Ha te az tudnád! - BTS fanfiction - 13. fejezet

Tizenharmadik fejezet – Álom a naplementében

J-Hope:

Annyira feltöltött a Sugas reggelem: minden életkedvemet és energiámat visszaadta kevesebb, mint két óra alatt. Két hét ignorálás kellet tőle ahhoz, hogy rájöjjek, mennyire ragaszkodtam hozzá. De volt egy olyan érzésem, hogy talán már túlságosan is. Ami azonban ennél is jobban aggasztott, hogy vajon csak én képzeltem bele romantikát a közös reggelinkbe, vagy tényleg ott volt a szikra köztünk. Mármint egyfajta szikra mindig is volt, de ez valahogy most sokkal intimebbre sikeredett. És az egészben az volt a legfurcsább, hogy engem egyáltalán nem érintett rosszul, sőt nagyon is tetszett, és szerettem volna minél többször átélni ezt vele. Másnap azonban ismét nem sok időnk volt egymásra, mivel nagyon sokat beszélgettünk az új klipünk koncepciójáról a vezetőséggel. A rendező is eljött, és szerencsére minden gördülékenyen ment, nagy volt az egyetértés köztünk. Már szinte láttam magam előtt az egyes jeleneteket. Azonban, mielőtt mentünk volna a koreónkat próbálni – hisz bár a klipben egyáltalán nem táncoltunk, attól még a Comeback Stage-ek miatt muszáj volt tökéletesítenünk – odamentem Yoongihoz.

- Támadt egy jó ötletem! – súgtam a fülébe.

- Na, mi az? – kérdezte vidáman.

- Ha úgyis sokat kell futnunk a klipben, nem edzenénk rá egy kicsit, hisz még van egy hetünk formába jönni. Mit gondolsz? – néztem rá lelkesen, mert a tegnapi reggelünk ismét feltöltött élettel, és szerettem volna még jó párszor átélni hasonlót.

- Miért érzem azt, hogy ehhez mindig korán kell majd kelnem? – nézett rám fájdalmas arccal, de közben látszott, hogy hajlandóság is volt benne, hogy igent mondjon.

- Ne morcogj, hisz te kezdted a koránkelős hadműveletet! – hívtam fel rá a figyelmét.

- Na jó, ez igaz! Rendben, benne vagyok. De nem sokat – emelte fel a mutató ujját, és olyan közel tolta hozzám az arcát, hogy éreztem a leheletét. Erre már sokszor volt példa, de még sohasem éreztem semmilyen késztetést arra, hogy megcsókoljam. Most azonban szabályosan türtőztetnem kellett magamat, nehogy neki essek.

Egek, mi a fene történik velem? Nekem a lányok tetszenek. Egyszerűen rajongtam a női nemért már pici korom óta. Sohasem futott át az agyamon, hogy egy pasival jöjjek össze. De itt most nem egy szimpla pasiról volt szó, hanem a legjobb barátomról, akinél szebb férfit életemben nem láttam. Annyira gyönyörű arca volt. Igazából még nőt sem láttam, akit ennyire szépnek tartottam volna. Bár volt már párszor, hogy éreztem némi vonzalmat lágyabb, nőiesebb arcú pasik iránt, de nem tulajdonítottam ennek nagy figyelmet, mert mélyen senki sem fogott meg. De ekkor mégsem tudtam másra gondolni, minthogy Yoongi ajka vonzóbb volt számomra, mint bármelyik nőé a világon.

Az egyedüli mentsváram aznap a rengeteg táncolás volt, amiben a legjobb voltam. Most pedig még az átlagosnál is több energiát fektettem minden mozdulatomba, hogy az utolsó energiafoszlányaim is odalegyenek, s így zuhanyzás után rögtön mély álomba zuhanyjak. Azonban nagyon különös álmom volt, és ami a legfurcsább volt benne, hogy borzasztóan élethűre sikeredett.

Már nagyon fáradt voltam, mire felértünk a domb tetejére. Legalább négy órája túráztunk a szerelmemmel, de mindenáron fel akartam ide jönni, mert azt akartam, hogy gyönyörű kilátásból lássuk a naplementét.

- Na, ugye, hogy megérte? – kérdeztem Yoongit, aki megbabonázva bámulta a lenyugvó Napot.

- Igen, megérte – felelte.

Annyira büszke voltam rá. Mikor elkezdtünk járni, nagyon nehézkesen ment neki a túrázás, de már semmivel sem bírta kevésbé, mint én. Ekkor sem volt egy rossz szava, bár azért kétszer visszakérdezett: mennyire fontos, hogy ide feljöjjünk. De szerencsére őt is lenyűgözte a kilátás, így utólag nem bánta meg.

Egymás kezét fogva néztük, ahogy a Nap utolsó sugarai is eltűnnek. De bármilyen szép is volt ennek a látványa, a szerelmemnél nem lehetett szebb.

- Ugye, tudod, hogy mindenkinél jobban szeretlek a világon? – néztem rá komolyan.

- Igen, tudom – jutalmazott az imádnivaló mosolyával, amitől két év után is elgyengültem. – Én is téged.

- Mi lenne velem, ha nem léptél volna be az életembe? – tettem fel ezt a költői kérdést, de igazából nem akartam rá tudni a választ. Ő volt mindenem, az életem. Nélküle már semmit sem tudtam elképzelni.

- Hát igen… Még jó, hogy kiszúrtalak magamnak! – vágott büszke fejet, amitől majd megzabáltam.

- Min Yoongi, hogy te mindennap a világ legboldogabb férfijává teszel! – Majd megcsókoltam. Hihetetlen volt, hogy ennyi idő után is ugyanolyan szenvedéllyel és szeretettel csókoltuk egymást. De ez a szeretet és szenvedély az életünk minden területén ott volt. Mindennap hálát adtunk érte, hogy rátaláltunk a másikra. Vagy, hogy pontosabb legyek: Yoongi rám talált.

Kipattant a szemem, mikor felkeltem. Nem bírtam egy percig sem az ágyamba maradni, muszáj volt arcot mosnom és innom egy pohár vizet. Majdnem megfulladtam olyan gyorsan kortyoltam. Próbáltam kontrollálni magam, de így is felköhögtem. Pár másodperc múlva pedig Yoongi jött ki a konyhába.

- Jól vagy? – sietett oda hozzám, én pedig még inkább elkezdtem köhögni, mikor felém közelített.

- Ne! – kaptam el a kezem, amikor hozzám ért. – Jól vagyok.

- Biztos? Mert nem úgy nézel ki – láthatólag ő is zaklatott volt, de ezt igyekezett háttérbe szorítani.

- Furcsa álmom volt - mondtam magam elé meredve.

- Nem vagy egyedül. Az enyém sem volt épp hétköznapi. Még te is benne voltál. – Az utolsó mondatával felkeltette az érdeklődésemet.

- Tényleg? – meresztettem rá nagy szemeket.

- Igen. – Zavarában elkezdte vakarni a fejét.

Nem voltam biztos benne, hogy rá merjek-e kérdezni, de olyan furcsa volt, hogy egyszerre kelt fel velem, és neki is benne voltam az álmába, ráadásul azok után, hogy mostanában miken ment át a kapcsolatunk, nem tarthattam magamban.

- Tudom, hogy furcsán fog hangzani, amit kérdezni fogok, de esetleg, mi… öhm… az álmodban, nem voltunk egy pár? – néztem rá egyszerre félve és összezavarodva.

- Öhm… ezt meg honnan veszed? – fordult el tőlem, ezzel pedig elárulva, hogy beletrafáltam a dologba.

- Mert te is benne voltál az én álmomban, ráadásul ott egy pár voltunk. Az Istenit, Yoongi, együtt néztük egy domb tetejéről a naplementét! – tört ki belőlem az élénk álomkép, ami ráadásul gyönyörű volt, ezért is fájt annyira az, hogy elérhetetlen, de közben mégis olyan élethű.

- Ez nem lehet igaz! Mi történik velünk? Előbb a múltkori álmom, most meg ez… - temette a remegő kezeibe az arcát.

- Milyen múltkori álom? – kérdeztem zaklatottan.

Nem válaszolt, de így is összeraktam a képet, hogy egy másik álom volt, ami miatt vigaszra talált Jiminnél pár hete, amiről nekem semmit sem mesélt azóta sem.

- Tudod, én is eltitkoltam előled valamit, pontosabban valakit. – Ideje volt, hogy magam is meséljek a hasonmásomról. – Itt az idő, hogy elbeszélgessünk néhány dologról, Suga hyung – néztem mélyen a szemébe, miután elvettem az arca elől a remegő kezeit, amiket a saját ujjaim közé zártam.


 (Minden kommentnek, visszajelzésnek nagyon örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Valamint jobb oldalt szavazhattok, hogy melyik párosnak szurkoltok jobban, és hogy szerintetek ki lesz a befutó, mert nem biztos, hogy arra tippeltek, akit ti szeretnétek jobban.)