2016. március 29., kedd

A mélyből újra felállni...

Kedves olvasóim!
Sajnos rossz hírrel kell szolgálnom, az Aranymosás pályázaton nem jutottam tovább. :/ Semmilyen indoklást nem kaptam azzal kapcsolatosan, hogy miért estem ki már az előszűrésen. Persze, 169 embernek kellett volna név szerinti levelet írnia Könyvmolyképzőnek, de akkor is örültem volna, ha pontosan tudom, hogy min kell javítanom. Elolvastam a lektorok általános összefoglalóját az előszűrésről. Ebből próbálok erőt meríteni, valamint a barátaimból és a családomból. Nem adom fel már csak miattuk sem az álmomat. Mindenki próbál segíteni nekem, van, aki felajánlotta, hogy elolvassa (vagy újraolvassa) és a véleményével segít még jobbá tenni a könyvemet, a bétám, Mili is megígérte, hogy ha kell még egyszer fejezetről-fejezetre átveszi velem a Félvérek harcát.
Bár összeomlottam, amikor megkaptam az elutasító levelet pénteken, de már aznap tudtam, hogy nem adhatom fel, nem is lennék rá képes, az majdnem azzal lenne egyenlő, mintha önmagamat adnám fel. Igenis, ha kell még ezerszer újraolvasom a Félvérek harcát, annyira fontos nekem, és az, hogy eljuthasson azokhoz az emberekhez, akiknek nem csak a történet, hanem a szereplőim is erőt tudnának adni. Annyi munkám van benne. Több, mint négy éven át dolgoztam rajta, mire el mertem küldeni, és Milinek sem kevés lelkesedése és munkája van benne. Ezért is fájt nagyon a kudarc, meg mert nem sikerült  bebizonyítanom az engem támogatóknak, hogy márpedig felnőttem a feladathoz, és végre lesz eredménye a munkámnak, vagy legalább is kezdene elindulni a dolog. De nekem semmi sem jön könnyen...
Igyekszem még abba kapaszkodni, hogy jól megy az Adamfans.net, egyre könnyedebben megy a cikkírás és a fordítás, s ott ténylegesen olvassák amiket írok, és fontos a munkám. De az egyetemen is jól mennek soraim, ösztöndíjat is kaptam, ami nagyon jól jött most. De most méreg, szomorúság és felelem keveréke van bennem, amit nem tudok egyhamar levetkezni magamról. Nem akarok hazudni, egyszerűen még nem vagyok kész, hogy újra nekiüljek a Félvérek harcának, mert félek, hogy meggondolatlanságból olyat tennék vele, ami csak ártana neki, meg amúgy is, még annyira benne voltam a második részben, hogy nem könnyű hirtelen újra tervezni mindent és vissza ugrani az elejére. De megteszem, mert meg kell tennem. Nem küldhetem így más kiadókhoz a könyvemet, mert félő, hogy máshonnan is elküldenének vele. És, ha már kapom a segítséget, akkor igenis el kell fogadnom, nem pedig makacsan azt állítanom, hogy márpedig semmi baj nincs a könyvemmel. Már amikor elküldtem, tudtam, hogy igenis lehetne még rajta javítani, de azt hittem, hogy azért már sikerült ennyi év után egy olyan szintre emelnem a könyvemet, amivel legalább a első fordulón továbbjutok, és számos személy véleményével találkozhatok, amiket megfogadva igenis jobbá tehetem a könyvemet. De most így nem kaptam semmilyen véleményt, csak az önbizalmam került ismét a mélybe, amit nem lesz könnyű újból felépítenem, de igyekszem... És azt igenis meg kell hagynom, hogy keményebben és összeszedettebben dolgoztam ezen a könyvön, mint előtte bármelyik másik írásomon, azért, hogy igenis szégyenkezés nélkül küldhessem el a pályázatra.  


Az Oda... új fejezetén már dolgozom, hiszen nem tudok hosszútávon nem írni, és nem alkotni. Titeket sem szeretnélek cserben hagyni. BÁR MÉG MINDIG NEM KAPTAM KOMMENTET AZ ELŐZŐ FEJEZET ALÁ, ANNAK ELLENÉRE SEM, HOGY TÖBB, MINT 60-AN NYITOTTÁTOK MÁR MEG AZT A RÉSZT. Úgyhogy ezúton is kérek mindenkit, hogy egy-egy kommentel igenis fejezzétek ki a véleményeteket, bármelyik fejezet alatt! Most még az eddigieknél is fontosabb lenne számomra az őszinte véleményetek. :)