10. fejezet

Tizedik fejezet ~ A túlbuzgó unokahúg
(Részlet)

Szia, Gergő! Sajnos elkaptam valamilyen vírust, ami miatt alig tudok bármilyen szilárd ételt magamban tartani. Nem szeretném, ha elkapnád, úgyhogy légyszí ne gyere ide! Telefonálni pedig nem igazán tudok, alig van erőm beszélni. Amint jobban leszek hívlak. Addig is pihenj, és próbálj meg beszélni Danival!

Puszi Eszter

Ismét visszatért a kezébe a remegés, miután megnyomta a küldés gombot.

- Így kellett tennem. Ez volt a jó döntés – gondolta, miközben egy mélyet lélegzett. Majd nem telt el egy perc és már meg is kapta a választ Geritől.

Ó, nagyon sajnálom! És engem nem érdekel, hogy elkaphatom, így is szívesen meglátogatlak. De, ha úgy látod jónak, hogy most inkább egyedül gyógyulgatsz, akkor legyen úgy! Azért holnapután felhívlak. És írj, ha rosszabbodna az állapotod!

Kitartás! Szeretlek! 

- Ó, Gergő! – mondta, majd ismét elkezdett zokogni. Erre a válaszra várt, és bár nem bánta meg, hogy elküldte az üzenetet, mégis rossz embernek érezte magát miatta. Korábban nem volt rá jellemző a hazudás. De valamilyen magyarázatot kellett adnia Gerinek, hogy ne essen kétségbe, amiért eltűnt hirtelen.

Két nap. Ennyi ideje volt egy újabb hazugság kiötlésére.

- Hogy én mennyire nem ezt akartam! – hangzott el a fejében, és még ki sem tisztultak a gondolatai, amikor megcsörrent a telefonja. Közben pedig elindult hazafelé.