Szerelemittas tekintet - JinGyeom fanfiction

Yugyeom:

Tudom jól, és természetesen te is tisztában vagy vele, hogy ami köztünk van, valószínűleg nem tart majd örökké. Te egy olyan személy vagy, aki szeret új dolgokat kipróbálni, minél több mindent megtapasztalni, így egy napon majd engem is le akarsz cserélni valaki újra. Bár már így is sokkal több lett abból, mint aminek indult ez az egész: egy könnyed kis nyári kalandnak. De mégis, legalább egy perc erejéig játszunk el azzal a gondolattal, hogy halálunkig együtt maradunk és hatvan évesen is ugyanígy fogunk feküdni apukád teherautójának a hátuljában, a semmi közepén, ugyanezzel a szerelemittas tekintettel, mely mindkettőnk szeméből sugárzik.

Alapjáraton nagy a fantáziám, de te mindezt képes vagy majdhogynem a végtelenségig fokozni: kiragadsz a realitás talajáról, és felemelve úgy pörgetsz, hogy már azt se tudom, hol vagyok, és hogy ki vagyok egyáltalán. De olykor elfog a félelem, hogy egy ilyen vad légi táncot szörnyen fájdalmas zuhanás fog majd követni, ha egy napon úgy döntesz, hogy rám untál. De mégse tudlak nem szeretni – még semmiképp sem –, és bevállalok minden esetleges jövőbeni fájdalmat azért a végtelen boldogságért, amiben éppen részem van miattad.

Sok történetnek – köztük a szerelmes történeteknek is – csak a végére koncentrálnak az emberek. Mit számít, milyen remek volt sokáig, ha időközben véget ért? Márpedig számít, Jinyoung! Mi az, hogy számít; talán csak ez a lényeg. Nincs annál jobb, mint amikor elkezdődik valami új, izgalmas, szép dolog; és te vagy a legszebb dolog, ami eddigi életem során velem történt. Nem hagyom, hogy bármilyen negatív jövőkép belerondítson ebbe. Sőt, kifejezetten tetszik, hogy nem tudom, miként lesz vége a történetünknek; mert amíg ez így marad, addig ott az esélye annak, hogy rácáfolva a fiatalkorunkra és a kíváncsi természetedre, hatvan év múlva is itt fekszünk majd, mert a szerelmünk jelene tényleg a halálunkig kitart.

(Minden kommentnek, visszajelzésnek örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)