Tizenharmadik fejezet ~ Mennyit és mit
(Részlet)
(Gergő)
Az anyukája fogadta a konyhában Esztert,
mikor hazaért.
- Szia, kicsim! – köszönt neki. – Ezer
bocs, amiért itthon hagytalak, de el kellett ugranom pár dologért az ebédhez,
és azt hittem, hogy egy jó darabig még nem fogsz felkelni. De tévedtem.
- Semmi baj, hisz nem vagyok már olyan
kicsi, aki bepánikol egy üres ház láttán – jelentette ki Eszti.
- Tudod, nehéz megszokni, hogy a kicsi
lányom, aki még hat évvel ezelőtt Barbie babázott, már bulikba jár – mondta a
nő, miközben nosztalgikus arcot vágott.
- Egyáltalán nem vagyok az a bulizós
alkat, hisz jól tudod. Ez csak egy kivételes alkalom volt. – Ami teljesen igaz
volt.
- Mostantól akkor is több ilyen lesz.
És egyébként nem bánnám, ha legközelebb Gergőt is magaddal vinnéd. Szegény most
is elfelejtette, hogy elmentél, és idejött. Ha vele mászkálnál ilyen helyekre,
akkor semmi okom nem lenne a félelemre. Tudom, hogy ő egy nagyon megbízható,
aranyos fiú, aki megvédene minden hülyeségtől – mondta az édesanyja, s látszott
rajta, hogy semmit sem sejt a lánya bizonytalanságáról Gerivel kapcsolatban,
még ezután sem, ami egy újabb gyomorgörccsel jutalmazta Esztert.
- Ez úgy hangzik, mintha benne jobban
megbíznál, mint bennem. – Gondolta, ezzel kivághatja magát.
- Ő mégiscsak egy fiú, Eszter. Őt
nehezebb belevinni az ilyen rossz dolgokba, és ráadásul nagyon okos is, ami
szintén előny. De ez nem azt jelenti, hogy te nem vagy az, de annyi rosszat
hallani arról, hogy mit csinálnak a lányokkal – felelte összehúzott
szemöldökkel az anyukája.
- A diszkókban, anya! – hívta fel rá a
figyelmét. – Nem egy ilyen kis házibuliban, ami ráadásul rokonoknál volt.
- Rendben, ebben igazad van. De akkor
sem tudok nem aggódni. Ki tudja, hogy legközelebb hova akarsz majd egyedül
menni?
- Megértem, és ha nem baj, felmegyek
egy kicsit.
- Persze, nyugodtan. Relaxálj egy jót!
Az majd biztosan segít – tanácsolta az édesanyja. – Vagy tornázz egy kicsit!
- Máris! Én meg bármilyen testmozgás – nevetett
Eszter. - Mármint nyáron szoktam néha edzeni, hogy jól nézzek ki a fürdőruhámban,
de azt sem az egészségi állapotom miatt, ezt te is tudod.
- Tudom, de ez akkor is szomorú. Pont
tegnap volt a tévében erről szó, hogy a mai fiatalok nagy része semmit sem
sportol…
- Bocsi, de ez egyáltalán nem tud
érdekelni. – És felment a szobájába, ami eléggé undok dolog volt tőle, de
mostanában úgy is ki volt fordulva önmagából.
