22. fejezet

Huszonkettedik fejezet ~ Smaragd és arany

(Részlet)

Este újra akart beszélni Danival, de valamiért nem tudta lebontani a falát. Mintha valami gátolta volna benne, de hogy mi, azt el sem tudta képzelni. Végül feladva a küzdelmet, elkezdte a plafonját bámulni, és észre sem vette, hogy zuhant álomba.

Egy gyönyörű zöld mezőn találta magát. Ilyen szép zöldet még soha életében nem látott. Annyira megnyugtató és magával ragadó volt, hogy nem tudott neki ellenállni, s lefeküdt, majd elnyújtózott rajta egy kicsit. Amilyen szép volt, olyan puha is, így nem igazán volt kedve felkelni onnan.

De egyszer csak, a felhők mögül, nagyon erősen kisütött a nap, ami visszaverődött valahonnan, így szinte semmit sem látott Gergő. Miután felállt, rájött, hogy egy rendkívül ragyogó dolognak kell lennie a messzeségben, a ködön túl. Elkezdett hát felé indulni, és mikor átlépte a ködfelhőt, meglátta a ragyogás tárgyát.

Egy gyönyörű aranyhegylánc vette körbe a mezőt. Annyira szemet gyönyörködtető volt, hogy egy végtelenségen át nézte volna Geri.

Végül még közelebb ment hozzá, és pont amikor megérinthette volna, felébredt.

- Ez aztán nem volt semmi! – mondta ébredés után. Legszívesebben azonnal visszament volna, de nem tehette, mert várt rá az iskola.