Csak egy csók - Got7 - 2Young fanfiction

Csak egy csók

 

   Jinyoung:

   Tudtam előre, hogy baj lesz még ebből a "kis ártatlan üvegezésből", ahogy Jackson nevezte. Mert nálunk soha, semmi sem volt ártatlan, sőt nem is az lett belőle, amit előre elterveztünk. De én így szerettem a kis életünket, és semmit sem adtam volna fel belőle. Bár… Na jó, nem, még a Youngjae iránt érzett viszonzatlan szerelmem is boldoggá tett a maga módján.

Sokan úgy tekintettek rám és Jaebumra, mint a Got7 szüleire, ami nem csak a JJ Project, hanem az alaptermészetünk miatt is volt. Pont az egyik nap poénból rákerestetett velem Jackson arra, vajon milyen fanfictionök vannak rólunk. Lehet, hogy túl ártatlan olykor a fantáziám, de kiröhögtem, hogy Jaebumról és rólam? Mármint persze, tudtuk a bandában, hogy az átlagosnál is jobban kell cukiskodnunk egymással a rajongói találkozókon, de számomra mégis abszurd ötlet volt, hogy mások arról fantáziáljanak, hogy mi miket csinálunk a hálószobánkban. Már csak azért is, mert a válasz az volt, hogy semmit – se nőkkel, se férfiakkal, így egymással sem. Pedig én csináltam volna Youngjaevel nem is kevés mindent. De ezen gondolataim miatt úgy éreztem, a pokol tűzén fogok égni, és nem is azért, mert fiú volt. Bár sohasem mondtam ki nyíltan, szerintem a többiek is tudták, hogy a saját nememhez vonzódtam, viszont az szabályosan undorító volt, hogy arról, akit testvéremként kellett volna szeretnem, folyton tizennyolc pluszos képzelgéseim voltak. Mégis, miután Jackson kérésére elolvastam egy szépen megírt, aranyos szösszenetet Jaebumról és rólam, ő pedig magáról és BamBamről – mert cserébe rávettem erre –, egy újabb szintet lépett az undorító faktorom, és a következőt írtam be a keresőbe: Youngjae és Jinyoung fanfiction 18+.

Meglepetésemre végtelen sok történet jött velem szembe, és ekkor realizáltam, hogy akik ezeket írták, talán még betegebb elméjűek lehettek, mint amilyen én voltam. De aztán megváltozott a véleményem. Mármint biztos, sok elvetemült rajongó volt, de én voltam olyan szerencsés, hogy az első sztori, amit elolvastam, egyszerűen gyönyörű volt, még meg is ríkatott. És nem csak azért csalt könnyeket a szemembe, mert annyira szépen volt megfogalmazva – bár ez is igaz volt –, hanem, mert borzasztóan szerettem volna, ha a mi szerelmünk is így teljesedik be, ahogy az író kitalálta.

Ezen sztori szerint Youngjae egy könyvtárban dolgozott, én pedig állandóan odajártam olvasni. Egyszer azonban ledöntöttem egy sornyi könyvet, és ő sietett a segítségemre a pakolásnál. Azonnal éreztük mindketten, hogy ott a szikra közöttünk. Meg is hívtam kávézni, ezek után pedig még többet jártam „művelődni”. Bár voltak bonyodalmak is, mivel az ő szülei nem akarták elfogadni, hogy egy fiúval jött össze, de végül ez is megoldódott. A felnőtt tartalmú résszel zárult az egész, ami olyan érzékien és szépen volt leírva, hogy nem tudtam, hogy beleordítsak a párnámba, vagy még az éjszaka közepén felkeressem az újdonsült otthonában Youngjaet, és rávessem magam. De tisztában voltam vele, hogy egyiket sem szabad megtennem, így igyekeztem nem is gondolni erre a történetre.

Azonban most itt ült előttem, és ügyesen kipörgette azt, hogy meg kell csókolnunk egymást. Hogy tudott így beletrafálni? Bár az mindennél jobban fájt volna, ha mást csókol meg előttem, de akkor is… Persze, Jacksonnal az élen, az immáron félig ittas barátaink ragaszkodtak a szájra csókhoz. Én eleinte kitartóan ráztam a fejemet, mire Youngjae rákérdezett, hogy azért ódzkodom-e, mert csúnyának találom. Ekkor csak egy hajszál választott el attól, hogy közöljem vele,  nincs olyan ember a Földön, aki legalább fele annyira tetszene, mint ő, kívül-belül egyaránt. De nem tehettem meg, így csak annyit mondtam, hogy csináljuk.

Bár csak egy röpke másodperc erejéig találkozott az ajkunk, az én szívem mégis kihagyott, és nyelnem kellett egy nagyot, hogy meg tudjam állni, hogy ne folytassam tovább a dolgot. Ő először belekezdett a szokásos kacagásába, miközben Jackson röhögve vetette rám magát. De egy perc múlva, mintha realizálta volna Youngjae, hogy mi is történt az előbb, és láthatólag erősen kattogott az agya. Talán ennyire undorítónak találta ezt az egészet? Inkább próbáltam ebbe bele sem gondolni. Helyette Mark terelte el a figyelmemet, aki sápadtan nézett rám. Istenem, hogy lehettem ilyen önző dög, hogy mindig megfeledkeztem róla?

Mark már  a kezdetek óta borzasztóan féltékeny volt rám, bárki jött a közelembe, majd szét akarta szedni a szemével, de mindezt a maga visszafogott, aranyos módján. Szinte százszázalékosan biztos voltam benne, hogy szerelmes volt belém. Én pedig oly sokszor kívántam azt, bárcsak az én szívem  is hozzá húzna, nem pedig Youngjae-hez, aki talán sohasem fog tudni viszont szeretni. Miért volt így megnehezítve az életünk? Miért nem élhettem abban a fanficitonben, amit a minap olvastam, Mark pedig egy olyanban, amiben mi egy pár voltunk, és senki sem állhatott az utunkba?

- Jól vagy? – mentem közelebb hozzá, majd hátulról átkaroltam.

- Persze, csak talán kicsit sokat ittam – felelte, és a fejét a vállamra hajtva csukta be a szemét. Ennyire még sohasem kívántam, bárcsak belé lettem volna szerelmes!

Az este további részében mindenki jóízűen kacagott, csak Youngjae, Mark és én nem, vagyis a Got7 szerelmi háromszöge.

Már az ágyamban feküdve próbáltam alvásra kényszeríteni magam, amikor valaki kopogtatott a szobám ajtaján.

- Gyere be! – szóltam ki, majd azonnal megugrott a pulzusom, amikor Youngjae lépett be.

- Ugye, nem keltettelek fel? – kérdezte félve.

- Nem, dehogyis, gyere csak be! – ültem fel közben az ágyamban.

- Tudom, hogy azt mondtam Jaebum hyungnak,  nem akarok zavarni, hogy a régi, közös szobánkba menjek, főleg, hogy már csak egy ágy van ott, de most, hogy a kanapén feküdtem, olyan magányosnak éreztem magam, mint aki már nem is igazán a banda tagja.

- Értem, de hát te akartál mindenáron külön költözni. Tudtuk, hogy egy nap eljön ez is, amikor szépen, sorjában hagyjuk el a közös házat. De attól mi még ugyanaz a szerető család vagyunk, mint előtte – fogtam meg biztatásként a kezét, amit egy kedves mosollyal jutalmazott.

- De nem csak ezért jöttem ide – vallotta be, és látszott, hogy zavarban volt.

- Hát akkor miért? – lettem kíváncsi.

- Mert… Mi… Az a csók – kezdte félénken, én pedig tágra nyílt szemekkel vártam, mit fog mondani. – Nagy baj, ha tetszett?

- Ó, hát ettől féltél? – esett le egy nagy kő a szívemről, ami heves dobogásba kezdett, arra gondolva, hogy élvezte, amit csináltunk.

- Igen, hisz mi testvérek vagyunk, nem igaz? Mi nem nézhetünk úgy a másikra. És én eddig nem is néztem, de most már... nem is tudom. Meg akarlak újra csókolni. – Az utolsó mondatát tátott szájjal fogtam csak fel, és hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. – Hyung, megcsókolhatlak? – olyan ártatlanul nézett rám, pedig, ha tudta volna, én miket fantáziáltam rólunk az elmúlt években.

- Igen – feleltem, majd ugyan óvatosan, de azért gyorsan kaptam az ajka után, ami forró volt, és olyan édes, akár a méz. Minél inkább belelendültem a dologba, ő is annál inkább viszonozta, és éreztem, hogy tetszett neki. Olyan rég vártam már erre, és annyival jobb volt, mint amilyennek oly sokszor elképzeltem. Bárcsak bevallhattam volna neki, hogy már évek óta szerettem, de féltem, hogy elijeszteném vele. Inkább hagytam, had csókoljon meg még jó párszor aznap este, majd, hogy karjaimban fekve aludjon el. 

 

(Minden kommentnek, visszajelzésnek örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)