2015. augusztus 20., csütörtök

Oda... - 2. fejezet – A múltadat érted, de a jövődet féled






Még kora délután volt, amikor bementem a szobámba, és észre se vettem, amikor lement a Nap. Kizártam mindent magam körül. Csak én voltam és a történelem, amiből minél többet igyekeztem magamba szívni:
- A másik két hely, ahol a törp atyák felébredtek Ered Lindon és Beleriand határa közé tehető. Valószínűleg itt élt a többi törzs. Nevük: Tűzszakállúak, Szélesvállúak, Vasöklűek, Sűrűszakállúak, Feketetincsűek és Kőlábúak. – Jó párszor elismételtem a neveket, hogy megjegyezzem őket.
- A tündék sokáig állatoknak hitték a törpöket, még vadásztak is rájuk, bár később javult a kapcsolatuk. – Na, ezen nagyon felhúztam magam. Méghogy állatok, mert nálunk nem nőknek néznek ki a férfiak! 
- Három ismert törp város van az első korból: Nogrod és Belegost, amik Ered Lindonban voltak, valamint a távoli Ködhegységben lévő Hadhodrond. – Ezeket is sokat ismételgettem a fejemben.
- A sindák[1] szoros kereskedelmi kapcsolatot építettek ki a törpökkel.
- Thingol Belegosti törpökkel építette fel az Ezer barlangot, melynek eredeti neve, Menegroth. Itt a törpök egy csoportja le is telepedett.
– Persze, amint rájöttek, milyen hasznosak vagyunk, azonnal kihasználták azt! – jegyeztem meg idegesen, majd hogy lehűtsem magam, ittam egy pohár vizet. Ekkor vettem észre, hogy lassan kezd sötétedni, ezért kénytelen voltam gyertyát gyújtani. – Na, hol is tartottam?
- A noldák a sindáknál jobban lenézték a törpöket, és próbáltak gazdasági előnyt kovácsolni belőlük, például vámokkal.
– Hogy a … - De inkább be se fejeztem, helyette ittam újra egy kicsit, majd folytattam az olvasást.
- A nolda urak közül többen szövetségre léptek a törpökkel.
– Persze, mivel ők is rájöttek, milyen nagy hasznukra lehetünk! – köptem a szavakat.
- Finrod, akit a törpök Felagundnak neveztek el, ami barlangvájót jelent, igen hatalmas és bőkezű volt. Ő a törpök segítségével építette fel Natgothrondot. De Maedhros is igen szoros kapcsolatban állt a törpökkel.
- Finrod, Felagund, barlangvágjó, Natgothrond, Meadhros

- Fili, hát te még alszol? – nyitott rám Thorin bácsi.
- Tessék? – kérdeztem riadtan. Majd, amint észhez értem, rájöttem, hogy a tőle kapott könyvön feküdve aludtam. Szerencsére nem sérültek meg a lapok, de így is szégyelltem magam a nagybátyám előtt, hisz nem azért adta ide ezt a családi ereklyét, hogy párna gyanánt szolgáljon nekem.
- Hogy állsz a könyvvel? – mutatott rá, miközben felálltam.
- Jól, igazán jól – mondtam, majd elkezdtem sorolni mindent, ami eszembe jutott Durin ébredésétől kezdve. A nagybátyám alig hitt a fülének, de ami még meglepőbb, hogy én magam is. Minden fontos momentumot elmondtam, méghozzá hiba nélkül. – Maedhros is igen szoros kapcsolatban állt a törpökkel – fejeztem be.
- Ez igen, Fili! Te aztán tényleg komolyan vetted ezt a könyvet, és a népünk múltját – veregette meg a vállam. – Egy napon tényleg nagy király leszel.
- Köszönöm, bácsikám! – mosolyodtam el. Nem hoztam rá szégyent, sőt, még büszke is volt rám. Micsoda ébresztő ez!
- De nyugalom, nem kell elsietned a tanulást! Van még időd bőven. Legalább húsz-harminc év mire minden összeáll az úthoz – jegyezte meg.
- Tudom, bácsikám.
- És amúgy is, ha jól alakulnak a dolgok, akkor még számomra is jut pár év Erebor trónján – tette hozzá, és a szemében szelídség és honvágy tükröződött.
- Megérdemled, Thorin bácsi. Igazán megérdemled – mondtam, majd megöleltem.
- De ha eljön az idő, nyugodt szívvel fogom átadni neked a trónt.
- Ez igazán sokat jelent nekem. – Szívemben ott lakozott a nagybátyám iránt érzett hatalmas nagy tisztelet és megbecsülés alatt a szeretet is. Ő édesapánk helyett édesapánk volt Kilivel. Rá mindig számíthattunk, de nem csak mi, hanem édesanyánk is.

- Mit tervezel mára? – kérdezte Kili reggeli közben, teli szájjal. De én már megtanultam így is értelmezni, mit mond. Kénytelen voltam, mivel az öcsém rengeteget evett. Sokszor szerintem észre sem vette, hogy rágcsál valamit. Sohasem tudtam, hova teszi ezt a sok ételt. Mármint jellemző a törpökre a nagy étvágy, de ez meg is látszik rajtuk. De Kili más volt, ő bármennyit evett ugyanúgy nézett ki.
Mi azonban étvágy terén eltértünk Thorin bácsival az átlagtól. Mi mindig pont annyit ettünk, amennyi ételre épp szükségünk volt. Se többet se kevesebbet. Egy uralkodónak tudnia kellett, hol van a határ. A mértéktartás fontos dolog volt számunkra. Még gyermekként megtanultuk ezt, míg a nagybátyám az apjától, addig én tőle.
De persze ő Kilivel is próbált sok mindent megértetni, de már kicsiként is látszottak a természetünkből fakadó különbségek. Végül fel is adta a próbálkozást a bácsikám. Hiszen tudta, hogy Kilinek nem az a sorsa, hogy uralkodjon. Bár az alapvető dolgokra őt is felkészítette, hisz sohasem tudhatjuk, lehet, hogy azon a bizonyos úton a bácsikám és én is elesünk, és akkor neki kell átvennie a trónt. Bár nem szerettem ebbe belegondolni, Kili pedig még inkább nem, de igenis tudtam, hogy képes lenne rá, jó király lenne belőle. De ezért sok mindenről le kellett volna mondania, például az utazásairól, amikről épphogy értesültem.
- Gondoltam, edzhetnénk kicsit – feleltem neki.
- Az ránk férne, már napok óta nem edzettünk – mondta kissé szemrehányóan.
- Sajnálom, de nem értem rá. És amúgy sem vagyunk összekötve, magadtól is edzhetnél, Kili – jegyeztem meg durcásan.
- Tudom, de az nem ugyanaz – vallotta be, majd ivott egy nagy korty bort.
- De ott vannak a barátaink is, miért nem kéred meg az egyiküket, hogy eddzen veled? – tettem fel a legalapvetőbb kérdést.
- Mert harmincöt éve veled edzek, Fili. Te vagy a legjobb, ráadásul téged szeretlek a legjobban…
- Mi köze mindehhez a szeretetnek? – vágtam a szavába.
- Mert nálad tudom, hol a határ. Az irántad érzett szeretetem és tiszteletem mindig leállít, ha túlságosan belelendülök a harcba. – Közben végig lefelé nézett. Rá nem jellemző módon zavarban volt. – És amúgy is, mindenhez köze van a szeretetnek.
- Ó, Kili, te és a nagy szíved! – sóhajtottam egy nagyot, majd a vállára tettem a kezem. – De akkor is kellene másokkal is edzenünk, hiszen már teljesen megszoktuk egymás ritmusát és cseleit. Egy kis változatosság jót tenne mindkettőnknek.
- Rendben, ígérem, ezentúl másokkal is fogok gyakorolni – egyezett bele. – De a mai napi ajánlatod azért még áll, igaz?
- Még szép! Úgyis túl sokat olvastam tegnap, ki kellene szellőztetnem a fejem egy kicsit. – Majd felemelve a serlegemet ittam egyet az egészségére.


[1] szürkék




Szokásosan melegítésként futottunk egy kicsit, mindenféle akadályt átugorva. Majd Kili gyakorolt íjazni, míg én a tőrjeimet dobáltam célba. Jól ment, talán jobban, mint valaha. És maga az edzés is jobban esett, mint előtte bármikor. Úgy látszik, tényleg túl sok időt töltöttem a négy fal között. Minden egyes porcikámnak szüksége volt erre a kis kimozdulásra.
Majd elérkezett a legjobb része az edzésnek, a kardozás. Általában az első pár kört mindig Kili nyerte, de aztán elkezdett fáradni, így utána mindig én arattam diadalt, és összességében is én nyertem több menetet. A végére pedig ettől már olyan ideges lett, hogy alig tudott koncentrálni. Bár idővel ez is egyre jobban ment neki, de még mindig volt min dolgoznia. Nekem pedig azt kellett megtanulnom, hogy egy gyorsabb, dinamikusabb ellenféllel szemben is győzelmet arassak.
- Van még időd bőven, legalább húsz-harminc éve mire minden összeáll az úthoz. – Hallottam a fejemben a nagybátyám szavait. De ez, akkor sem volt sok idő. Már ötvenkét éves voltam, sokkal több időt leéltem, mint amennyi az út és köztünk állt. Össze kellett szednem magam, és megtanulni úgy beosztani az időmet, hogy minden fontos dolog beleférjen, és ne forduljon megint elő, hogy napokig nem edzek, mert a tanulásra, vagy más felkészülésre fordítom minden időmet. Valamint a barátaimmal, az öcsémmel és az édesanyámmal is minél többet akartam lenni, hisz nem tudhattam biztosra, mi is fog történni azon a bizonyos úton. Éreztem, sőt, biztosra vettem, hogy eljutok Ereborba, és láthatom az őseim otthonát, de abban már egyáltalán nem voltam ilyen biztos, hogy valaha lehetőségem lesz a királyának tudni magam. Ez túl ködös és bizonytalan volt.



[1] szürkék




(Ha elolvastad, kérlek, hagyj kommentet! Nagyon fontos lenne számomra a véleményetek!)

4 megjegyzés:

  1. Várom a folytatást! :-)

    VálaszTörlés
  2. Ideértem :DD Nagyon érdekesnek hangzik a sztori, főleg mert ez ha úgy vesszük majdnem egy külön műfaj. Megismerhetjük a törpöket még közelebbről, azon belül betekinthetünk egy kicsit Fili és Kili gyermekkorába. Nagyon élethűek lettek a karakterek és tetszik, hogy elővetted a törp törit :D
    Üdv:Konek0

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon örülök, hogy ideértél. És igen, ez nem egy átirata a történetnek, hanem a múlt bemutatása Fili szemszögéből. De persze mindegyik fejezetben szerepet kap Kili is. :)
      Remélem a folytatás sem fog csalódást okozni.
      Puszi Mese

      Törlés