Kedves olvasóim!
Szomorúan írok nektek... Nagyon csalódott vagyok, amiért mindösszesen egy jelentkezője lett az idei novellaíró versenyemnek. Minden korábbi versenyemen 5+ fő vett részt, és éppen ezért nem értem, hogy most miért nem akart senki sem jelentkezni. A szokásos nyár közepi időpontra időzítettem, írtam a korábbi versenyzőknek, a társoldalaimnak is, hogy minél többen tudjatok róla, de csak egy ember kapott hozzá kedvet. Ez a személy pedig nem más, mint Yurima, aki a tavalyi versenyen igen jól szerepelt, 3-ként zárta azt. Kíváncsi vagyok a mostani novellájára, azt is ugyanúgy pontozom, és szövegesen értékelem, mint korábban a versenyeken, így ő nem veszített semmit sem. :)
De akkor is fáj, és nem értem, miért nem jelentkezett az égvilágon senki más sem. Mert mindig voltak olyanok, akik írtak nekem, hogy épp nem aktuális nekik az időzítés, páron most is megkerestek és elmondták, hogy miért nem tudnak jelentkezni, és én ezt meg is értem, de hogy konkrétan egy személy ért csak rá, azt azért furcsállom.
A másik dolog, ami még fáj, az a szokásos, lerágott csont, nincs egy új komment sem a Filis történetem alatt. Nagyon beleuntam már abba, hogy minden egyéb elfoglaltságom mellett még ide is töltögetem a sztorimat, és ezt kapom cserébe. Mert megtehetném azt is, hogy csak annak a két barátnőmnek küldöm el, akikről tudom, hogy olvassák és szeretik, ide meg nem. De én nem ilyen személy vagyok, szeretem megosztani másokkal az írásaimat, viszont már nem tudom elviselni, hogy egy fél mondatot sem kapok tőletek visszajelzésként.
Fili szerintem az a karakter a Hobbit könyvből és filmekből, akiben a legtöbb lehetőség van, amit egyáltalán nem használta ki Tolkien a könyvében, se Peter Jackson a filmjeiben. Mivel ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül, nemsokára a Merengőre is elkezdem feltölteni az Oda...-t. Ott sokan megtalálhatják, akik Filis sztorit keresnek, mert nem kevés ilyen ember van, ezt tapasztalatból mondom. Csak ezen személyek nem tudnak a blogomról, a Merengő pedig a legalapvetőbb magyar fanfiction tárhely.
Azt hittem, hogy igenis kitarthatok a blogom mellett, és nem kell máshova is töltögetnem az írásaimat. A Piton és a lánynál nem is volt erre szükség, mert mindig voltak, akik kommenteltek, legalább egy-két személy, de az Oda...-nál ez sajnos nincs így. Pedig sokkal profibb írásnak tartom, mint a Piton és a lányt, és mint azt az előbb is említettem, tudom, hogy sokan keresnek hasonló történetet, így beadtam végre a derekamat. Amint kicsit több időm lesz, hogy az elejétől kezdve újra rágjam magam rajta, már kezdem is a feltöltését Merengőre.
A 15. fejezet már kész is van, ha lesz egy kis időm feltöltöm ide is, mert úgysem hagyom abba a feltöltését a Vámpírtáncra, már csak magam miatt se, mivel nagy híve vagyok a rendezettségnek. Az évek során a blogom sokat fejlődött, komolyodott, és nem akarom ezt most tönkretenni, azért mert inaktívak vagytok. El kell fogadnom, hogy elsősorban magam miatt kell csinálnom ezt a blogot, nem mások miatt, mert annak nem lesz sok pozitív eredménye. :(
Talán ez a Gergős gif az, ami a leginkább kifejezi, hogy mit is érzek most:
