Ha te azt tudnád! - BTS fanfiction - 17. fejezet

Tizenhetedik fejezet – A Nap, a Hold és a Föld

J-Hope:

Az elmúlt napokat nehéz lett volna leírnom. Most már egyre biztosabb volt, hogy egy gát átszakadt mindkettőnkben Yoongival. Rájöttem, hogy teljesen vak voltam: Suga mindig is másként nézett rám, máshogy és többször ért hozzám, mint bárki máshoz; velem akart a legtöbb időt tölteni. Sőt, már azt is meg mertem volna kockáztatni, hogy értem bármit megtett volna. Viszont én is pont így voltam vele. Azonban megváltozott a kapcsolatunk dinamikája. Ő igazából nem volt semmivel sem másabb, mint előtte, talán csak annyiban, hogy a korábbinál is bátrabban mert hozzám érni. Én bennem azonban lényeges változás ment végbe: percről-percre minél több időt töltöttem vele kettesben, annál inkább kikristályosodott előttem, hogy szerelmes voltam belé.

Hazudhattam volna magamnak, hogy továbbra is csak annyiról volt szó, hogy többet jelentett számomra, mint bármelyik barátom. De igenis szembe akartam nézni az igazsággal, hogy Yoongi olyan szinten dobogtatta meg a szívemet, ahogy előtte soha senki más. Olyan szexuális vonzalmat váltott ki belőlem, amiről nem is tudtam, hogy bennem lakozik. És ez a már amúgy is sziklaszilárd és harmonikus barátságunkra épült rá. A világ legnagyobb bolondja lettem volna, ha nem ismertem volna be magamnak, hogy szerelmes voltam belé.

Igen, tény és való, hogy apróbb kis vonzalmakon túl nem éreztem semmit pasik iránt, de Suganál nem is csak szimpla vonzalomról volt. Először megkedveltem, majd igen hamar szoros barátságba ment át a kapcsolatunk, utána viszont mély kapocs alakult ki közöttünk. Már első látásra szemet szúrt anno a törékeny alkata és az angyalian gyönyörű arca, amit a szép lelkének a tökéletes megmutatkozásának tartottam. De igazából, ha sokkal csúnyább lett volna, akkor is a legjobb barátom lett volna, mert barátságban nem számított a külső, és amúgy is, minél jobban megkedvel tvalakit az ember, annál inkább szebbnek látta. Yoongi azonban úgy volt gyönyörű, ahogy volt. Arra pedig már korábban rájöttem, hogy szebb mint bármelyik nő, akit valaha láttam. Épp ezért történt az, hogy a gyönyörű lelke és külseje teljesen összefonódott számomra, és mivel pontosan kiegészítettük egymást, így borzasztóan beleszerettem.

Igen ám, de majdnem annyira biztos voltam Jimin szerelmében Suga irányába, mint a sajátomban. Sőt, minél jobban figyeltem, hogyan viszonyul hozzá, és minél több minden jutott korábbról eszembe, egyre inkább arra jutottam, hogy Jiminnie már egy, sőt akár két éve is szerelmes lehetett belé.

Ha valaki pár hónappal korábban azt mondja nekem, hogy nemsokára egy szerelmi háromszög alakul ki a bandában, amiben ráadásul én is benne leszek, akkor szabályosan kiröhögöm. Azonban ez nagyon is a valóság volt. De ami számomra – és valószínűleg Jimin számára is – a legfontosabb kérdés volt: Vajon Yoongi szíve melyikünkhöz húzott jobban?

Egek! Tényleg annyira fura volt az egész helyzet. Nemrég még azt sem tudtam, hogy vonzódtam a férfiakhoz. Bár az én esetem e téren eléggé egyedi volt, mert csak Suga tudott ilyen érzéseket kiváltani belőlem. Épp ezért rettegtem magától a gondolattól is, hogy őt teljesen hidegen hagyom, mint pasi, bárhogy voltak utaló jelek ennek az ellenkezőjére. Igazán „csodás” lett volna, ha Jiminnel mindketten hoppon maradunk, mert Yoongi hetero volt! De ahhoz vajon mit szóltam volna, ha kiderül, hogy Suga a férfiakhoz vonzódott, de nem engem, hanem Jimint választja? Az biztos, hogy elment volna egy életre a kedvem a szerelemtől. Hisz ki érhetett volna valaha is fel Sugához, a legjobb barátomhoz?

Közben pedig ott voltak a furcsaságaink is, amiknek a jelentésére nem tudtunk rájönni. Volt egyfajta sejtésünk a felől, hogy egy másik életünkből való volt az az álom, de ez annyira szürreális volt, még a szerelmi háromszögünknél is durvábban. Yoongi másik álmáról és az én alternatív énemről pedig nem is beszélve. De egyben megegyeztünk: ha ismét szembe jön velünk valami hasonló furcsaság, akkor most már mindenképp beszélünk a többiekkel ezekről, még akkor is, ha a a közös álmunk túl intim volt ahhoz, hogy bárki mással szívesen megosszuk.

Ezeken agyaltam, akkor is, amikor épp az egyik Jiminnel közös jelenetünket kellett a Run klipjéhez felvennünk. Ő már korábban ott volt, mert elkísérte TaeTaet a víz alatti, szóló részének felvételére. Én pedig, akkor realizáltam igazán, milyen kínos helyzetben is leszünk, amikor fájdalmas mosollyal fogadott érkezésemkor. Ilyen kikényszerített mosolyt még sohasem kaptam tőle. Jaj, Yoongi, mit tettél velünk?

Suga:

Ennyire még egy klipünk forgatását sem élveztem. Jungkookkal remek páros voltunk ilyen téren. Örültem, hogy vele raktak össze. Mindig, mikor elindult a felvétel, átszellemültünk a szerepünkbe, ami számomra nem volt nehéz. Könnyen tudtam azonosulni azzal, milyen érzés ellökni magamtól valakit, akivel szükségünk lett volna egymásra, de mégis képtelen voltam elfogadni a közeledését. Ugyanezt éreztem Jimminnie iránt. Megszerettem, nem is kicsit. Sőt azóta, hogy arra kért, egy kicsit szorítsuk háttérbe a közös próbáinkat, folyamatosan éreztem a hiányát. Fordult a kocka, most ő volt az, akiért ácsingóztam, és bárhogy ott volt előttem, nem érhettem el.

Miért nem tudott boldoggá tenni az a tény, hogy J-Hope végre úgy nézett rám, ahogy arra mindig is vágytam? Egyre többször és hosszabb ideig érintett meg, sőt egyre közelebb kerültünk az első csókunkhoz. Talán pont az volt a megoldás kulcsa, hogy végre megcsókoljon, és akkor megpecsételjük a sorsunkat. Szeretett, szerelemmel, ez már a Napnál is világosabb volt. Erről azonban egy érdekes hasonlat jutott magunkról eszembe: 

A Nap beleszeretett a Holdba, aki már évek óta ácsingózott iránta. De mire a Nap felé fordult, addigra a Hold már kinézte magának a Földet, aki mindent megtett, hogy elnyerje a figyelmét.

Forgatási szünetben elhülyültünk Hobival, én mégis, amikor csak tudtam, Jiminniet kerestem a tekintetemmel. Annyira azt szerettem volna, ha Jimin egy kicsit sem érdeklődik irántam, én pedig végre révbe érhetek J-Hopepal, ahogy arra mindig is vágytam. De az én életem egyszerűen nem volt képes rendesen funkcionálni. Amint megkaphattam volna azt, aki legfőbb vágyam volt már évek óta, a szívem megmakacsolta magát és másért kiáltott. Legszívesebben benyomtam volna egy némítógombot, hogy ne halljam a segélykérő hangját.

Rájöttem ezekben a Jimin mentes napokban, hogy sohasem volt falam; mármint nem olyan, amilyenre gondoltam. Azt hittem, hogy mindenki ellen védekezek, de nem ez volt az igazság. Csak egy ember volt, akit szinte teljes mértékileg próbáltam kizárni, méghozzá Jimint. Hisz Hobiba másként sohasem tudtam volna beleszeretni. Őt mindig nyitott szívvel fogadtam, és mivel tökéletesen kiegészítettük egymást, így szinte egyértelmű volt, hogy rögtön beleszerettem, és az évek alatt csak fokozódott a dolog.

Nem tudtam, hogy ha lett volna egy kívánságom, akkor mit választok, hogy sohase engedjem le a falamat Jimin irányába, és most boldog kapcsolatba kezdhessek Hobival, vagy hogy egyáltalán ne építsek falat magam elé, és Jimin legyen a párom. Rengeteget kattogott azon az agyam, vajon Jimin szerelemmel szeretett, vagy sem. Mert tapasztalva, J-Hope tekintete, érintése, hogyan változott az irányomba, végre láttam azt, amit előtte nem: hogy Jimin mindig is hasonlóan viszonyult hozzám. Annyi éven át szenvedtem a Hobihoz fűződő szerelmem miatt, egyszerűen szívbemarkoló és egyben zavarba ejtő volt rájönnöm, hogy Jimin valószínűleg ugyanezeken mehetett át miattam. Nekem pedig jelen pillanatban azt kellett végre eldöntenem, hogy melyiküket szeretem jobban. Mert szerelmes voltam mindkettőjükbe, ezt már biztosan tudtam.

 (Minden kommentnek, visszajelzésnek nagyon örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Valamint jobb oldalt szavazhattok, hogy melyik párosnak szurkoltok jobban, és hogy szerintetek ki lesz a befutó, mert nem biztos, hogy arra tippeltek, akit ti szeretnétek jobban. Sőt, már arról is voksolhattok, ki a kedvenc szereplőtök.)