Tizennyolcadik
fejezet ~ De tényleg
(Részlet)
(Gergő)
- Gergő!
– kezdte meglepődve Tibi. – Hát veled meg mi történt? Tegnap még nem ilyen
állapotban mentél haza, az egyszer biztos.
- Sajnálom,
ha megrémiszt a külsőm, de nem vagyok a legjobb formámban – húzta a száját
Gergő, miközben lefele nézett.
- Eszter
az oka, igaz? – jött rá azonnal.
- Igen.
De ki más lenne, hiszen rajta kívül nincs senkim, csak te, Dani és a szüleim?
De most már őt is elveszítettem. Hogy én mekkora egy szánalmas valaki vagyok! –
mindezt a küszöbnek mondta Geri.
- Gyere
be! – Nyitotta nagyobbra az ajtót Tibi. – Elment végre hozzátok?
- Igen,
és én kb. 2 órát várakoztattam, míg ő egy fél nyarat! – Ezen nem tudta túltenni
magát. – És amint megérkeztem már közölte is, hogy másba szerelmes.
- Ó!
– csak ennyit tudott mondani a barátja.
- De
nem is akárkibe, hanem egy kibaszott félvámpírba, aki rohadt gyors, meg erős,
és persze rendkívül jóképű. Míg én egyik sem. Sőt, egy enyhe álomproblémával is
meggyűlt a bajom mostanság, mivel a volt legjobb barátommal szoktam álmomban
beszélgetni, aki egyszer csak lelöki azt a hülye vázát, én pedig idejövök, és
lám-lám a váza össze van törve. Utána még ezt a Derek vámpírgyereket is
megálmodtam, azt, ahogy őt választja a barátnőm, aki már csak a volt barátnőm…
És…és… Azt hiszem teljesen megőrültem – tört ki Gergőből, Tibi pedig lefagyva,
tátott szájjal bámulta rá.
