2015. augusztus 29., szombat

Oda... - 3. fejezet – A múltat tudva, a jelentől elfutva


1 évvel később



Épp balrogról olvastam, akit a népem csak „Durin veszte” néven ismert, amikor édesanyám benyitott a szobámba.
- Jaj, kisfiam, nem fújod már kívülről azt a könyvet? – kérdezte, majd elvette tőlem, hogy ő is belenézzen. – Ó, balrog! Nem szerettem ezt a részt. Igazából egyiket sem, ami a könyv végén található.
- Te is olvastad, anyám? – lepődtem meg.
- Még szép! Azt hitted, csak mert nő vagyok, már nem is kell tudnom ezekről a dolgokról? – Látszott, hogy kicsit megsértettem.
- Sajnálom, és nem így értettem. Csak az elmúlt egy évben egy szóval sem említetted, hogy te is tanulmányoztad a könyvet.
- Mivel azt hittem, hogy ez természetes. Mindenkinek, aki a Durin vérvonalba tartozik, egy nap kezébe kell vennie ezt a könyvet. Hisz jól tudod, mit jelent a nevünk – közben végigsimította az arcomat.
- Igen, a durin szó királyt jelent – feleltem.
- Bár tudtam, hogy jó esetben sohasem kell majd uralkodnom, de attól még próbáltam mindig hű maradni ehhez a névhez és az őseimhez.
- Én is épp ugyanígy teszek, anyám.
- Tudom, Fili, hogy minden tőled telhetőt meg akarsz tenni, hogy egy napon jó király légy. Ezt az elmúlt évben mindenki más számára is bizonyossá tetted. - Éreztem, hogy lesz egy „de”. - De arra is gondolj, ha most nem élsz igazán, akkor azután, hogy visszafoglaljátok Erebort, és idővel átveszed a bátyámtól a trónt, már egyáltalán nem lesz rá lehetőséged! – Édesanyám a szokásos féltő arcával nézett rám. Jól ismertem ezt a nézést. Rengetegszer láttam már életem során, és sejtettem, hogy ez sem az utolsó alkalom volt.
- Annál jobb életet el sem tudok képzelni, minthogy nyugalmat és szép jövőt biztosítsak másoknak – jelentettem ki komolyan.
- Tudom én, Fili, csakhogy attól félek, idővel megváltozik a véleményed, de addigra már túl késő lesz. – Félelem és fájdalom keveréke volt jelen a szemében.
- Nem akarom, hogy miattam félj, anyám. Erre egyáltalán nincs okod. És amúgy is, 53 éves vagyok. Volt 52 évem arra, hogy éljek. Van, aki meg sem éri ezt a kort. Én pedig szerencsésnek mondhatom magam, amiért ilyen családban nőttem fel. – Mindenképp szerettem volna a hálámat és a szeretetemet ezúton is kifejezni számára.
- Édes fiam, tudom, hogy tiszta szívedből szereted az öcsédet, a nagybátyádat és engem, de valljuk be, neked nem volt szokványos gyermekkorod. Hisz már kicsi korod óta azt tervezed, hogy egy napon király leszel. Thorinnak köszönhetően a király volt az első szavad. – Kissé elmosolyodott közben, amit jó volt látnom. – És nem is hibáztatom a bátyámat, hisz jobban szeret mi hármunkat, mint bárkit ezen a világon… De a te esetedben egy kicsit túlzásba esett.
- Ezt meg, hogy érted? – vágtam értetlenül a szavába.
- Én is hibás vagyok ebben – ráncolta a homlokát. – De hidd el, nem hittem volna, hogy a történetek, amiket mesélt nektek, olyan nagy hatással lesznek rád! Hisz ott van Kili, aki szintén imádta hallgatni Thorint, de számára megmaradtak mesének a szavai. Te azonban, Fili, mindig is más voltál. Annyira komolyan vetted őket már pici korod óta, hogy másról sem beszéltél, és mindenáron meg akartál tanulni harcolni.
Nagyon jól tudtam, miről beszél. Tényleg kiskorom óta azért élek, hogy egy nap király legyek. Valóban a népem történetein járt legtöbbször a fejem.
- Mondd azt, hogy tévedek, és én békén is hagytalak! – nézett rám komolyan.
- Felesleges lenne, hisz úgyis tudnád, hogy hazudok – mosolyodtam el hamisan.
- Ez igaz.
- Anyám, tényleg sajnálom, ha emiatt szomorúságot okoztam, és okozok még ma is neked – lettem hirtelen én is nagyon komoly. – De ez vagyok én, Fili, Erebor hercege, és majdani trónörököse. Én tudom, hogy mi a rendeltetésem, és ez boldogsággal tölt el, épp ezért igyekszem minél jobban megfelelni a feladatnak.
- Bölcsebb vagy, Fili, mint én és a bátyám együttvéve. Épp ezért leszel népünk valaha volt legjobb király. – Végre ott volt az a másik pillantása is, ami büszkeséget és szeretetet sugárzott.
- Ó, anyám, igazán sokat jelentenek e szavak számomra! – Majd jó szorosan magamhoz öleltem.
- De azért egy valamit ígérj meg!
- Rendben.
- Ezután többet mozdulsz ki a szobádból, és ez nem csak az ebédlőt jelenti, valamint a Kilivel való edzéseket! – Megállt egy kicsit, mire én megadóan bólintottam egyet. – Hanem azt is, hogy ismerkedsz másokkal. Esetleg találhatnál magadnak egy barátnőt.
- De, anyám! – pirultam el azonnal. – Ezzel túl sokat kérsz.
- Rendben, akkor ne keress barátnőt, de akkor is ismerkedj meg minél több emberrel! – Majd kimondta a kulcsfontosságú mondatot. – Csak abból lehet jó király, aki igazán ismeri a népét. Fili, most már mindent tudsz a népünk múltjáról, itt az idő, hogy megismerd a jelenét is.
Mint mindig, édesanyám megint tudott olyat mondani, amivel a jó útra terelt. A női bölcsesség határtalan, de attól még nem akartam kétségbeesetten találni magamnak egy párt. Tudtam, ha eljön az idő, akkor úgyis rám talál a szerelem. Bár abban is volt valami, ha nem mozdulok ki, és nem ismerkedem meg másokkal, akkor nem fogok egyhamar senkivel sem szerelembe esni.


- Kili! – kiáltottam az öcsémnek, aki nem messze előttem loholt. – Merre mész?
- Ó, én csak találkozom pár barátommal – legyintett egyet a kezével.
- Veled mehetek? – kérdeztem bizakodva.
- Ó, persze, ha nincs semmilyen fontosabb dolgod. – Látszott, hogy a boldogság és értetlenség vívnak párbajt benne, de végül az előbbi jött ki győztesül. – Biztosan örülni fognak a többiek neked, és persze én is. – Majd a vállamra tette a kezét. – De előre szólok, hogy valószínűleg senkit sem fogsz ismerni közülük – tette hozzá.
- Ez nem lenne meglepő – mondtam.
- Hé, nyugi, ők mind tudják, miért zárkózol be olyan sokat a szobádba! Felnéznek rád, Fili, akárcsak én. – Majd a szokásos „te vagy a hősöm” arcával tekintett rám.
- Vajon ki gyakorolt rájuk ilyen hatást? – kérdeztem szarkasztikusan.
- Á, el sem tudom képzelni! – legyintett újra.
- De remélem, azért nem festettél túl jó képet rólam, Kili.
- Én? Hisz ismersz – felelte huncutan.
Bár az öcsém elől sikerült eltitkolnom a félelmemet, de magam elől már nem. A gyomrom csak úgy cikázott. Én, Fili, aki mindenre próbáltam felkészülni, igenis berezeltem pár ismeretlen személytől. Ez pedig nem bizonyított mást, minthogy az édesanyámnak igaza volt. Tényleg meg kell ismernem a népemet, és kezdetnek Kili barátainál megfelelőbb személyeket nem is találhattam volna.


(Ha elolvastad, kérlek, hagyj kommentet! Nagyon fontos lenne számomra a véleményetek!)

2 megjegyzés:

  1. Szia, már egy ideje, hogy elolvastam, de szerintem megérdemled, hogy írjak külön. Nagyon érdekesnek hangzik, kíváncsi vagyok mit hozol ki ebből a sztoriból, ezt nem győzöm elégszer mondani.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök, hogy felkeltettem az érdeklődésedet. :) Köszi a kommentet. :D

      Törlés