13 éves a blog, és jönnek bónusz fejezetek régi írásaimhoz

     Kedves Olvasóim!

 Eltelt egy újabb év, ami azt jelenti, hogy december 31-én 13 éves lett a Vámpírtánc. A tavalyi szülinapi posztomban hosszasan írtam a blog történetéről, és hogy milyen jelentősége van számomra, így most ezeket nem taglalnám, helyette másról fog szólni ez a kis bejelentkezés.
    Mivel idén augusztus 31-én le kell adnom a disszertációmat, így most főként azon dolgozok, bár mellette tartok egy egyetemi kurzust is. Ennek ellenére az utóbbi hónapokban úgy éreztem, most már szörnyen hiányzik a kreatív írás. Nagy örömömre a kedvenc bandám és fő ihletforrásom, a Got7 több mint 2,5 év után visszatért, így az ihletemet is visszahozták. A napokban újraolvastam az egyik személyes kedvencemet a saját történeteim közül, Az enyém vagyot, és írtam is hozzá egy szilveszteri bónusz részt. Bár itt meg kell jegyeznem, hogy még tavaly részt vettem Abeth által egy kihívásban, melyben az egyik feladatom az volt, hogy írjam le, egy általam választott saját karakteremnek milyen szilvesztere lenne. Markot választottam az előbb említett történetemből, és olyannyira magával ragadott az a szilveszter, amit akkor elképzeltem, hogy most, ahogy újraolvastam ezt a történetet, kibővítve meg is írtam az alapján egy bónusz részt, amit pár nap múlva itt, blogon is megosztok.
    Miközben olvastam ezt a fanficet, mindig újraolvastam az adott fejezetekhez kapott kommenteket blogon és az egyik ficis facebook csoportban is. Annyi kpop fanficet osztottam meg akkoriban – több hosszabbat és one shotot is –, hogy igazán nem is érzékeltem, mennyire közkedvelt volt ez a történetem. Akkor is nagyon jól esett, és tudtam, mennyire kiugró már csak a kommentek száma is, amiket (főként facebookon) kaptam hozzá, de mivel más, kevésbé felkapott ficijeimmel egyszerre osztottam meg a részeit, így az, hogy azok sikertelenebbek volt, csökkentették Az enyém vagy miatti örömömet. Most viszont újraolvasva a reakcióitokat, még inkább feltöltődött a szívem. Mikor elkezdtem írni, úgy éreztem, hogy egy olyan témát találtam, amibe bele tudom tenni a szívemet, lelkemet, ami valamelyest igaz a többi történetemre is, de ebben az esetben hittem benne, hogy erre még több ember lesz kíváncsi, mint mondjuk egy olyan hétköznapibb ficimre, mint a Wang Gae, Park Gae, amivel egy időben pont egyszerre futottak (ami nem mellesleg nekem másik nagy kedvencem). Hála az égnek, igazam lett, és tényleg közkedvelt volt Az enyém vagy. Persze, azokat a ficijeimet is mindig nagy szeretettel írtam, amiknek nem volt olyan nagy olvasottság (másként az Oda…-t be sem fejeztem volna), de mindig sokat jelentett nekem, amikor az én lelkesedésem és szeretetem egy történetem iránt, hasonló lelkesedést és szeretetet váltott ki az olvasókból is. Az enyém vagy már csak ezért is különleges helyet foglal el a szívemben. Egyébként, ahogy a történet végére értem, a 2019-ben írt búcsúposztot is elolvastam. Itt írtam a következőt: „Ráadásul a Tört Angolnak is sok új olvasója lett ennek a ficimnek a hatására, ezzel még inkább bebiztosítva, hogy a valaha volt legnépszerűbb történetem maradjon.” Ezután kíváncsi voltam, vajon még mindig a legelső hosszú Got7 ficim, a Tört Angol a legnépszerűbb kpop történetem, ezért kiszámoltam, hogy átlagban melyik ficimnek hányszor lettek a fejezetei megnyitva, és azt kell, hogy mondjam, igen: 7,5 évvel a befejezése után is a Tört Angol a legolvasottabb. Ez egyébként a sorrend, ha valakit érdekelne:

 

1.      Tört Angol;

2.      Az enyém vagy;

3.      Nélküled nem kell a Mennyország;

4.      Az élet nem tündérmese;

5.      Ha te azt tudnád!;

6.      Wang Gae, Park Gae;

7.      Ha elmennék, hiányoznék?;

8.      Megtört fény.

    Őszintén megmondom, ha nekem kellene rangsorolni a kpop előadók által ihletett történeteimet, biztosan nem ilyen sorrend lenne, de igazán az utolsó kettő ficimért fáj a szívem, amiknek jócskán kevesebb az olvasottsága, mint a többinek (például fele se az első kettőjének). Ez úgy emlékszem, részben amiatt volt, mert akkoriban már nem olvastak annyian k-pop ficiket, mint előtte, másrészt pedig Markbum nem volt éppen felkapott páros, a JJP történetemnél pedig a cím és leírás sok embert elriasztott. Persze, nem mindig a mennyiség számít, és akik olvasták őket, közülük voltak, akiknek nagyon tetszettek, úgyhogy ebből táplálkozom.

    Még arra is ki szerettem volna térni, hogy a már említett facebook csoportban feltettem egy olyan kérdést, hogy ha elkezdenék újból egy angol Got7 ficit fordítani, mely Jinyoung párosításnak örülnének a legjobban. Egy-egy szavazat jött JJP-re és Jinsonra. Akit itt is érdekelne a dolog, az kérem, írja meg nekem kommentben, ő mely párra szavazna (az említett kettő mellett játszik még 2Young, Jingyeom, Jingbam és Markjin), és ha lesz némi szabadidőm tanítás, disszertációírás és konferenciákra való készülés közben, akkor fordítgatnék valamit. Ezzel visszacsöppenve az írás világába. Továbbá az jutott még eszembe, hogy Az élet nem tündérmesét is, amint lesz rá időm, újraolvasom, és ahhoz is írok még egy epilógust, mert nagyon mostohán bántam azzal a történetemmel annak idején, és a lezárása is kicsit le lett csapva, ami nem hagy nyugodni azóta sem.

    Tehát, még ha nem is teljes gőzerővel, de igyekszem visszatérni a kreatív íráshoz. Lehet, már szinte senkit sem fognak ezek a folytatások és fordítás érdekelni, de már csak magam miatt is meg akarom őket csinálni.

    Köszönöm szépen, ha velem vagytok.

Mese