Kedves olvasóim! Már a sokadik búcsúposztomat írom, de
ilyenkor mindig összeszorul a szívem. Ez a történet két dolog miatt különleges
számomra: mivel ez az eddigi leghosszabb ficim, és mert a kedvenc párosom benne
a főszereplő. Közel két év munkája van benne, hiszen 2017 novemberében találtam
ki az alaptörténetet, 2018 január 6-án kezdtem el írni, 2018 július 23-án posztoltam
az első részt, és végül 2019 október 19-én írtam meg az epilógust. Ha jól
tudom, akkor ez a második magyar, befejezett JinSon történet. (Aki nem olvasta
még a Megszoksz vagy megszöksz című ficit Wattpadon, annak ajánlom
figyelmébe – IDE kattintva meg is találjátok –, én egy nap alatt
bedaráltam, annyira imádtam, és ha kicsit több szabadidőm lesz, mindenképp
újraolvasom). Mielőtt belekezdtem, már egy kidolgozott, megható és
reményeim szerint mély történetet alkottam JinSonnal a Nélküled nem kell a
Mennyországban, de sok one shotom is volt addigra velük, és lettek újabbak is
időközben; mégis a Wang Gae, Park Gae-be foglaltam bele leginkább azt,
mennyire szeretem ezt a párost. Ráadásul ennél fluffosabb hosszú ficim nem
volt, és talán nem is lesz, mert alapjáraton ennél komolyabb hangvitelű
történeteket szeretek írni. De ez a kivétel erősíti a szabályt, és azok után,
mennyi negatív dolog történt velem az elmúlt években, kellett ez a fluff, ami
egy kicsit kimozdított onnan. 😊💗
A valóéletben is példaértékű Jinyoung és Jackson
kapcsolata, és örülök, amiért egymás mellé sodorta őket az élet, és jóban-rosszban a leginkább támogatják egymást. Kicsit ez a valós kapocs előtti
tisztelgésem is ez a fici (és az a kisfiú előtt, aki az én életemben Hyunwoo).
Próbáltam, amennyire a történet engedte, belecsempészni az igazi személyiségüket
– vagyis amit tudni vélhetünk róluk –, és sok visszajelzést kaptam azzal
kapcsolatosan, hogy több olvasóm is úgy gondolta, ez sikerült. Köszönöm a
rengeteg kommentet, amit itt, Wattpadon és facebookon is kaptam. Lehet, hogy
már sokkal kevesebben olvastátok az utolsó részeket, mint a korábbiakat, de
azért megmaradt egy biztos bázis, akik akármennyit képesek voltak várni az új fejezetekre. Remélem, nem okoztam nektek csalódást, se az újonnan csatlakozóknak.
Most búcsúzom tőletek és a karaktereimtől, de talán – ismerve a Jinson iránti
imádatomat – nem lepődtök meg, amiért azt írom, hogy már dolgozok egy új hosszú
ficin velük. Nem tudom, mikor fogom elkezdeni publikálni, mert mostanság nincs
annyi időm az írással foglalkozni, de ami késik, nem múlik. Szeretettel várlak
titeket annál a törtétemnél is, és persze minden más írásomnál. 😍😘💕
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése