Megtört fény - MarkBum fanfiction - Búcsúposzt

Mint mindig, most is egyszerre tölt el szomorúsággal és büszkeséggel az, hogy egy búcsúposztot írhatok. Viszont most más a helyzet, mint a korábbi befejezett történeteimnél, hiszen itt a kivitelezés összesen két hét alatt történt – bár akkor úgy volt, hogy a nyolcadik fejezettel lezártam a történetet, és csak hetekkel később éreztem indíttatást magamban, hogy még kitoldjam egy epilógussal, de utólag örülök neki, mert így lett igazán kerek-egész a sztori. Életemben nem volt még ilyen, hogy egy hosszabb hangvételű történetem ennyire írta volna magát. Pedig nagyon nehezen indult a dolog.

Még valamikor tavaly nyáron találtam ki egy alapsztorit, amiben Jackson rákos és kihasználja az ápolóját, Jinyoungot, akit az anyukája bérel fel mellé, hogy általa kicsit élettel telibbé tegye, mivel tudja, hogy teljesen a fia esete. Valamelyest másabb lett volna a két fiú kapcsolata és egyes elemek is, de ebben a formában képtelen voltam megírni a történetet. Először azt hittem, hogy csak azzal volt baj, hogy a JinSon párossal mégse tudtam elképzelni a dolgot. Ezért már JJP verzió is volt a fejemben, de végül MarkBumnál állapodtam meg, mert náluk éreztem azt, hogy teljesen ráillenek a karaktereimre. De még ekkor is csak halasztgattam az elkezdését. Majd azok után, amin a családommal keresztül kellett mennünk, hogy a nagyszüleim, akikkel huszonhárom évig együtt éltem, teljesen leépültek, majd tragikus módokon, rövid időn belül mindkettőjüket elveszítettük, minden átíródott a fejemben a Megtört fény kapcsán. Az elsődleges célom az lett, hogy beleszőjem a saját történetemet, fájdalmaimat, és hogy azt üzenjem azoknak, akik hasonlón mennek vagy mentek keresztül: Igenis nem vagyunk rossz emberek, amiért olykor a fenébe kívánjuk az egészet, és legszívesebben elmenekülnénk az életünktől. Nem szabad vezekelnünk azért, mert nem tudtuk/tudjuk minden más mellett, a szerettünk/szeretteink ápolását maximálisan végezni.

Azért is volt fontos számomra az, hogy Mark és Lisa karakterei által kiírjam magamból a tapasztalataimat, mert túl sokan bántottak minket a családommal, azért, mert papa öngyilkossága után végül idegenekre bíztuk mamám gondozását. Szembe fordultak velünk azok, akiknek a támogatására lett volna szükségünk ilyen nehéz időkben. Nem volt elég az, hogy szörnyűségeket éltünk át, még ott rúgtak belénk, ahol csak tudtak. Nem akarom részletezni, milyen pánikbetegek lettünk a húgommal és anyukámmal, mert ez most nem ide tartozik. Azt viszont bátran kijelentem, hogy ugyanúgy, ahogy a  történetben Lisa, én is mai napig, mint akkor az egyetemen, azt karikáznám be, hogy egy tartósan beteg személy ápolását tartom a felsoroltak közül a legmegterhelőbbnek. Örülök, amiért valaki ezt nem érti meg, és bevallom, kicsit irigykedem is ezen személyekre, és nem kívánom nekik azt, hogy ők is eljussanak erre szintre, de azt igen, hogy ne bántsák a hozzánk hasonlókat, akiknek nap mint nap meg kellett (meg kell) küzdenünk azzal, hogy még mindig a családtagunkat lássuk egy-egy ilyen személyben, és ne azt, akivé a betegség tette őket.

Bár továbbra is úgy gondolom, hogy Az enyém vagy a legjobb történet, amit eddig írtam, viszont kivitelezés terén a Megtört fény valószínűleg leköröz mindent, amit eddig kiadtam a kezeim közül, és nem mellesleg, a legszemélyesebb is, amit írtam. Épp ezért, még hálásabb vagyok mindenkinek, aki végigolvasta, és akár kommentekkel is biztatott – mert innen-onnan folyton jöttek a lelkesítő hozzászólások. Mindig megnyugtattattok, hogy nem volt hiábavaló beengednem titeket a saját világomba, és nyíltan írni – még ha egy történetbe is ágyazva – arról, amin keresztülmentem. Elsősorban magam miatt születnek a történeteim, de miattatok posztolom őket, és itt tényleg plusz töltete volt a dolognak. Nem tudom, írok-e más hosszabb ficit ezzel a párossal, de ha esetleg nem, akkor is örülök, hogy ez végül velük született meg. 💓

Még egyszer köszönöm, hogy velem és a szereplőimmel tartottatok, és aki más írásomra is kíváncsi, azt mindig örömmel fogadom majd ezután is, főleg, ha nyomot is hagy maga után valahol. 💟😘