Eljátszom azt a társast - YugBam × JinGyeom fanfiction

 A történetet a következő dal ihlette:

    Kedves BamBam!

Annyiszor jöttél azzal, hogy nem tudom megfelelően kifejezni magamat, mert a sok költői képemben és a körülményes megfogalmazásomban elvész a lényeg. Hát tudod, mit? Most azért sem fogom vissza magam, és igenis kapsz tőlem egy jó kis feladatot: bogarászd ki, mi is a lényeg egy Yugyeom-féle körülményes e-mailből! Ennyi úgy hiszem, jár nekem a kapcsolatunk végéhez érve.

Úgy fáj a talpam, mert a föld csupa szilánk, amin miattad kell járnom. Próbálok lábujjhegyen egyensúlyozni, hogy minél kevésbé sértsem meg a lábamat, de talán pont, hogy ezzel okozom a legnagyobb bajt magamnak. Bele kéne állnom a fájdalomba – igazán megélnem azt, hogy végre kitörjön mélyről az a személy, aki megmaradt belőlem ennyi szenvedés után. Az a sok majdnem csók, elejtett bók, amit kaptam tőled, mind rosszabbá tették a helyzetemet, mintha rám se néztél volna. Te hagytál remélni, és ez volt a legnagyobb kegyetlenség, amit ellenem tehettél. Épp ezért csak az, ki eltörött, figyel majd ránk, mert egyedül az látja át, milyen játékot játszottunk. De nem okolhatlak csak téged, hiszen én vagyok az, aki nem adtam fel, hanem mindig újra a kezembe vettem a dobókockát azzal az elhatározással: hogy még egy körre maradok. De ezen körök egyre hosszabbak lettek, a kockát pedig egyre nehézkesebben kaptam fel, és még nehezebben dobtam ismét el. Egyre messzebbre kerültél tőlem, de én mindig arra léptem, amerre te mentél. Ez egy Ki nevet a végén? meccs volt, amiben a te első bábud már célba ért, amikor az enyém még épphogy csak a starthoz állt. Ordítottam, hogy fájsz: fáj az, hogy bármi lesz, nem érted.

 

Tudtam jól, hogy kevés vagyok hozzánk. Segíthettél volna, Bambam, de te passzoltál: inkább kimaradtál több körből, csakhogy addig is megpihenj azon hajsza közepén, amit az én üldözésem okozott. Régen azt mondtad, ott leszel a bajban, de aztán megismertél és elbújtál. Jó pár évvel fiatalabb vagyok tőled, emiatt tapasztalatlanabb is: kevésbé művelt, világlátott és felszabadult; de esküszöm neked, Bambam, én mindent megtettem, hogy a nyomodba érjek. Mást se csináltam, csak loholtam utánad: próbáltam minden regényt elolvasni, ami nagy hatással volt rád; naprakész lenni a kedvenc sorozataidból; legalább ímmel-ámmal követni az aktuális divatot, hogy ne nézzek ki totális lúzernek melletted, a legjólöltözöttebb ember mellett, akit ismerek.

 Sokan jól tudjuk, milyen, ha kint kopog a múltunkat reprezentáló személy, és mi mindig ajtót nyitunk annak az illetőnek, aki már nem szeret úgy minket, mint régen. Viszont én már abban sem vagyok biztos, hogy valaha szerettél-e szerelemmel. Sohasem mondtad ki, de azt éreztetted velem, hogy odáig vagy értem, míg egyszer csak már nem. Kezdtél eltávolodni tőlem, de közben nem eléggé, hiszen azóta is sokszor hívsz. Őszintén nem tudom, mire véljem mindezt. 
   Jó érzés, ha meghallgatnak a barátaim, olyanok, akik bizonyos formában szeretnek, de valamiért még az ő társaságukban fürödve is egyedül érzem magam, mégsem annyira, mint amikor ténylegesen a magány és az önutálat az egyedüli vendégeim az otthonomban. Mert üresség költözött a lelkembe, amióta elmentél. Nemrég rájöttem, itt az idő, hogy új játékba kezdjek: eljátszom azt a társast, hogy nem találok társat. Végre realizáltam, hogy nem akarok szüntelen csalódni, és elhasználtan indulni egy új kapcsolat felé. Mindig kellettél, Bambam; kár, hogy nem voltál – legalább is nem úgy, ahogy szükségem volt rád.

Pedig lehettem volna a társad, de már nem akarok az lenni. Jött valaki új az életembe. Jinyoungnak hívják. Nem azt mondom, hogy bármiben is jobb nálad, de ő az, aki végre hajlandó egyszerre indulni velem a startról, és akin azt látom, hogy ha kell, fogja majd a kezemet, és húz magával, amikor megrekedek, és nem hagyja, hogy szenvedve kullogjak mögötte. Rá van szükségem, és ahhoz, hogy ez egy ténylegesen működő dolog legyen, muszáj, hogy végleg megszakítsam veled a kapcsolatot.

Kérlek, többé semmilyen formában ne keress! Lehet, hogy ez most túlságosan hirtelennek tűnik, de másként nem tudom lezárni a múltunkat, csak ha végérvényesen pontot teszek a történetünk végére. Viszont szeretném, ha tudnád, hogy csak csupa jót kívánod neked, Bambam. Remélem, te is megtalálod a saját Jinyoungodat.

Yugyeom

 (Minden kommentnek, visszajelzésnek örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)