Kard mint mentsvár - Star Wars - ReyLo fanfiction - Búcsúposzt

Mint minden történetem, úgy ez is elérkezett az utolsó felvonásához, amit nem követhet más, mint a tőlem megszokott búcsúposzt. Ilyenkor mindig nehéz összeszedni a gondolataimat, hogy hogyan tudnék méltón elköszönni a történettől, a karaktereimtől és az életem azon szakaszától, ami alatt mankóként támaszkodhattam erre az írásomra.
   Háromféle kapcsolatom szokott kialakulni a történeteimmel: az egyik, amikor első perctől kezdve lelkes vagyok, és ez a lelkesedésem az utolsó percig kitart; a másik – ami a legszerencsétlenebb –, mikor nagyon lelkesen kezdek bele a történet írásába, majd teljesen elvész a kedvem tőle, de mivel annál makacsabb vagyok, mintsem, hogy abbahagyjam, így csak a végére érek, még ha nyögvenyelősen megy is, és nagyon sok idő telik el egy-egy fejezet megírása között. A harmadik, amire kiváló példa ez a történetem, hogy az elején nem igazán tudom, mi lesz az adott írásomból, de mégis neki fogok, és idővel sokkal komplexebb dologgá növi ki magát, mint azt eleinte elképzeltem volna, és ezzel arányosan számomra is egyre fontosabbá válik. Ráadásul azért is tartom különleges esetnek a Kard mint mentsvárat, mert hatalmas ReyLo shipperré tett Az utolsó jedi, és egyszerűen írni akartam velük valamit, viszont nem tudtam elképzelni, hogy a Star Wars világában játszódjon a történetem, de mégis olyasmit akartam, ami valamelyest hajaz a szereplők egymáshoz fűződő kapcsolatára. Így jutottam el a víváshoz, ami azért is volt érdekes számomra, mert semmit sem értek hozzá, és fogalmam sem volt, mit fogok tudni kezdeni ezzel a történetszállal. El is akadtam az első rész után, és majdnem két év kellett, hogy folytassam. Akkor ültem neki a második rész megírásának, miután befejeztem december közepén a Star Wars maratonomat, amit A Skywalker felemelkedése előtt mindenképp meg akartam ejteni. Akkor eszméltem rá, hogy ennek így kellett történnie: hogy 2018. januárjában kitaláljam az alaptörténetet, aminek viszont a kidolgozására csak 2019. decemberére értem meg. Rájöttem, nem arra kell fektetnem a hangsúlyt, hogy a technikai oldaláról ecsetelem a vívást mint sportágat, hanem magának a profi sportolói karrier lelki oldalának a hangsúlyozására. Ehhez jött hozzá az az ötletem (ami miatt végül ilyen hosszú lett a történet), hogy ne csak Ben szemszögéből meséljem el ezt a fanficet, hanem Rey-éből is. Emiatt tudtam azokat a számomra fontos témákat, hogy milyen egy család szétesése, és mennyire nehéz a megbocsájtás, valamint a szeretteink elvesztése, kidolgozni. Minél tovább haladtam a történetben, annál több személyes indíttatású dolgot írtam bele, ezért is lett a címhez hűen a mentsváram ez a fanfiction, míg írtam. A saját gyászom feldolgozásában, és a saját szeretteimnek való megbocsájtásban segítségemre volt a szereplőim karakterfejlődése.

Persze, nem számítottam sok olvasóra. Valahogy sejtettem, hogy közelébe sem fog érni az olvasottsága ennek a történetemnek a más témájú ficijeiméhez, ami persze be is igazolódott. Ez meglepően nem szegte kedvemet, mert az évek alatt megtanultam, hogy elsősorban önmagam lelkének a meggyógyítása miatt írok, és az csak plusz pozitív hozadéka a dolognak, ha van néhány ember, aki szereti a történeteimet. Épp ezért ezúton is köszönöm mindenkinek, aki akárcsak egyszer is hagyott nekem kommentet Wattpadon, vagy legalább szavazott a fejezeteimre. Abból kifolyólag, hogy alig kaptam visszajelzéseket, ezek a gesztusok még többet jelentettek számomra. Remélem, ugyanúgy, ahogy más írásaim esetében, úgy a befejezése után ennek is meg fog nőni az olvasottsága, akár a többszörösére is.

Korábban terveztem, hogy belefogok egy új hosszabb ficibe ReyLo-val, de jelen pillanatban nem érzem azt, hogy ez megvalósul. Úgy hiszem, nagyrészt mindent kiírtam magamból ebben a történetben, ami bennem volt Ben és Rey kapcsán (meg úgy ámblokk a Star Wars karakterek esetében), viszont ha kommentben jelzitek nekem itt vagy Wattpadon, hogy még lenne igény tőlem ReyLo ficikre, akkor egy-egy one shot erejéig szívesen visszatérek ehhez a pároshoz. Úgyhogy kérlek, tudassátok velem, ha örülnétek neki!

Nem maradt most már más hátra, minthogy egy kiváló ReyLo fmv-vel búcsúzzak tőletek, és hogy itt hagyjam annak a három Youtube lejátszási listának a linkjét, amelyekben a kedvenc videóimat gyűjtöttem össze ezzel a párossal: IDE, IDE, valamint IDE kattintva megtaláljátok őket.

AZ ERŐ LEGYEN VELETEK!