Huszadik
fejezet ~ Dani és a teljes igazság
(Részlet)
(Dani)
- Itt vagyok! – eszmélt fel Gergő. – El
sem hiszem.
- Én sem. – És Dani azonnal átölelte. –
Bocsi, hogy itt találkozunk, de azt akartam, hogy lásd végre, hol is vagyok.
- És pontosan merre van ez a hol? –
közben körülnézett. – Nem valami barátságos egy hely, sőt! – jegyezte meg.
Egy barlangban voltak, melyben ki volt
alakítva egy szobaféleség, ahol egy régi piszkos szekrény, egy lámpa és két
szék volt található, de ágy sehol. Viszont a földbe vájt lyuk, ami fadarabokkal
volt kirakva, és amin volt egy párna és egy takaró, azt a benyomást keltette
Gergőben, hogy itt alhat a barátja, ami azonnal elborzadást keltett benne, s
persze sajnálatot is Dani iránt.
-
Egy barlangban.
- Erre én is rájöttem – mondta
szarkazmussal, de rögtön rájött, hogy ez nagyon nem volt helyén való. –
Bocsánat! – tette hozzá gyorsan.
- Semmi baj, és pontosabban, a
jelenlegi szobámban vagyunk. – S egy szomorkás mosolyt villantott a rég nem
látott barátja.
- Ez meg, hogy lehet? – Nem tudott
értelmes magyarázatot kitalálni, de épp ezért jött ide, hogy kiderítse mi is
történt és történik még most is Danival. Úgy hitte, hogy ez mindennek a
forrása.
- Itt lakom, távol anyától, elzárva
mindentől és mindenkitől, kivéve téged – lassan adagolta az információkat.
Gergő alig kapott levegőt. Azonnal
rájött, hogy egy borzasztó dologról van szó. Danin pedig látszott, hogy még
mindig nem tudja, hogyan mondja el.
Geri
lelkében kíváncsiság, félelem és bűntudat egyaránt helyet kapott. Rájött, hogy
már rég fel kellett volna ezzel a kérdéssel keresnie a barátját, aki bár maga
kérte, hogy adjon neki egy kis időt, amíg mindennek utána néz, bármit is
jelentett ez, de Geri sokáig nem kereste. Túl sokáig.
