem hozzá.
- Mi történt? Csak nem csináltam valami megalázót? – kérdeztem félve. – Ez megmagyarázná, miért rohantál el az előbb.
- Hagyjuk, Fili! Tényleg hagyjuk! – legyintett újra, ezzel végérvényesen kihozva a sodromból.
- Nárin, tudnom kell, mi történt! – továbbra is hajthatatlan voltam.
- Figyelj, sajnálom, amiért az előbb elrohantam. Hirtelen berezeltem, ennyi az egész. De most tényleg mennem kell. Szia! – Gyors lépteivel egyre távolodott tőlem.
- Jaj, Fili, mi a jó eget csináltál? – fogtam a fejem.
Azt hittem, ennél rosszabb már nem lehet a helyzetem, de úgy látszik, mégis. Most már nagyon a végére szerettem volna járni ennek az egésznek.

- Kisfiam, mi ez a levert ábrázat? – kérdezte az édesanyám, mikor összefutottam vele.
- Ó, semmiség! – Persze nem győztem meg.
- Fili! – lett mérges. – Mi történt?
- Anyám, már felnőtt férfi vagyok, igenis nem kell mindent elmondanom neked! – fakadt ki belőlem, de amint kitisztult az agyam, megbántam, hogy ezt mondtam. – Sajnálom!
- Nincs mit sajnálnod, Fili. Igazad van. Már rég nem vagy gyerek, és igenis el kell fogadnom, hogy nem mondasz el nekem mindent, bármilyen nehéz is ez. – Egyszerre volt szomorú és boldog az arca.
- Anyám, megígérem, hogy amit tudok, elmondok neked, de ezt inkább magamban tartanám, legalább is még egy darabig. – Főleg, hogy még nem is tudok mindent.
- Rendben, ennyi most elég is nekem. – Már csak nyugalom volt leolvasható az arcáról. – Tudod, hol találsz.
Miután elment, forró fürdőt vettem, majd némi étellel pótoltam az energiaveszteségemet. De most újra a szokásos ételmennyiséget fogyasztottam el. Vissza kellett rázódnom a régi kerékvágásba.




- Fili, láttam, keményen edzettél az előbb – jegyezte meg Thorin bácsi, miközben ő is csatlakozott a lakomázásomhoz.
- Igen, rám fért.
- Ó, és hallottam a kis botlásodat is! – Nem tudta, és talán nem is akarta eltakarni a mosolyát. Belekortyolt a pohár vizébe, majd mélyen a szemembe nézett, és egyszerre kezdtünk el kacagni. Ki is köpte a szájában lévő vizet, amitől még inkább vidám lett a kedvünk.
Legalább három perc kellett, hogy csillapodjon a nevetésünk.
- Sok mindenre megtanítottalak már, Fili, de mint most kiderült, egy nagy űr még betöltésre vár – mondta végül.
- Csak nem megtanítasz inni, Thorin bácsi? – kérdeztem meglepődve.
- De bizony, és nem csak téged, hanem az öcsédet is – tette hozzá.
- Ó, Kilit nem kell félteni! Szerintem sokkal jobban megy neki az ivás, mint azt bármelyikünk is hinné – jelentettem ki.
- Lehet, igazad van, de azért őt is várom este.
- Rendben, átadom – mondtam.
  Úgy látszott, nem elég, ha mindent tudok a népem múltjáról és jelenéről, még a mérsékletes ivást is meg kellett tanulnom. Váratlan fordulat volt ez, de álltam elébe, ahogy annak a kiderítése elé is, mit is tettem azon a bizonyos éjszakán.



(Ha elolvastad, kérlek, hagyj kommentet! Nagyon fontos lenne számomra a véleményetek!)