Az enyém vagy - MarkJin fanfiction - Búcsúposzt

Kedves Olvasóim!

Mindig nehéz szavakba foglalnom, mit érzek egy-egy történetem lezárása után, ráadásul most a személyes kedvencemről van szó, ami csak fokozza mindezt. (Pedig tavaly ilyenkor nem hittem volna, hogy ilyen hamar írok egy olyan fanfictiont, amire büszkébb leszek, mint a Nélküled nem kell a Mennyországra.) A másik indok, amiért nehéz búcsút intenem ennek a történetemnek, az, hogy nem is emlékszem már, milyen nem írni MarkJin ficit. Majdnem két éve kezdtem el a Tört Angolt, ami az első hosszú Got7 fanficem volt, és amint befejeztem, napokon belül kezdtem is Az enyém vagyot, most pedig itt állok, és nehéz felfognom, hogy vége, ennyi volt… Persze, nem mondom azt, hogy nincs rá esély, hogy belekezdjek egy új történetbe ezzel a párossal, mert túlságosan is fekszenek nekem, meg amúgy is, nagy kedvencem MarkJin, de biztosat nem ígérhetek. Már csak azért sem, mert most a még futó írásaimat akarom befejezni, és két új hosszú történetbe kezdeni, így ha lenne is ötletem velük, azt elnapolnám.

Az enyém vagy pontosan 2018. augusztus 20-a és 2019. június 6-a között íródott. Sokáig azt hittem, még tavaly be tudom fejezni, hiszen két hónap alatt írtam meg az első húsz fejezetet. De aztán olyan tragédiák történtek a családomban, amik miatt több, mint hét hónapig nem írtam egy részt sem, csak a meglévőket csiszolgattam és töltöttem fel ide. De amint ismét neki ültem, egyhamar megszületett a lezáró négy rész.

Nem tudom elmondani, mennyit jelent nekem ez a történet. Talán nem lett olyan mély, mint a Nélküled nem kell a Mennyország, és közel sem olyan sírós, de mégis jobban uraltam íróként a folyamatokat, mint ahogy a másik történetem esetében tettem. Bár már lényegesen kevesebben olvasnak, mint az első egy évben tették, amikor elkezdtem k-pop ficiket írni, de ennek ellenére ehhez a történetemhez kifejezetten sok kommentet kaptam blogon és főleg facebookon, amiért rettentően hálás vagyok. Az, hogy ennyien vártátok a részeket, és izgultatok a karakterekért, nagyon nagy löket volt számomra, hogy minél többet igyekezzek kihozni a cselekményszálból. Ráadásul a Tört Angolnak is sok új olvasója lett ennek a ficimnek a hatására, ezzel még inkább bebiztosítva, hogy a valaha volt legnépszerűbb történetem maradjon. Azt viszont továbbra is sajnálom, hogy az én két írásomtól eltekintve nincs más magyar, hosszú, befejezett fici ezzel a párossal, de remélem, hogy sokan, akik szeretik MarkJint, ide találnak, és ez a két történet kicsit enyhíti a hiányérzetüket. 😌

Végezetül hálás köszönetem mindenkinek, aki végigolvasta a történetemet, és annak, aki legalább egyszer írt nekem pár sort, még inkább, a rendszeres kommentelőimnek pedig millió csók! De tényleg, Ti tartottátok bennem a lelket. Aki pedig a jövőben is fog olvasni tőlem valamit, azt továbbra is szeretettel várom a blogomon. 💕😘