8. fejezet

Nyolcadik fejezet ~ A hulló könnycsepp földet ért
(Részlet)

(Gergő)

- Szia! – nézett fel a lebegő lányra.

- Sssszzzziiiiiaa! – köszönt, s lehajtotta a fejét. – Máár késsőő, Geergőő. Most már őőőt szereteeem – s a távolban álló fiú egy pillanat alatt előtte termett, mint akit odahúztak.

Szürke vászonkabát volt rajta és fekete farmer. Világosbarna haja volt, ami az égnek állt, a szemei pedig olyan világoskékek voltak, amilyent korábban el sem tudott volna képzelni Gergő. És el kellett ismernie, hogy sokkal jóképűbb volt, mint ő. S miközben nézte, kisebb erőlködés nélkül felállt.

- Ki ő? – kérdezte Esztert, miközben továbbra is az ismeretlent bámulta.

- Nem ez a jó kérdés, Gergő. – Viszont ő nem tudta, hogy akkor mi lenne az.

- Dehogynem tudod – olvasott a gondolataiban a lány. - Csak ne agyald túl!

Ezért megpróbálta kiüríteni a fejét, és csak erre koncentrálni, ekkor megformálódott előtte két szó.

- Mi ő?

- Egy félvámpír – felelte az idegen, és egy ugrással fent volt Eszter mellett, akinek meg is fogta a kezét.

- Sajnálom, de már nem tudok lemenni! Pedig sokáig akartam. – És, ahogy a lány szeméből hulló könnycsepp földet ért, úgy ért végett Gergő utolsó Eszteres álma is.