A hivatalos
visszatérésemet a blogoláshoz azzal szeretném megkoronázni, hogy felélesztem
egy régi szokásomat. Még a 2010-es évek közepén három fanfiction novellaíró és
egy versíró versenyt is rendeztem, amiket nagyon élveztem, és úgy döntöttem,
most ismét meghirdetnék egy one shot versenyt. Mivel az egyetemi éveim alatt a
szakdolgozataimban, az OTDK-dolgozataimban, a publikációimban és magában a
disszertációmban is rendre regényeket elemeztem, most már szakmailag sokkal nagyobb rálátással tudnám értékelni az írásaitokat.
Jól is fog kicsit esni, hogy kivételesen nem klasszikus műveket elemzek,
hanem kortárs, popkulturális írásokat. A kategóriák az
oldal témáihoz fognak kapcsolódni, vagyis minden olyan fandommal lehet írni,
amikkel én is írtam/írók hosszú történeteket: - K-pop; - A hobbit / A
Gyűrűk Ura; - Harry Potter /
Legendás állatok; - Star Wars. - Totálisan OC-karakterekkel. Először is itt, kommentben jelezzétek nekem, hogyha részt szeretnétek venni a versenyen a
blogotok vagy Wattpad-oldalatok belinkelésével. Továbbá azt is írjátok meg,
kérlek, hogy melyik fandommal várjak Tőletek írást. A témát teljesen Rátok
bízom: lehet heteró, bl, gl, angst, slice of life, fluff stb. A hosszát viszont
megszabnám: 1500-6000 szó közötti one shot-okat várok. Nyugodtan jelentkezzetek,
ha még nem írtatok soha és most próbálnátok ki először magatokat; akkor is, ha
(még) nincs se blogotok, se Wattpad-fiókotok. Szintén várom a jelentkezéseteket, ha
olyan aktív írók vagytok, akik ihletet kaptatok, hogy valamit kifejezetten
erre a versenyre írjatok; de akkor is, ha most éppen inaktívak vagytok, viszont van a régmúltból olyan (akár már posztolt) írásotok, amivel
versenybe szállnátok. Arra viszont kérnélek Titeket, hogy azt is jelezzétek
nekem kommentben, hogy melyik érvényes rátok ezen három opció közül. A verseny menete
úgy zajlik majd, hogy augusztus 31. és szeptember 30. között várom a következő
e-mail címre a one shot-jaitokat: vampirtanc@gmail.hu Ezután egy-két
napon belül feltöltöm a blogomon egy külön oldalra az összes beérkezett írást, ahol
mindenki hozzájuk férhet, és akár a versenytársak, akár más olvasók nyugodtan kommentálhatják azokat. Továbbá lehet majd hozzászólásban szavaznotok is, hogy
szerintetek ki érdemelné meg leginkább a győzelmet, és akire a legtöbb szavazat
érkezik, az közönségdíjat kap. Ha versenyzők vagytok, akkor is szavazhattok a
versenytársaitok közül valakire, de a saját olvasóbázisotokat is aktivizálhatjátok a szavazásra és kommentelésre egyaránt. Minderre két héten át lesz
lehetőségetek. Ezután
közzéteszem a közönségdíj eredményét, valamint a saját véleményemet. Én három
kategóriában fogok pontozni: történetvezetés, helyesírás és fogalmazási
készség. Ezek alapján állítok össze egy rangsort, és az első három helyezett
oklevelet, a többiek pedig emléklapot kapnak. Továbbá a díjazottak blogját vagy
Wattpad-oldalát saját maguk által választott képekkel fogom hirdetni a blogomon:
az első helyezettét fél évig, a másodikét négy hónapig, a harmadik helyezettét
pedig két hónapig. Ha valaki
olyan lesz a különdíjas, aki nem lett dobogós, egy hónapon át lesz hirdetve. Ha a versenyző amúgy is az első három hely
egyikén végzett, akkor egy hónappal tovább lesz hirdetve annál, ami a
helyezéséért amúgy is járna neki. Ha pedig lesz a díjazottak között olyan, akinek nincs
semmilyen írói felülete, azzal megbeszélünk egy alternatív jutalmat. Bár ez nem
elvárás, mindenkinek – akár versenyző, akár nem – megköszönöm, ha a saját írói felületein hirdeti a versenyt vagy továbbítja olyan íróknak, akiknek szerinte érdemes lenne megpróbálkozniuk vele, hogy minél többen részt vehessetek rajta. Ez
egy jó kis közösségépítő alkalom lehetne. Mi, hobbiírók, tapasztalhatjuk, hogy a nagy olvasottságot produkált írásainkhoz se kapunk feltétlenül sok hozzászólást, és most itt lenne az alkalom, hogy felrázzuk a bloggerek és wattpadosok közösségét és hangot adjunk az egymás írásairól született véleményünknek. Várom a
jelentkezőket! Ha bármilyen
kérdésetek lenne, kommentben azt is nyugodtan tegyétek fel nekem! Üdv: Mese
Épp hogy csak A dal, aminek a szövegét beledolgoztam a részbe:
2025. szeptember
elsején épp hogy csak besütött a Nap az egyetem épületének ablakain, mivel a
bárányfelhők erősen küzdöttek azért, hogy eltakarják minél több sugarát. Épp hogy
csak volt egy kis friss levegő a zsúfolt folyosókon, mert a rengeteg diák –
főleg az elsőévesek – izgatottságuk következtében az átlagosnál gyorsabban
vették a levegőt. Épp hogy csak odaért a szintén elsőéves Jackson Wang ahhoz a
teremhez, ahol a legelső egyetemi órája volt. Szörnyen
izgult ő is, hiszen nagy nap volt ez az életében: itt volt az esély előtte,
hogy lemossa magáról mindazt a magányt és elszigeteltséget, amit a
középiskolában át kellett élnie. Az élénk természete végre esélyt kaphatott
arra, hogy megbecsüljék. Megfogadta: itt óvatosabb lesz, nem fecsegi ki a
titkát – azt, hogy a saját neméhez vonzódott. Ez volt, ami miatt legutóbb
kiközösítették és megvetették. Utált elmenekülni a problémáitól, így inkább
minden áldott nap szembenézett azzal, hogy rossz
buzinak nevezték, és hogy senki sem akart a barátja lenni, így nagyon magányos volt. Bárhogy ott voltak neki a szülei, akik imádták őt, és ezért is könyörögtek
neki, hogy kivehessék abból a koszfészekből, amit gimnáziumnak hazudott
Dél-Korea. Jackson azonban hajthatatlan volt: igenis, kiállt a saját igazáért,
még akkor is, ha a legtöbb esetben verésbe torkollott mindez. Ő már csak ilyen
volt, a küzdelemben is a jót látta; ebben az esetben azt, hogy kapott egy
lehetőséget az élettől arra, hogy kiálljon saját magáért és megtanulja: csak
azt volt szabad beengednie a világába, aki arra méltó volt, és aki megbecsülte
ott a helyét, nem pedig kiteregette a titkait mindenkinek pár perc hírnévért. Nyomatékosította
magában ezeket a tanulságokat, amikor átlépte az egyetem küszöbét, ami számára új kezdetet jelentett. Itt nem volt megkülönböztetőjegye: ő is ugyanúgy
egy elsős volt, akinek az volt minden vágya, hogy olyan emberek vegyék körül,
akiket hasonló ambíciók hajtottak. Ki is találta előre, hogy mit fog válaszolni akkor, ha megkérdezik tőle, miért döntött úgy, hogy irodalomszakra jelentkezik:
A könyvek
menedéket nyújtottak számomra, amikor nem találtam elég boldogságot a saját
életemben. Ott voltak bizonyos karakterek, akik megmutatták nekem, hogyan kell
a legnagyobb nehézségekben is küzdenünk. Ezeknek a kitalált személyeknek az
életébe bele tudtam menekülni. Azért is a kedvencem J. R. R. Tolkien, mert a
háborúban átélt szörnyűségeit felhasználva, olyan jelentőségteljes és
varázslatokkal teli történetláncolatot alkotott meg, mindezt egy saját világban
elhelyezve – amellett, hogy több saját nyelvet is kitalált –, amivel reményt
adott másoknak és rengeteg tanulságot csempészett a regényeibe. Nem kis részt
azért vagyok itt, hogy olyan háttértudást szerezzek, amellyel egy jó
szakdolgozatot írhatok majd a munkásságából, és persze más számomra fontos
regényeket is képes legyek szakmailag elemezni.
Mindez
szépen és jól hangzott Jackson fejében, de tudta jól, hogy idegességének
köszönhetően, ha ténylegesen felteszi neki valaki ezt a kérdést, örülni fog, ha
a harmadát akadozva el tudja majd mondani. Mégis jobb volt egy előre megírt válasszal odaállítania, mintha
helyben próbált volna magától összeeszkábálni valamit. Mindezek ellenére
szörnyen izgatott volt, ami némi idegességgel is vegyült, de ez az idegesség
döbbenetté csapott át, amint hirtelen meglátott egy korabeli fiút, aki
ugyanazon terem előtt állt, mint ő. Ha Jackson lába nem gyökerezett volna a földbe, akkor se mert volna odamenni
hozzá, mert a fiú egy könyvben elmerülve, a külvilágot láthatólag kizárva, csak
az olvasásra koncentrált. Akkor viszont, mikor egy pillanatra felnézett,
Jackson láthatta, hogy a szemei úgy ragyogtak, mint a nyári napfény a tenger vizén.
Olyan hívogatóak voltak, hogy Jackie-nek nyelni kellett egy nagyot.
Elgondolkodott rajta, hogy vajon milyen lehetett ennyire szépnek lenni. Úgy
felnőni, hogy az emberek epekedtek utána, majd felnőttként rengeteg nő és
valószínűleg számos férfi is szívesen akart volna a párja lenni vagy legalább
az ágyában tudni őt? Az utóbbi gondolatba bele is pirult, majd lassított
felvételként élte meg azt a jelenetet, ahogy a hollóhajú szépség lapozott. A kicsit hosszabbra növesztett haja olyan tökéletesen zuhant a fülére, ahogy a dominók
egymásra, hogy elterülve egy szép mintázatot adjanak. Jackson még sohasem
látott ilyen tiszta szépséget. Vajon ennek a ragyogó fiúnak a szerelme is ilyen
tiszta volt?
Még senkinek sem mondta el, de ami elsőre meg tudta őt fogni, egy szép arcon és csinos
testalkaton kívül volt, az az volt, ha egy pasi kezében könyvet látott. Bár a
regény címét kitakarta a fiú keze – ha egyáltalán regény volt –, mindez
lényegtelen volt, főleg, hogy ekkor a fekete szépség feltekintett, és Jackson
akaratlanul is elképzelte ezt a számára angyalinak ható teremtést, amint A Gyűrűk Ura és A hobbit filmekből jól ismert tünde kosztümökben díszeleg, hosszú
hajjal, és ettől majdnem fel is adta a lába a szolgálatot. Nem is volt másra
képes, minthogy azért imádkozzon, hogy ő is ugyanarra az órára várakozzon, és ne
csak egy szakra, hanem egy évfolyamra is járjanak. Direkt előre megnézte a
közösségi médiában, kikkel fog egy csoportban járni, azonban volt egy személy,
egy bizonyos Park Jinyoung, akit semmilyen portálon nem talált meg. Talán ő
volt a tünde-fiú? -
Hé, bocsi, hogy megzavarlak, de eléggé sápadt vagy. Minden rendben? – Hirtelen Jackson előtt termett egy magas, férfiasabb alkattal rendelkező, jóképű srác,
és ahogy el kellett kapnia a szemét az angyalarcúról, mintha szürkeségbe borult
volna előtte minden; mint amikor a kinti napsütésből belépett a beárnyékolt
házba. -
Öhm… Aha – bólintott erőltetetten és szíve szerint eltolta volna a fiút, hogy
ne takarja ki a gyönyörű kilátását, azonban nem tehette, hiszen legalább egy
barátot akart szerezni magának. -
Biztos? Mert nem úgy festesz – tette hozzá az idegen. – Egyébként Im Jaebum
vagyok – nyújtotta felé a kezét. -
Szia! Én Jakcson Wang – ragadta meg kissé erőtlenül az idegen tenyerét, és
rögtön bevillantak neki a macskáival készült képei a fiúnak, amikkel
elárasztotta az Instagram-oldalát. – Te is elsőéves irodalomszakos vagy? – tett
úgy, mintha nem tudta volna erre magától is a választ. -
Igen. Gondolom, ebből a tömegből itt kábé mindenki az – mutatott körbe. Jackson
észre se vette, hogy azóta, hogy megérkezett, jócskán megtelt a kis
folyosó. Az órájára nézve realizálta, hogy tíz percen át bámulta az idegen
szépséget, így azon már nem lepődött meg, hogy Jaebum bemutatkozása után nem
sokkal az újdonsült oktatójuk ki is nyitotta a terem ajtaját és beinvitálta
őket. Jaebum automatikusan kérte, hogy üljenek egymás mellé, viszont
Jacksonon állt, hogy hova, aki megvárta, hogy a tünde-fiú helyett foglaljon, majd közvetlenül mögé ült a második
padba. Hogyan is gondolhatta, hogy a hollóhajú nem legelöl foglal majd helyet? Amikor
elkönyvelte, hogy senki sem környékezte meg a kiszemeltjét, elhatározta, hogy
az óra után bemutatkozik neki. Ám ekkor hirtelen kicsapódott az ajtó, és
megjelent Mark Tuan, akiről Jackson azt már korábban megtudta a kutakodása
során, hogy hozzá hasonlóan félig kínai volt, azonban ő Amerikában nőtt fel,
innen is eredt a Mark név. A profiljai alapján szimpatizált vele Jackson, de az
már nagyon nem tetszett neki, hogy gondolkodás nélkül lehuppant a kiszemeltje
mellé. Ráadásul úgy tűnt, elvoltak, hiszen Mark olykor-olykor odasúgott valamit
a fiúnak, amikor a tanár nem figyelt, a hollóhajú pedig lelkesen mosolygott
mindegyik ilyen után, ezen mosolyokkal tőrt szúrva a mögötte ülő szívébe.
Jackson emiatt alig tudott odafigyelni, és kábé csak annyit fogott fel a
bemutatkozó órából, hogy a tanár úr kijelentette: aki beszélgetni fog, vagy
csak szimplán nem olvas rendesen minden órára, és a beugró teszteken nem ér el
minimum hatvan százalékot, az máris elkönyvelheti a bukását, és gondolkozzon el
rajta kétszer, hogy jó szakot választott-e. Mert egy irodalmárnak a lételeme
kellett, hogy legyen az olvasás, és nemcsak a regényeké és novelláké, hanem az
elméleti szövegeké és olyan írásoké is, amelyektől a falra másztak. Nem egy
könyvklubba jöttek, és ezt mindig a szemük előtt kellett tartaniuk. Ezektől
a kemény szavaktól nem egy fiatalnak állt fel a nem létező szőr a hátán, de
Jacksonnak nem, mert ő valóban azért jött ide, hogy végre elemző szempontból is
tudjon regényeket venni a kezébe. A laikus imádatát bizonyos írásokról kellő
szakmai háttérrel akarta fűszerezni. Jackson aznap el is könyvelte, hogy jókor
volt jó helyen. Ez az egy bemutatkozó óra, valamint a tünde külsejű idegen és
Jaebum jelenléte mind ehhez a megállapításhoz vezették őt. -
Azt hiszem, nem is baj, hogy ezzel a professzorral fogunk hétfőnként kezdeni,
így legalább ott lesz előtte a hétvége, hogy kellően felkészüljünk az órájára –
jegyezte meg Jaebum, amint a mondandója végéhez ért a tanár. -
Így van – bólintott Jackson, majd látva, hogy az előtte ülők sietve kiindultak, utánuk loholt, nem törődve azzal, hogy furcsán hathatott mások szemében, és
megállítva őket, bemutatkozott. -
Sziasztok, én Jackson Wang vagyok! -
Örülök, hogy megismerhetlek. Mark Tuan vagyok! – mosolygott rá a késve érkezett
fiú. - Te is kínai vagy? – kérdezte a nevét hallva. - A szüleim kínaiak, én viszont már Dél-Koreában születtem. A szüleim ezért direkt nemzetközi keresztnevet adtak nekem, hogy általa ne legyek se Koreához, se Kínához teljesen hozzákötve – felelte, ami láthatólag érdekelte a Tuan fiút, Jacksont viszont a másik személy kiléte izgatta igazán. Bár kieséses alapon nem
lehetett más, mint: - Park Jinyoung! – Hajolt meg előtte, majd meg is fogta a kezét, amit Jackson szíve szerint el sem
engedett volna, amíg ki nem gyönyörködte magát a hollóhajú éteri arcvonásaiban. - Örülök, hogy
megismerhetlek, Jinyoung – bazsalygott lányos zavarában. -
Én is, Jackson – engedett meg magának egy halovány mosolyt a hollóhajú is. -
Viszont, ha nem baj, mi megbeszéltük Markkal, hogy elmegyünk kávézni egyet a
lyukas óránkban, de majd még találkozunk – intett a fejével a másik fiúnak,
hogy kövesse. Jackson
hazudott volna, ha azt állítja, hogy nem tört kicsit darabjaira a szíve, amiért meg
sem kérdezte Jinyoung, hogy szeretne-e csatlakozni hozzájuk, viszont ekkor
megjelent az újdonsült barátja, két srác, Yugyeom és BamBam kíséretében, hogy
bemutassa neki őket, így Jackson sem maradt társaság nélkül.
Azt pedig ekkor még nem tudta, hogy a jövőben sokat fogják boldogítani ezek a szaktársai. A napok ezután olyan gyorsan teltek, ahogy csak
tudtak, Jackie-nek pedig rendre szembesítenie kellett magát vele, hogy nem egy
álomban élt: tényleg élete szakjára járt az egyetemen, három barátja is lett és
egy gyönyörű pasiért epekedett. Nem voltak könnyűek a hetei, de ezért is imádta
őket: az, hogy a tanulása nagyrészt abból állt, hogy regényeket kellett
olvasnia, maga volt számára a Mennyország. Amikor a szülei beléptek a
szobájába, hogy segítsenek neki, nem azt kapta meg, hogy „már megint olvasol”,
hanem azt, hogy „látom, tanulsz, akkor magadra hagylak”. Ettől pedig mindig
akaratlanul is vad vigyorgásba kezdett. Végre hivatásszinten tanulhatta a
szenvedélyét, és épp ezért igyekezett a lehető legtöbbet kihozni magából. Még a
legélvezhetetlenebb regényekben és novellákban is próbálta meglelni az értéket,
ezért is imádta őt a tanári kar azon része, amely vevő volt a sajátos
megközelítéseire, míg mások szabályosan hidegrázást kaptak attól, mennyire
képes volt az ő látásmódja szerint kifacsarni
még a legnagyobb klasszikusokat is. Jinyoung és a barátai, Mark és Youngjae
lettek az abszolút favoritok az évfolyamukon: ők tudták, kiknél lehetett
belemenni szabad asszociációkba, és kiknél tartani magukat a konvencionális
megközelítésekhez. Hármójuk közül is Jinyoung volt a legtehetségesebb; ez
egyértelmű volt mind a tanárok, mind a diákok számára, épp emiatt Jackson
napról napra egyre inkább kezdett belezúgni, pedig néhány futómondatnál többet
nem kapott a másiktól. Mégis ezen apró kis kontaktok elegek voltak számára,
hogy azokon a napokon édes gondolatok közepette ringassa álomba magát. Legalább
tudott Jinyoung a létezéséről: ez is több volt, mint amit sokan elmondhattak a
plátói szerelmükről. Ráadásul napi szinten láthatta őt Jackie, de tudta, hogy eljön
az a nap, amikor ez jobban fog fájni neki, mint amennyire feltöltötte.
(Minden kommentnek, visszajelzésnek örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)
