-
Gyereee! – intett az újával a lány, és Gergő végre meg tudod szólalni.
-
Miért? – De a válaszra nagyon sokat kellett várnia.
-
… - most viszont ő nem hallotta, amit a lány mondott, de nagyjából leolvasta a
szájáról a szavakat. – Mert egyre közelebb van.
-
Kicsoda? – kérdezte, mire a lebegő lány maga mögé mutatott, és a feje
akaratlanul is megfordult, de most még jobban próbált ellene küzdeni, és
majdnem teljesen vissza tudta fordítani, ekkor azonban hatalmas kiáltás törte
meg az álmot.
-
Gergő! – A fiú azonnal felismerte a legjobb barátja hangját. – Mi történik?
-
Nem tudom, de segítened kell! Nagy szükségem van rád! – kiáltotta a levegőbe.
-
Rendben, de akkor összpontosítanod kell – mondta a hang.
-
Megpróbálok.
-
Ne próbáld, hanem tedd! – jött az intelem.
-
Megteszem, amire kérsz.
-
Csukd be a szemed, és olyan erősen szorítsd, amennyire csak tudod! És engedd
el!
-
De mit? – kérdezte a szemét összeszorító fiú.
-
Amiért itt vagy. Engedd el, Gergő! Te is tudod, hogy el kell. De közben
vigyázz, hogy a falat ne építsd fel újra! – S akkor elengedte a félelmet, amit
a lány elvesztése miatt érzett.
-
Végre! – fogta a mellkasát Dani Gergő szobájában ülve, majd egy nagyot
sóhajtott. – Nem hinném, hogy sokan képesek lettek volna erre.
-
De mire? – Most már annyira össze volt zavarva Geri, hogy úgy érezte elájul.
-
Nagyon sok mindenre nem tudom még én se a választ, de ígérem, hogy utánaolvasok
mindennek, és legközelebb te is megtudod.
-
Mikor legközelebb? Hol nézel utána, és minek? Mondj már valamit, mert megőrülök!
– ordította Gergő.
-
Ez már túl sok neked. Inkább ébredj fel! – Majd kilépett a szobaajtaján Dániel, még
mielőtt Geri bármit tehetett vagy mondhatott volna.
egész idő alatt arra várok, hogy mikor fog kiderülni valami már azokról a fura álmokról :D teljesen visz magával a történet :)
VálaszTörlésHát bevallom ez az egyik főcélom volt itt az elején, és örülök, hogy ezt írtad:D
VálaszTörlés