Kedves Olvasóim!
Szinte napra pontosan másfél éve írtam utoljára helyzetjelentő posztot, most viszont indokoltabb, mint az elmúlt négy évben bármikor volt, mert ahogy a poszt címe is elárulta, ez most a hivatalos visszatérésem a blogoláshoz. Na, de nézzük, hogy miket csináltam az elmúlt másfél évben.
A legutóbbi ilyen bejelentkezésemnél
ígértem egy Az enyém vagy bónusz
részt és egy Az élet nem tündérmese
epilógust, amiket tavaly meg is osztottam. Év végén pedig egy újabb
ficimet, a Nélküled nem kell a Mennyországot olvastam újra és kicsit
csiszolgattam. Minden más hosszabb ficimet a befejezése óta már párszor újraolvastam és alakítgattam, egyedül ez a Yugkook/Yugbam/Jinson írásom volt
az, amihez a befejezése után több mint 7 évet kellett várnom, hogy újra neki
tudjak ülni. Aki olvasta, az biztosan érti, miért: bár a történeteim nagy része
keserédes, ez volt összességében a legszomorúbb mind közül. Ennek a ficinek az
első 10 fejezete mondhatni, kifakadt belőlem, amikor épp lelkileg nagyon
rossz időszakot éltem át. Igaz, kifejezetten népszerű volt a maga idejében, de
azért egy-két kritikát is kaptam a történettel kapcsolatban, és ezeken
szerettem volna finomítani. Általánosságban is itt-ott tartalmilag kiegészítettem pár mondattal, valamint a 9. fejezetet és a 10. elejét bővebben is kitoldottam, hátha így érthetőbb lesz, miért viselkedett Yugyeom úgy,
ahogy. Továbbá Taehyung karakterének is jobban megágyaztam a ficiben és némileg
át is írtam a történetüket Jungkookkal. Ezek mellett pedig stilisztikai és
elgépelési hibákat is javítottam benne. Természetesen lehetne még mit
csiszolgatni rajta (ahogy minden írásomon), de én már annak is örülök, hogy
végre összeszedtem az erőmet és ezeket átjavítottam, átírtam, kiegészítettem –
még ha közben egy jó párszor el is sírtam magamat a történeten és azon,
mennyire mélyen voltam, amikor annak idején írtam. Ezt azért is szerettem volna
itt megemlíteni, hogyha valaki újraolvasná ezt a ficit, ne lepődjön meg az
itt-ott beiktatott változtatásokon. Persze annak is örülök, ha valakinek pont
ez a poszt keltette fel az érdeklődését, hogy esélyt adjon a történetnek.
Ezután tavasszal megvédtem a disszertációmat, méghozzá Summa Cum Laude minősítéssel, ami hatalmas vágyam volt. Bár bevallom, akármennyire is megkönnyebbültem és büszke voltam magamra, közben mégis nehéz volt elfogadnom, hogy véget ért az életem eddigi legjelentőségteljesebb időszaka. Hiszen 11 éven át voltam egyetemi hallgató, először alapszakos, majd mesterképzéses, végül pedig doktorandusz és doktorjelölt. Egyszerre érzem azt, hogy sokat értem és tapasztaltam, és közben azt is, hogy szinte ugyanaz az ember vagyok, mint aki 11 éve megkapta az értesítő sms-t a sikeres felvételről. Ráadásul azóta sem sikerült elhelyezkednem. Jó lenne, ha olyan munkát találnék, amelyben kamatoztathatom azt a tudást és gyakorlatot, amit a filozófiában, az esztétikában és az irodalmi művek elemzésében szereztem mint hallgató, kutató és oktató. Addig is, amíg ez nem lehetséges, gondoltam, visszatérek ahhoz, amit nagyon a háttérbe szorítottam az elmúlt 4,5 évben – a kreatív íráshoz.
Első körben a Megtört fény című Markbum ficimet olvastam újra és annak is írtam egy bónusz részt. Utána eredetileg a Wang Gae, Park Gae Jinson ficimet akartam újra elővenni, de aztán eszembe jutott, hogy én még régebben kitaláltam és elkezdtem írni egy másik Jinson ficit. Őszintén, vissza kellett olvasnom régebbi kommentekre adott válaszaimat és a Word-dokumentum létrehozásának idejét is meg kellett néznem, hogy datálni tudjam, hogy én valamikor 2019. év végén találtam ki a sztorit, és 2020. év elején írtam meg belőle hét fejezetet. Bevallom, azt hittem, 3-4 fejezet után akadtam el vele; nem rémlett, hogy ilyen sokáig jutottam az írásában. Most, hogy újraolvastam, rájöttem, hogy ezt a történetet folytatni akarom. Ráadásul a kész fejezeteket nemcsak csiszolgattam és kiegészítettem, hanem mivel ebből a ficiből is songfic sorozatot akartam csinálni, így mindegyikbe beledolgoztam még egy-egy kedvenc dalom szövegét is. Az a tervem, hogy augusztus 28-án kezdem el posztolni, és majd hetente jönnek ki új részek. A kész fejezeteket már el is kezdtem megformázva feltölteni piszkozatba, a blog szerkesztői felületére, így azokat mindig csak meg kell majd osztanom. Közben pedig dolgozni akarok az új részek megírásán. Egyébként ebben a történetben három háttérship is lesz, ebből kettő majd a sztori második felében: egy Itzy–Got7 párosítás, Lia és Youngja; egy Stray Kids ship, Minsung; valamint egy Itzy–Stray Kids páros, Chaeryeong és Changbin. Az utóbbiakról jövő héten egy one shotot is tervezek megosztani.
Őszintén megmondom, még pár hete sem gondoltam volna, hogy a már kész történeteimhez írt bónusz részeken és one shotokon kívül mostanában mást is fogok írni. Nagyon hirtelen jött az elhatározás, de a lelkesedésem annál nagyobb. Úgy érzem, hogy visszataláltam magamhoz, pontosabban ahhoz a részemhez, amit elnyomtam azért, hogy az akadémikus munkáimra tudjak fókuszálni. Bár lehet, olyan szempontból túl késő ez, hogy már senkit sem érdekelnek az írásaim, meg általánosságban a Got7 ficik. Akik viszont olvastak már a kpop írásaim közül, azok tudhatják, hogy a történeteim döntő többségéhez nem kell az adott bandák ismerete, mivel lényegében OC-k a karaktereim, csak adott idolokat képzelek a helyükbe. Ez ezután sem lesz másként. Ennek ellenére fel vagyok rá készülve, hogy úgy járok, mint azok az énekesek, akik éveken át legfeljebb egy-két single-t adtak ki, és mire teljes albummal tértek vissza, már érdektelenné váltak az egykori rajongóik szemében. Bár elsősorban magamnak írom ezeket a történeteket, örülnék, ha lennének olvasói az új ficimnek is, ezért csináltam a blognak egy Instagram-oldalt, amit EZEN a linken találtok meg. Régebben is egy-egy komment mindig segített előrelendülni, főleg olyan írásaimnál, amelyeknél elakadtam. (Például ki tudja, mikor fejeztem volna be a Ha te azt tudnád!-at, ha nem írták volna meg páran – akár többször is –, mennyire várják a folytatását.) Úgyhogy ezután is nagyon örülnék minden visszajelzésnek, hozzászólásnak. Hátha nem tértem túl későn vissza.
Remélem, Ti jól vagytok és akár
dolgoztok, akár még tanulók vagytok (vagy is-is), tud(ta)tok egy kicsit pihenni
így nyáron.Ezután tavasszal megvédtem a disszertációmat, méghozzá Summa Cum Laude minősítéssel, ami hatalmas vágyam volt. Bár bevallom, akármennyire is megkönnyebbültem és büszke voltam magamra, közben mégis nehéz volt elfogadnom, hogy véget ért az életem eddigi legjelentőségteljesebb időszaka. Hiszen 11 éven át voltam egyetemi hallgató, először alapszakos, majd mesterképzéses, végül pedig doktorandusz és doktorjelölt. Egyszerre érzem azt, hogy sokat értem és tapasztaltam, és közben azt is, hogy szinte ugyanaz az ember vagyok, mint aki 11 éve megkapta az értesítő sms-t a sikeres felvételről. Ráadásul azóta sem sikerült elhelyezkednem. Jó lenne, ha olyan munkát találnék, amelyben kamatoztathatom azt a tudást és gyakorlatot, amit a filozófiában, az esztétikában és az irodalmi művek elemzésében szereztem mint hallgató, kutató és oktató. Addig is, amíg ez nem lehetséges, gondoltam, visszatérek ahhoz, amit nagyon a háttérbe szorítottam az elmúlt 4,5 évben – a kreatív íráshoz.
Első körben a Megtört fény című Markbum ficimet olvastam újra és annak is írtam egy bónusz részt. Utána eredetileg a Wang Gae, Park Gae Jinson ficimet akartam újra elővenni, de aztán eszembe jutott, hogy én még régebben kitaláltam és elkezdtem írni egy másik Jinson ficit. Őszintén, vissza kellett olvasnom régebbi kommentekre adott válaszaimat és a Word-dokumentum létrehozásának idejét is meg kellett néznem, hogy datálni tudjam, hogy én valamikor 2019. év végén találtam ki a sztorit, és 2020. év elején írtam meg belőle hét fejezetet. Bevallom, azt hittem, 3-4 fejezet után akadtam el vele; nem rémlett, hogy ilyen sokáig jutottam az írásában. Most, hogy újraolvastam, rájöttem, hogy ezt a történetet folytatni akarom. Ráadásul a kész fejezeteket nemcsak csiszolgattam és kiegészítettem, hanem mivel ebből a ficiből is songfic sorozatot akartam csinálni, így mindegyikbe beledolgoztam még egy-egy kedvenc dalom szövegét is. Az a tervem, hogy augusztus 28-án kezdem el posztolni, és majd hetente jönnek ki új részek. A kész fejezeteket már el is kezdtem megformázva feltölteni piszkozatba, a blog szerkesztői felületére, így azokat mindig csak meg kell majd osztanom. Közben pedig dolgozni akarok az új részek megírásán. Egyébként ebben a történetben három háttérship is lesz, ebből kettő majd a sztori második felében: egy Itzy–Got7 párosítás, Lia és Youngja; egy Stray Kids ship, Minsung; valamint egy Itzy–Stray Kids páros, Chaeryeong és Changbin. Az utóbbiakról jövő héten egy one shotot is tervezek megosztani.
Őszintén megmondom, még pár hete sem gondoltam volna, hogy a már kész történeteimhez írt bónusz részeken és one shotokon kívül mostanában mást is fogok írni. Nagyon hirtelen jött az elhatározás, de a lelkesedésem annál nagyobb. Úgy érzem, hogy visszataláltam magamhoz, pontosabban ahhoz a részemhez, amit elnyomtam azért, hogy az akadémikus munkáimra tudjak fókuszálni. Bár lehet, olyan szempontból túl késő ez, hogy már senkit sem érdekelnek az írásaim, meg általánosságban a Got7 ficik. Akik viszont olvastak már a kpop írásaim közül, azok tudhatják, hogy a történeteim döntő többségéhez nem kell az adott bandák ismerete, mivel lényegében OC-k a karaktereim, csak adott idolokat képzelek a helyükbe. Ez ezután sem lesz másként. Ennek ellenére fel vagyok rá készülve, hogy úgy járok, mint azok az énekesek, akik éveken át legfeljebb egy-két single-t adtak ki, és mire teljes albummal tértek vissza, már érdektelenné váltak az egykori rajongóik szemében. Bár elsősorban magamnak írom ezeket a történeteket, örülnék, ha lennének olvasói az új ficimnek is, ezért csináltam a blognak egy Instagram-oldalt, amit EZEN a linken találtok meg. Régebben is egy-egy komment mindig segített előrelendülni, főleg olyan írásaimnál, amelyeknél elakadtam. (Például ki tudja, mikor fejeztem volna be a Ha te azt tudnád!-at, ha nem írták volna meg páran – akár többször is –, mennyire várják a folytatását.) Úgyhogy ezután is nagyon örülnék minden visszajelzésnek, hozzászólásnak. Hátha nem tértem túl későn vissza.
Mese
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése