Hivatalosan is visszatértem!

     Kedves Olvasóim!

 Szinte napra pontosan másfél éve írtam utoljára helyzetjelentő posztot, most viszont indokoltabb, mint az elmúlt négy évben bármikor volt, mert ahogy a poszt címe is elárulta, ez most a hivatalos visszatérésem a blogoláshoz. Na, de nézzük, hogy miket csináltam az elmúlt másfél évben.

    A legutóbbi ilyen bejelentkezésemnél ígértem egy Az enyém vagy bónusz részt és egy Az élet nem tündérmese epilógust, amiket tavaly meg is osztottam. Év végén pedig egy újabb ficimet, a Nélküled nem kell a Mennyországot olvastam újra és kicsit csiszolgattam. Minden más hosszabb ficimet a befejezése óta már párszor újraolvastam és alakítgattam, egyedül ez a Yugkook/Yugbam/Jinson írásom volt az, amihez a befejezése után több mint 7 évet kellett várnom, hogy újra neki tudjak ülni. Aki olvasta, az biztosan érti, miért: bár a történeteim nagy része keserédes, ez volt összességében a legszomorúbb mind közül. Ennek a ficinek az első 10 fejezete mondhatni, kifakadt belőlem, amikor épp lelkileg nagyon rossz időszakot éltem át. Igaz, kifejezetten népszerű volt a maga idejében, de azért egy-két kritikát is kaptam a történettel kapcsolatban, és ezeken szerettem volna finomítani. Általánosságban is itt-ott tartalmilag kiegészítettem pár mondattal, valamint a 9. fejezetet és a 10. elejét bővebben is kitoldottam, hátha így érthetőbb lesz, miért viselkedett Yugyeom úgy, ahogy. Továbbá Taehyung karakterének is jobban megágyaztam a ficiben és némileg át is írtam a történetüket Jungkookkal. Ezek mellett pedig stilisztikai és elgépelési hibákat is javítottam benne. Természetesen lehetne még mit csiszolgatni rajta (ahogy minden írásomon), de én már annak is örülök, hogy végre összeszedtem az erőmet és ezeket átjavítottam, átírtam, kiegészítettem – még ha közben egy jó párszor el is sírtam magamat a történeten és azon, mennyire mélyen voltam, amikor annak idején írtam. Ezt azért is szerettem volna itt megemlíteni, hogyha valaki újraolvasná ezt a ficit, ne lepődjön meg az itt-ott beiktatott változtatásokon. Persze annak is örülök, ha valakinek pont ez a poszt keltette fel az érdeklődését, hogy esélyt adjon a történetnek.
    Ezután tavasszal megvédtem a disszertációmat, méghozzá Summa Cum Laude minősítéssel, ami hatalmas vágyam volt. Bár bevallom, akármennyire is megkönnyebbültem és büszke voltam magamra, közben mégis nehéz volt elfogadnom, hogy véget ért az életem eddigi legjelentőségteljesebb időszaka. Hiszen 11 éven át voltam egyetemi hallgató, először alapszakos, majd mesterképzéses, végül pedig doktorandusz és doktorjelölt. Egyszerre érzem azt, hogy sokat értem és tapasztaltam, és közben azt is, hogy szinte ugyanaz az ember vagyok, mint aki 11 éve megkapta az értesítő sms-t a sikeres felvételről. Ráadásul azóta sem sikerült elhelyezkednem. Jó lenne, ha találnék olyan munkát, amelyben kamatoztathatom azt a tudást és gyakorlatot, amit a filozófiában, az esztétikában és az irodalmi művek elemzésében szereztem mint hallgató, kutató és oktató. Addig is, amíg ez nem lehetséges, gondoltam, visszatérek ahhoz, amit nagyon a háttérbe szorítottam az elmúlt 4,5 évben – a kreatív íráshoz.
    Első körben a Megtört fény című Markbum ficimet olvastam újra és annak is írtam egy bónusz részt. Utána eredetileg a Wang Gae, Park Gae Jinson ficimet akartam újra elővenni, de aztán eszembe jutott, hogy én még régebben kitaláltam és elkezdtem írni egy másik Jinson ficit. Őszintén, vissza kellett olvasnom régebbi kommentekre adott válaszaimat és a Word-dokumentum létrehozásának idejét is meg kellett néznem, hogy datálni tudjam, hogy én valamikor 2019. év végén találtam ki a sztorit, és 2020. év elején írtam meg belőle hét fejezetet. Bevallom, azt hittem, 3-4 fejezet után akadtam el vele; nem rémlett, hogy ilyen sokáig jutottam az írásában. Most, hogy újraolvastam, rájöttem, hogy folytatni akarom ezt a történetet. Ráadásul a kész fejezeteket nemcsak csiszolgattam és kiegészítettem, hanem mivel ebből a ficiből is songfic sorozatot akartam csinálni, így mindegyikbe beledolgoztam még egy-egy kedvenc dalom szövegét is. Az a tervem, hogy augusztus 28-án kezdem el posztolni, és majd hetente jönnek ki új részek. A kész fejezeteket már el is kezdtem megformázva feltölteni piszkozatba, a blog szerkesztői felületére, így azokat mindig csak meg kell majd osztanom. Közben pedig dolgozni akarok az új részek megírásán. Egyébként ebben a történetben három háttérship is lesz, ebből kettő majd a sztori második felében: egy Itzy–Got7 párosítás, Lia és Youngja; egy Stray Kids ship, Minsung; valamint egy Itzy–Stray Kids páros, Chaeryeong és Changbin. Az utóbbiakról jövő héten egy one shotot is tervezek megosztani.
    Őszintén megmondom, még pár hete sem gondoltam volna, hogy a már kész történeteimhez írt bónusz részeken és one shotokon kívül mostanában mást is fogok írni. Nagyon hirtelen jött az elhatározás, de a lelkesedésem annál nagyobb. Úgy érzem, hogy visszataláltam magamhoz, pontosabban ahhoz a részemhez, amit elnyomtam azért, hogy az akadémikus munkáimra tudjak fókuszálni. Bár lehet, olyan szempontból túl késő ez, hogy már senkit sem érdekelnek az írásaim, meg általánosságban a Got7 ficik. Akik viszont olvastak már a kpop írásaim közül párat, tudhatják, hogy a történeteim döntő többségéhez nem kell az adott bandák ismerete, mivel lényegében OC-k a karaktereim, csak adott idolokat képzelek a helyükbe. Ez ezután sem lesz másként. Ennek ellenére fel vagyok rá készülve, hogy úgy járok, mint azok az énekesek, akik éveken át legfeljebb egy-két single-t adtak ki, és mire teljes albummal tértek vissza, már érdektelenné váltak az egykori rajongóik szemében. Bár elsősorban magamnak írom ezeket a történeteket, örülnék, ha lennének olvasói az új ficimnek is, ezért csináltam a blognak egy Instagram-oldalt, amit EZEN a linken találtok meg. Régebben is egy-egy komment mindig segített előrelendülni, főleg olyan írásaimnál, amelyeknél elakadtam. (Például ki tudja, mikor fejeztem volna be a Ha te azt tudnád!-at, ha nem írták volna meg páran – akár többször is –, mennyire várják a folytatását.) Úgyhogy ezután is nagyon örülnék  minden visszajelzésnek, hozzászólásnak. Hátha nem tértem túl későn vissza.

    Remélem, Ti jól vagytok és akár dolgoztok, akár még tanulók vagytok (vagy is-is), tud(ta)tok egy kicsit pihenni így nyáron.

 Mese

Legeredményesebb hónap - Új Got7 történet(ek)

   Sziasztok!

   Bár nem olyan rég volt hasonló bejegyzés a blogon, most mégis mindenképp szerettem volna minél előbb egy ilyet, ami főként egy pozitívum miatt van. Júliusban 12 bejegyzést tettem közzé, ami azért nagyon fontos számomra, mert 2012 óta nem volt olyan hónap, hogy legalább közel ilyen aktív lettem volna. A blog a reneszánszát éli most, ami a megnyitások terén is látszik. Kommenteket is azért kapok néha, de máshol is befutnak pozitív visszajelzések, amik nagyon sokat jelentenek nekem. Tovább növelik a most amúgy is ihlet gazdag napjaimat. 😊

   Szoktam gondolkodni rajta, hogy minek is köszönhető ez a nagy fellendülés a részemről, és szerintem főként két oka van a dolognak. Az egyik az, hogy lelkileg nem vagyok a toppon mostanában, ami vagy teljesen írás képtelenné tesz, vagy épphogy emiatt van sok ihletem. Szerencsére most a második helyzet állt be. És persze nem arra kell itt most gondolni, hogy emiatt tiszta depressziós lesz minden szereplőm, hanem szimplán arról van szó, hogy ilyenkor jobban belemenekülök az írásba, mint máskor. De remélhetőleg ennek sokan örültök közületek. 😉

   A másik ok pedig, amit múltkor is írtam, hogy a BTS-es sztorimat könnyedebben íróm, mint bármelyik korábbi írásomat. Ezt a lendületet pedig egyre jobban sikerül más sztorikba is átvinnem. Például, szerintem az Oda... legutóbbi fejezete a legjobb, amit valaha írtam. Pedig a 19. után kicsit megijedtem, hogy ezt nem fogom tudni überelni, aztán mégiscsak sikerült, ráadásul mindösszesen másfél hónapra rá. Úgyhogy ez a júliusom írás terén tényleg egy sikerszéria volt, amit igyekszem augusztusban is tovább folytatni.  👍

   És, ha már augusztus, akkor muszáj megemlítenem, hogy a Got7, pontosabban JJ Project rövid kis fanficem az elmúlt félév legolvasottabb bejegyzése lett már fél nappal azután, hogy megosztottam. (Itt most húsz bejegyzésről van szó.) Szerencsére a Ha te azt tudnád! fejezetei 80-130 megnyitás között vannak, ami nem rossz, a Válaszút viszont már átlépte a 200-at. Köszönöm szépen! Rengeteget jelent nekem. Már csak azért is, mert mint azt fentebb is írtam nektek, nem voltam valami jó lelkületi állapotban mostanság, és a JJ Project visszatérése az egyik olyan dolog, ami a legtöbbet segített nekem. A klip pedig, ami ihlette a történetemet, annyira gyönyörű lett, és egyszerűen adta magát, hogy nekem erről írnom kell valamit. De közben a Flight Log teóriája is bökte már egy ideje a csőrömet, hogy tök jó sztorit lehetne ezzel kapcsolatosan írni. És aztán pár nappal a klip megjelenése után, éjszaka két órakor (mert mostanában túlságosan sokszor száll meg éjszaka az ihlet) bevillant egy ötlet, hogyan lehetne a Verse2-t és a Flight Log-ot összekapcsolni. És tudtam, hogy ezt nekem meg kell írnom, ráadásul azonnal. Egy ültömben össze is hoztam, két nap múlva pedig már ti is olvashattátok. Bár reménykedtem benne, hogy azért a 100 megnyitást eléri a történet, de hogy ennek a kétszerese is meglegyen, ráadásul ilyen rövid időn belül, az már szinte túl szép, hogy igaz legyen. Rengeteget jelent nekem, és hogy több pozitív visszajelzést is kaptam róla innen-onnan. 😍😌

   Amint megírtam a Válaszútat, tudtam, hogy szeretnék a jövőben többet írni a Got7-el kapcsolatosan. Nem rejtettem soha véka alá, hogy Adam Lambert a kedvenc énekesem, és már két éve az Adamfans.net szereksztője is vagyok. De időközben a Got7 is a szívem csücske lett, Adam után ők állnak énekesek terén a legközelebb hozzám, így szeretnék több történetet írni róluk. Az, hogy a Válaszút ilyen sikeres lett, pedig jó visszaigazolás volt számomra, hogy lenne is rá igény. Így el is döntöttem, hogy igenis lesz több Got7 történetem. 😙

   De itt egy fontos kérdés, hogy ti mit szeretnétek jobban, hogy inkább több rövidebb sztorit írja velük kapcsolatosan, vagy egy hosszút? Őszintén, bennem mindkettőre megvan a hajlandóság, így sokat számítana most a véleményetek. Tudom, hogy nem vagytok nagy kommentesek, viszont szavazgatni azért többen szoktatok, így jobb oldalt a többi közvélemény kutatással együtt azzal kapcsolatosan is várom a véleményeteket, hogy több rövid, vagy inkább egy hosszú történetet szeretnétek-e a Got7-el kapcsolatosan. 🙇

   Ó, és nem véletlenül lehet már arra is szavazni, hogy szerintetek ki lesz a BTS-es fanficemben Yoonginál a befutó, mivel szerintem nem biztos, hogy mindenki úgy gondolja, hogy épp az lesz az, akinek ő szurkol. Igyekszem mindkét párosítást reálisan ábrázolni, és reménykedem benne, hogy az utolsó pillanatig nem lesz egyértelmű, hogy YoonMin vagy Sope lesz végül. 💘

   A 12. fejezetre sem kell sokáig várnotok, csütörtökön már hozom is!

80000. oldalmegnyitás

   Drága olvasóim!

   Nagy örömömre a blog átlépte a 80000-ik oldalmegnyitását. Egyre felfoghatatlanabbak ezek a nagy számok. Bár az még mindig fáj, hogy a magas látogatottság ellenére nem sok visszajelzést kapok tőletek, de ennek ellenére úgysem tudok leállni az írással. Nézzük, hogy a legutóbbi helyzetjelentős bejegyzésem óta mik is történtek. 😉

   Az elmúlt kevesebb, mint egy hónapban 7 fejezetet is feltöltöttem a BTS fanficemből, ami szerintem sokat elárul arról, mennyire könnyedén megy az írása. Az első három fejezetnél még kicsit akadozott a dolog, hisz nem is olvastam előtte hasonló sztorit, és javában benne voltam a vizsgaidőszakomba, ami az eddigi legnehezebb volt, és kissé tönkre is mentem bele, de épp ezért volt egyrészt ez a történet a mentsváram, és nem is írnám át semmi pénzért az elejét. Ennek ellenére tisztában vagyok vele, hogy igazán a negyedik fejezettől indul be a sztori. Azt már akkor írtam, amikor az utolsó vizsgám is mögöttem volt, és ki is tudtam kicsit pihenni a dolgokat. Azóta pedig általában két-három naponta szoktam írni új fejezetet, de a köztes napokon is csiszolgatom a korábban megírtakat. Az elején, amikor feltöltöttem az első fejezetet, még a vizsgáim közt megírt három fejezet volt csak kész, de így is sejtettem, hogy heti egy frissítéssel nem lesz gond, de aztán tényleg úgy belehúztam, hogy már a heti kettő sem okoz gondot. Most épp a hetedik fejezetet töltöttem fel legutóbb, de közben már a 14-et is megírtam. Így nem kell félnetek, hogy huzamosabb időre friss nélkül maradtok. Direkt azért nem heti háromszor hozok nektek új fejezetet, mert nem akarom, hogy amikor nyaralás és egyéb elfoglaltság miatt nem tudok annyit írni, akkor sok idő kimaradjon. Ezért akartam a heti két frisset beállítani. Remélem, ez mindenkinek megfelel. Már pár kommentet is kaptam, amiknek nagyon örültem, és másokat is bátorítok, hogy nyugodtan írják meg a véleményüket, őszintén! Nem harapok! 😇

   Egyébként, ha valaki nem vette volna észre, jobb oldalt szavazást indítottam, hogy melyik párosnak szurkoltok jobban, Sopenak, vagy YoonMinnak. Bár az utóbbi páros elhúzott, azért örülök, hogy Sope is kapott szavazatokat, mert igyekszem mindkét párosítást reálisan ábrázolni, és azt is kellően éreztetni, Yoongi végül miért választja azt, akit. De a másik páros is megvalósul egy bizonyos formában, viszont erről még nem beszélhetek... 😷

   Valamint továbbra is várom a szavazatokat, hogy a Piton és a lány vagy az Oda... tetszik nektek jobban. Ők szinte fej-fej mellett haladnak, ami azt jelenti számomra, hogy mindkettőnek megvannak a saját előnyei. 💓 

  Emellett mivel többen is javasolták a Wattpadot az új történetemmel kapcsolatosan, így ide is feltöltöttem az első fejezetet. Akit érdekel IDE kattintva elérheti. Ha esetleg lesz rá igény, akkor töltöm tovább, és lehet, hogy az Oda... és a Piton és a lány első fejezeteit is felrakom. De mivel a Merengő felé is voltak reményeim, és nem lett szinte semmi látszata, így nem merek a Wattpadhoz sem nagy reményeket fűzni már. Rég belefáradtam, hogy az elmúlt két évben még itt sem kaptam szinte semmilyen visszajelzést, főleg, amióta a Piton és a lánynak már a javított verzióját is teljesen feltöltöttem. De ennek ellenére az írás iránti szerelmem nem csügged, és nem is fog, úgyhogy itt mindig lesznek frissek. Az pedig reménnyel tölt el, hogy a legújabb sztorimnál azért kezd beindulni a kommentelés. 😙

   Az Oda... olvasóinak sem kell megijednie, hogy azt el fogom hanyagolni. Tény és való, hogy nem lesz olyan sok friss, mint a Ha te azt tudnád!-nál, de ennek az az oka, hogy az Oda...az eddigi legkomplikáltabb fanficem kivitelezés szempontjából. Mindig szem előtt kell tartanom Tolkien időrendjeit, és úgy megalkotnom az általam kitalált múltját Filiéknek, hogy csak kiegészítése legyen azoknak, amiket Tolkien kitalált, ne pedig átirata. De most például az is hátráltatott, hogy eléggé nagy nyomást éreztem a 19. fejezet után, amit, mint azt múltkor is írtam, a sztori eddigi csúcspontjának tartok, mind kivitelezésben, mind történetileg, épp ezért éreztem azt, hogy bármit írok ezután, az el fog maradni ettől. Végül persze beláttam, hogy nem kell minden fejezeten sírni, és most kell egy átvezető rész a következő komolyabb hangvételűig. Ezt már fel is töltöttem. A folytatás is legkésőbb augusztus elején felkerül. De itt is voltak némi nehézségek, tudtam, hogy dramaturgiailag úgy jön ki jól, ha most derül ki, hogy mi történt Fili és Kili édeapjával. De ennek a részletei nem akartak könnyen összeállni a fejemben. De idővel egyre tisztában láttam, mit is akarok kihozni belőle, így már meg is írtam. Utána meg minden egyszerűbb lesz, visszajön Nárin, és nem sokkal utána Dofir is, akinek bőven lesz mit mesélnie. De ennyire ne ugorjunk előre! Csak szerettem volna részletesen elmagyarázni, hogy miért nem megy olyan könnyen az a történetem, mint az új. 😙

   És végezetül pedig, most is készítettem nektek egy képet, köszönetnyilvánításként a magas blog látogatottság miatt: