Végre ráveszem
magam
Jinyoung:
Lassú, de annál mélyebb sóhajokkal igyekszem
nyugtatni az egekbe szökött pulzusomat. Most már tényleg meg kell tennem. Hetek
óta csak halasztgatom, hogy kimondjam: itt a vége. Pedig neked is érezned kell.
Nem tudom elképzelni, hogy te továbbra is boldog vagy ebben a kapcsolatban, ami
csak szerkezetében emlékeztet arra, amilyen az elején volt, és amilyennek még
lennie kéne, hogy továbbra is kielégítő legyen számunkra. Nem érheted be annyival,
amit tőlem kapsz, és nem is szabad, hogy beérd. Mindketten többet érdemlünk
annál, amit egymásnak tudunk nyújtani. Az elején megvolt az összhang, a
szerelem és a szenvedély, de időközben annyit változtunk a minket körülvevő
hatások miatt, hogy tudom, most már el kell, hogy engedjük egymást.
Külön világ lettünk. Alig merjük megbeszélni
egymással a szakmai sikereinket, mert a másik nemhogy nem ért hozzá, de nem is
érdekli. Igyekszünk támogatni egymást, de még barátoknak sem lennénk már a
legjobbak, nemhogy egy szerelmespárnak. Régen a legapróbb és a legnagyobb
dolgokat is elmondtuk a másiknak, míg most már csak a silány középút teszi meg.
A semlegesebb dolgokkal takarjuk el azokat, amik igazán fontosak, vagy amik annyira
lényegtelenek, hogy utólag jót nevetünk azon, hogy az adott pillanatban
mennyire felhúztak minket. De már nem együtt kacagunk, hanem magunkban,
elvonulva. Az élet éket vert közénk, és mi nem is vesszük a fáradtságot, hogy
ismét közel kerüljünk a másikhoz. Már szinte csak ismerősökként tengetjük
egymás mellett a mindennapjainkat. A szeretkezéseink is csak megszokott
rutinként vannak jelen a hétvégéinkben: mindig ugyanaz a póz, ugyanaz a tempó,
semmi plusz intimitás vagy gyöngédség, csak a vad szexualitás. Régen első
sorban egymásnak akartunk élvezetet okozni, míg most már csak a saját
kielégülésünk miatt fogunk bele egy aktusba. De én nem akarok több ilyen szexet
– mert ez már nem szeretkezés –, se több elfojtott mosolyt. Én már nem akarlak
téged. Ennek itt a vége, és holnap reggel, amikor unott képpel rám tekintesz,
végre ráveszem magam, hogy ezt a sok érvet, amit a fejemben összeszedtem, neked
is elmondjam.
(Minden kommentnek, visszajelzésnek örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése