Wang Gae, Park Gae - JinSon fanfiction - 27. fejezet (18+)

Huszonhetedik fejezet – Mindenhol jó Jinyoung mellett

Jinyoung:

Fájt a szívem, hogy oda kellett adnunk Jinsont anyáéknak. Csak egy napról volt szó, mégis bűntudatom volt. Főként azért, mert nem tudtam elmondani neki, hogy nemsokára hazavisszük. Viszont ismerve a jókedélyét, és azt, mennyire el volt mindenkivel, abban bíztam, hogy mire ráeszmél, mennyi ideje is van távol az otthonától, már érte is megyünk.

- Köszönjük szépen, anya! – öleltem meg, mivel az elmúlt hetekben vele is ismét egyre szorosabb lett a kapcsolatunk, mindkettőnk nagy örömére.

- Igazán nincs mit. Viszont, fiúk, kérlek, legyetek óvatosak! – pírba borult arca elárulta, hogy zavarban volt, míg én nem értettem, mire is célzott. – Ne nézzetek így rám! – kacagott. – Nem vagyok buta. Sejtem én, miért is marad itt egy napot a pici.

- Ó! – hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Annyira kínosnak tartottam, hogy az édesanyám, aki eddig nemhogy a Naptól, de még a kinti levegőtől is védett, tisztában volt vele, hogy nemi aktust akartam egy órán belül létesíteni a szerelmemmel.

Végül – ahogy abban reménykedtem – Jackson törte meg a csendet.

- És nincs ellenvetésed? – kérdezte félve. Láthatólag őt más miatt tette idegessé, amit anya mondott: Vajon ellenzi-e, hogy ő vegye el a szüzességemet?

- Dehogy van, drágám! – fogta meg a kezét megnyugtatásképpen. – Tudod, hogy imádlak, és biztos vagyok benne, hogy óvatos leszel, de ha valamiben tanácsot szeretnétek kérni, akkor csupa fül vagyok. Még ha nem is vagyok otthon a férfiak közötti praktikákban. – Na, most már végképp tűzvörössé vált az arca, de nem is csoda: előtte nem hittem volna, hogy ilyesmit fogok valaha hallani a szájából. De ebből is látszott, mennyire jó szülő volt, hogy háttérbe szorította a prűd énjét, hogy segítsen, ha kell.

- Kedves vagy, anya, viszont, ha nem baj, akkor én ezt a témát itt most berekeszteném – vakartam meg a tarkómat, ő pedig értve, hogy számomra ez még kínosabb volt, egy bólintással lezártnak is vette a dolgot, és szóba se hozta utána.

Miután hazaérve Jackie bezárta az ajtót, egyik lábamról a másikra állva vártam az előszobánkban, hogy tegyen vagy mondjon valamit. Pillanatról-pillanatra, minél inkább közelítettünk a dologhoz, annál inkább elfogott a pánik, hogy mi lesz, ha csalódást okozok neki. Annyira vágyott rám az első perctől kezdve, és kitartott ez idáig. Elsüllyedtem volna szégyenemben, ha nem tudtam volna megadni neki mindazt, amit megérdemelt. Pedig sanszos volt, hogy ez lesz, hiszen fogalmam sem volt, mit és hogyan kellett csinálni. A pornó nézést kizártam, mivel előbb okádtam volna el magam, idegen férfiak testét nézve, ahogy egymást falták, minthogy meg tudtam volna vizsgálni a technikájukat. Olvasni is képtelen voltam erről, mert attól is kirázott a hideg. Engem alapjáraton nem érdekelt a szex, csakis a Jacksonnal való aktus hozott lázba, de az most már nagyon.

- Melyikünk szobájába menjünk? – kérdezte végül. – Hol éreznéd komfortosabban magad?

- Az enyémben, ha nem baj – feleltem, hiszen az ismerős, megszokottabb környezet csak még inkább ellazított volna.

- Rendben. Szabad lesz? – nyújtotta oda a kezét, és mint egy viktoriánus kori hölgyet, karon fogva bekísért a hálómba.

- Jackson, tudom, hogy már láttál meztelenül, de én nem vagyok képes olyan könnyen levetkőzni – vallottam be az egyik aggályomat.

- Semmi baj, szívem, majd én segítek, ha az úgy jó neked. – Annyira kedves volt a hangja, a tekintete pedig végtelenül törődő. Ahogy pedig elkezdte rólam lehámozni a ruhadarabokat, úgy éreztem magam, mint egy törékeny porcelán baba: annyira óvatos volt, mintha attól félt volna, hogy bármelyik percben eltörhetek. Pedig már nem voltam olyan törékeny: hála neki sokat erősödtem.

- Állj! – kértem, amikor már csak egy alsó volt rajtam. – Elkezdhetlek én is levetkőztetni? – addig is kapni akartam egy kis időt, hogy szokjam a meztelenséget.

- Megtisztelsz vele – felelte, és ugyan, hozzá hasonlóan óvatosan bújtattam ki a ruhaneműkből, de közben direkt cirógattam, és finoman megérintettem bizonyos pontokon. Ettől a barna, kiskutya szemei lecsukódtak, és hirtelen remegésbe kezdett. Majdnem megálltam, hogy adjak neki is egy kis időt, de így is túl sokat várt már rám, és tudtam, hogy az izgatottság miatt reszketett, nem pedig félelmében.

- Annyira gyönyörű tested van, Jackson – jegyeztem meg, mikor már rajta is csak a boxerja volt, és egy méterre tőle, megálltam előtte, hogy élvezzem a kilátásomat. – Túl sokan cserélnének velem. – Ettől ő csak felhorkantott, mint aki képtelenségnek tartotta, amit mondtam. – Hidd el, hogy kívánatos vagy! Piszok mázlistának tartom magam, amiért voltál olyan kegyes hozzám, hogy pont belém szerettél, és elérted, hogy ezt viszonozni tudjam. Remélem, ma legalább egy kicsit vissza tudok adni mindabból, amit velem tettél.

- Még hogy kicsit! – mondta, de még a végére se ért a mondatának, már oda is lépett hozzám, hogy szájával birtokba vegye az ajkaimat, majd nyelvével olyan vadul és követelőzően barangoljon, mint még előtte soha. Féltem, itt, álltó helyemben elélvezek, főleg, amikor éledező férfiasságaink is véletlenül összeérintkeztek.

- Egek! – toltam el egy pillanatra magamtól.

- Bocsájts meg! Tudom, túl gyors voltam. Ígérem, visszafogom magam.

- Próbálkozz az arany középúttal, rendben? – kértem, és mielőtt bármit is reagálhatott volna rá, hirtelen felindultságból, le is toltam az alsómat, és szememmel kértem, hogy ő is ugyanígy tegyen.

Ez volt az a pillanat, amikor meg kellett volna állapítanom, hogy a partnerem méretügyileg hova volt rangsorolható. De mivel fogalmam se volt, mi számított nagynak, és mi nem, így mindösszesen annyit realizáltam, hogy az én férfiasságomnál egy hangyányit nagyobb volt az övé. Viszont akaratlanul is megnyaltam a szám szélét, amikor igazán tudatosult bennem, mit is fogok nemsokára magamban érezni.

- Ne nyalogasd a szádat, kérlek, mert nem fogom tudni visszafogni magam, bárhogy megígértem! – jegyezte meg, én pedig egy apró mosollyal reagáltam rá.

Végül óvatosan leültem az ágyamra, majd elhelyezkedtem annak a közepén, és kezemmel intettem, hogy jöjjön ő is, de Jackson mozdulatlanul bámult engem.

- Nem akarlak megrontani – hagyta el azt a gyönyörű ajkát a vallomás.

- Nem fogsz, csak még teljesebbé tenni – nyugtattam, és ez láthatólag hatásos volt, mivel egy bólintás után ő is közelített az ágyhoz.

Nem ült le, hanem rögtön az ajkaim után kapott, de most, ahogy azt ígérte, lassabban és nyugodtabban csókolt. Közben folyamatosan simogatta a karomat, majd egy idő után a hasamon is elkezdte mozgatni a kezét. Annyira gyöngéden bánt velem, amitől még szerencsésebbnek éreztem magam. Csak így, és csak vele tudtam elképzelni az első alkalmamat. Viszont, mielőtt igazán átadhattam volna magam selymes bőre és nyelve kényeztetésének, rájött, hogy a nagy izgalmában nem vett óvszert.

- Semmi baj, nincs is rá szükségünk. – Már húztam is volna vissza magamhoz, de nem engedte.

- Jinyoung, megígértem anyukádnak, hogy óvatosak leszünk. A biztonságos szeretkezéshez kell az óvszer, akkor is, ha két férfiról van szó – akadékoskodott, amit ekkor az átlagosnál rosszabbul tűrtem, mivel már nagyon szerettem volna, ha megtörténik, aminek meg kellett történnie.

- Jackson, nem szeretkeztél még soha mással, és reményeim szerint, nem is nagyon tervezel. Úgyhogy semmi veszélye nincs a dolognak – hívtam fel erre a figyelmét, de láttam rajta, hogy továbbra is grimaszolt, és így nem volt képes folytatni a dolgot. – Jackie, én csak úgy vagyok hajlandó lefeküdni veled, ha semmilyen anyag nem áll közénk. Egyedül téged akarlak, mellékes dolgok nélkül. – Tudtam, szavaim célba találtak, amikor egy huncut mosollyal ismét fölém ereszkedett, ráadásul már rám is engedte a súlyát, és ugyan ezelőtt is megérintették egymást a férfiasságaink, de most először meztelenül, amitől még inkább vágytam rá. Tényleg nem kellett semmilyen plusz anyag ide.

- Istenem, megőrjítesz! – fakadt ki ő is.

- Jackie, kérlek, érj hozzám! – már szinte könyörögtem, és nem kellett kimondanom, tudta, pontosan hogyan is értettem, mivel jobb keze levándorolt a lábaim közé, és miközben a szememet nézte, végigsimított a merevedő hosszomon. Ezután óvatosan mozgatta rajta a kezét, amivel végképp elvesztettem az önkontrollomat, de mielőtt túl késő lett volna, elhúzódtam, és én is hasonló kényeztetésben részesítettem őt. Imádtam azt az kifejezést, ami ekkor uralmába vette az arcát: annyira sebezhető volt, de közben áradt belőle a dominancia. Ez a kettősség volt az, ami a leginkább meg tudott őrjíteni vele kapcsolatosan. - Örökké elnézném így az arcodat, de mit szólnál, ha kicsit tovább lépnénk?

- Még ne! – eszmélt fel az eufóriából. – Előbb hadd élvezzem ki, hogy végre ott érinthetlek, ahol csak akarlak.

- Rendben.

Utólag nem bántam, hogy belementem, mert így vált igazán intimmé a dolog, ahogy Jackie végigbarangolt a testemen, a lehető legtöbb helyen simogatva és apró csókokat hagyva rajta. Erről akarva, akaratlanul is Jinson jutott eszembe, ahogy a kutyánk mindig megjelölte a területeit. Jackie is, mintha így tett volna. De ezzel engem csak boldoggá tett. Csakis ő birtokolhatta a testemet, és én boldogan lubickoltam a birtoklási vágyában, hiszen annyira odaadóan és szeretetteljesen tört felszínre belőle. Úgy éreztem, ennyi impulzust már nem bírok elviselni. Mint egy éhező menekült, úgy vágytam az újabb és újabb érintéseire és csókjaira, de a testem ennél is többet akart, amit az előváladékom is jelzett. De ezt Jackie is észrevett, és anélkül, hogy abbahagyta volna a kényeztetésemet, benyálazva az ujjait, az egyiket óvatosan belém vezette. Fájt, az egyszer biztos, de ez még egy elviselhető fájdalom volt, főleg úgy, hogy közben elvonta mással a figyelmemet. A második ujjánál viszont már nem volt elég a sok lágy csók ahhoz, hogy elfelejtsem, mennyire égetett és feszített a hátsóm. Viszont ennek nem kellett hangot adnom: Jackson hátába mélyesztett tenyereim beszéltek helyettem is.

- Abbahagyjuk? – kérdezte félve, amire egy fejrázással válaszoltam. – De hát könnyezel, Jinyoung! – szúrta ki azokat a kéretlen könnycseppeket, amiket nem tudtam visszatartani.

- Akkor se, csak valahogy érd el, hogy másra koncentráljak! – könyörögtem, és ő azonnal tudta is, mit kellett tennie.

Hirtelen rámarkolt a szabad kezével az ágyékomra, és azzal párhuzamosan, ahogy alsó fertályon mozgott bennem a két ujja, kezdte el húzogatni a bőrt rajta. Ez egy nagyon furcsa mámoros érzés volt: szinkronban éreztem éles fájdalmat és tompító kéjt. Ez volt a hátránya annak, ha valaki passzív fél volt egy homoszexuális kapcsolatban. Viszont semmiképp sem tudtam volna elképzelni magam aktívnak; örültem, ha arra képes voltam, hogy hagytam Jackienek, hogy az irányításával aktust létesítsünk. De talán így volt meg ennek a maga szépsége: az élet is a keserűségével együtt volt szép. A mámor enyhítette a fájdalmat, míg a fájdalom ébren tartott minket, hogy ne adjuk meg teljesen magunkat a boldogságnak.
   - Jackie, azt hiszem, most már tényleg jöhetsz – mondtam, miután már azt is megszoktam, hogy három ujjal cikázott bennem.

- Rendben, édesem – puszilta meg óvóan a számat.

Természetes úton pótolva a síkosítót, nemsokára már a járatomnál volt, én pedig egy bólintással adtam a tudtára, hogy felkészültem a behatolásra. Lassan, centiről-centire csúszott egyre mélyebbre bennem, mígnem arra eszméltem fel, hogy teljesen magamba tudtam fogadni. Zavarba ejtett, de legbelül büszke voltam rá, hogy képes voltam erre: nemcsak odaadni magam, hanem már elsőre hagyni, hogy teljes mértékileg összeforrjunk. Bár sokat tágított előtte, de így is fájt hátsó fertályon, viszont a bennem lüktető férfiassága mindenért kárpótolt, nem beszélve Jackson továbbra is törékeny, vággyal teli tekintetéről.

- Mozoghatsz!

Jackson:

Volt az a klisé, hogy az emberek leginkább szeretni akartak és szeretve lenni. Mint minden klisé, ez is a valóságból lett merítve: ebben a helyzetben másra sem vágytam igazán, csakhogy szerethessem Jinyoungot, a lehető leggyengédebben, és hogy ő elfogadja és amennyire tudja, viszonozza a szerelmemet. Nem a vad, túlfűtött erotika hajtott – bárhogy tényleg szörnyen nehezen bírtam már magammal az utóbbi időszakban –, hanem az a törékeny, de napról napra erősebb szerelem és ragaszkodás, amit iránta éreztem.  Annyira szép szó volt az, hogy szeretkezés, mert ez méltán kifejezte, milyen volt az, amikor elsősorban nem a testi igények kielégítése miatt folytatott nemi aktust két személy, hanem hogy a lelkük ezáltal újabb szinten szárnyalhasson együtt. Így teljesülhetett be igazán a szerelmünk.

Az érintései tengerében fürödtem, és úgy éreztem, hogy már nagyon messze sodródtam a parttól, de még mindig nem elég messzire. Többet kívántam belőle: a mindenét akartam, cserébe magamért. Körkörösen mozogtam, lágy ringássokkal ingerelve mindkettőnket; és minden egyes merüléssel, amit benne tettem, újabb és újabb pillanatok árasztották el az elmémet a közös életünkből. Annyira hosszú utat tettünk meg idáig, mindössze néhány hónap alatt. De pont azáltal, hogy ennyire sokat vártam rá, csak még jelentőségtelesebb lett az együttlétünk. Persze, ha könnyebben megkaptam volna, is nagy becsben tartom; azonban már el sem tudtam volna képzelni a kapcsolatunkat, ha gyorsabb tempóban haladt volna. Büszke voltam magamra, hogy ki tudtam ezt várni, és rá még inkább, amiért hagyta, hogy ne csak a szívében és személyiségének gyönyörű tengerében merüljek el, hanem a testében is.

- Jackson, mi a baj? – kérdezte, mivel hirtelen megálltam, és kihúzódva belőle, mellé feküdtem.

- Semmi – hazudtam, majd megpuszilta a homlokát.

- Dehogynem! Ugye, nem csinálok semmit rosszul? – Már megint azt hitte, hogy vele volt baj, amikor pont, hogy a felette való birtoklási vágyam uralta el hirtelen az elmémet.

- Dehogyis, drágám! Csak kérlek, ígérd meg, hogy soha, senkinek nem hagyod, hogy hasonló intim helyzetbe kerüljön veled! – könyörögtem, mert bár képtelenségnek tartottam ebben a pillanatban, mégis a féltékenység – még ha nem is volt konkrét személy, amióta Mark kiszállt a képből – gonosz ellenség tudott lenni.

- Ez nem esik nehezemre: Jackson Wang, ígérem, soha, senkivel nem fogok szeretkezni rajtad kívül. Ha te már többé nem kívánsz, akkor remete életbe kezdek. – Kacagott, pedig tudtam jól, hogy komolyan gondolta. Mással elölről kellett volna kezdenie mindent, ráadásul ismertem már annyira, hogy biztos legyek benne, amilyen nehezen szeretett belém, olyan nehezen, sőt sokkal nehézkesebben tudott volna kiszeretni belőlem. Mert egy hozzá hasonló személy, aki sokáig azt hitte, nem lehet része ilyesmiben, még inkább megbecsülte azt, ami kialakult közöttünk.

- Még hogy ne kívánjalak! – ráztam a fejem.

- Akkor bizonyítsd be, mennyire vágysz rám! – kérte olyan hangtónusban, amitől ismét feléledt a nemesebbik részem. Az ártatlan énje miatt még inkább erotikusan és kívánatosan hatott számomra minden ilyen megnyilvánulása, amit persze ő nagyon jól tudott, és rendre ki is használt. De végre nem kellett a mosdóba rohanom, vagy szégyenlősen magam elé tartanom egy párnát, amíg le nem nyugodtam odalent, hanem benne, és ami ennél is fontosabb: vele együtt adózhattam az iránta érzett forró szenvedélyemnek.

- Be fogom!

Ismét bepozicionáltam magam a megfelelő helyre, és majdnem ugyanolyan lassan, mint az előbb, elmerültem tökéletesen kerek fenekének középpontjában. De hogy még jobban érezzem, hogy ő csakis az enyém volt, ahogy én az övé, a jobb kezemmel megöleltem, míg a ballal tartottam magam, hogy jobban tudjam koordinálni a testemből áramló hullámzást, melynek lökései újból kéjes hangokat váltottak ki a napsugaramból, ráadásul hangosabbakat, mint az előbb. Ez pedig arra engedett következtetnem, hogy egyre jobb voltam abban, amit épp csináltam. Viszont vissza kellett fognom magam, nemcsak az érintésfóbiás múltja miatt, hanem mert nem akartam, hogy lesérüljön, és másnap lábra se tudjon állni. Nem bírtam volna elviselni, ha miattam fájdalmat érez. Bár tudtam, némi szúró érzéssel így is úgy is számolnunk kellett, de én le akartam minimalizálni az okozott kárt.

Amint jobb kezemmel átkaroltam, Jinyoung mindkét karját körém fonta, mintha ő is biztosítani akarta volna magát arról, hogy mi már igenis összeforrtunk: kívül belül egyaránt. A nyakhajlatából magamba szívva a kellemes illatát, és a fülemben hallva az élvezetéről tanúskodó hangokat, kicsordult egy könnycsepp a szememből. Sokszor éreztem már hasonlót, mégis igazán ekkor tudatosult bennem, hogy ezért a férfiért érdemes volt megszületnem. Próbáltam minél lágyabban, de közben eredményesen mozogni benne, hogy másodpercről másodperce bizonyítsam neki: jó választás voltam számára. Még ha nem is éreztem magam elégnek hozzá, tudtam, hogy mindig is szeretni fogom, és hinnem kellett benne, hogy ő is szeretni fog, amíg mindketten élünk és lélegzünk, és talán még azután is.

Érezve, hogy egyre jobban kezdett megfeszülni a testem, és nehézkesebben ment a levegővétel, mint előtte, tudtam, nemsokára magával fog ragadni az orgazmus. De ennek ellenére nem gyorsítottam, bármennyire is nehezemre esett tartani az egyre kínzóbbá vált lassú tempót. Ahogy végig áradt bennem az élvezet hulláma, tetőtől talpig libabőröztem, és most már mindkét kezemmel együtt szorítottam Jinyoungot, olyannyira, hogy még fel is szisszent fájdalmában. Tényleg jó, hogy nem álmodtam előtte erről, és nem próbáltam magam kielégíteni: azok halovány másai sem lettek volna a valódi orgazmusomnak, amit csakis a hús-vér Jinyounggal élhettem át.

- Szeretlek… Szeretlek… Szeretlek… - pihegtem az utórengések alatt, de közben rájöttem, hogy ő még nem lépte át a gyönyör kapuját, ezért erőt véve magamon, továbbra is mozogtam, hogy ő is be tudja fejezni azt, amit együtt kezdtünk el.

Mivel én már túl voltam a dolgon, így végre alaposabban meg tudtam figyelni a vágytól kipirosodott arcát: Jinyoung beharapta a száját, és hátravetett fejjel élvezte, ahogy a prosztatáját a megfelelő helyen ostromoltam. Az egészben az volt a legabszurdabb, hogy így meztelenül, előttem feküdve, zilált állapotában szebbnek láttam, mint valaha. Őt még a szeretkezés sem tudtam bepiszkolni, csak még inkább angyalian hatott számomra.

A bámészkodásomból az rántott ki, amikor hirtelen kipattant a szeme, ezzel jelezve, hogy ő is nemsokára el fog élvezni. Megszorítottam az egyik kezét, hogy legyen mibe kapaszkodnia, amikor magával ragadja a kéj. Még jó, hogy így tettem, mivel majdnem eltörte a kezemet, úgy belém mélyesztette az ujjait. De nem bántam, semmit sem, amíg ilyen élvezeteket élhetett át, ráadásul miattam.

Miután már elernyedve kapaszkodott belém, lassan kihúzódtam belőle, és vártam, hogy normalizálódjon a légzése. Amint ez megtörtént, felé fordultam, és megnyugodtam, amiért magában bazsalygott. Emlékeztem, hogy amikor beköltöztem, eldöntöttem, hogy minél többször akarom majd megmosolyogtatni, mert imádtam a szemeinél lévő nevetőráncokat. Viszont eszembe jutott valami, amit eddig nem is realizáltam.

- Jinyoung, mióta nem teszed a kezedet a szád elé, amikor mosolyogsz?

- Pár hete laktál még csak itt, amikor véletlenül a kezem nélkül mosolyogtam, és ahogy akkor rám néztél, annyira jól esett, hogy elhatároztam, leszokok a kéz oda tételről, hogy láthassam azt a tekintetet tőled – felelte, és még inkább bazsalygott, mint előtte.

- Ne lepődj meg, amikor ilyen gyönyörű mosolyod van. – Megfogtam az arcát, és óvatosan simogatni kezdtem. - Minden rendben, drágám?

- Több, mint rendben – nyomta neki a homlokát az enyémnek. – Menjünk tusolni! De most először együtt.

- Ezer örömmel – mentem rögtön bele, és már talpon is voltam, de utána eszméltem rá, hogy neki jelen esetben ez nem ment olyan könnyen. – Basszus, csak nem voltam eléggé óvatos, igaz? – Annyira ideges lettem, és mérges magamra. De hát ennél tényleg nem tudtam jobban visszafogni a testem.

- Semmi baj, Jackie. Tudtam, hogy ez ezzel jár, és így se bántam meg.

- Pedig én mindig attól félek, hogy megbánsz velem kapcsolatosan valamit, de úgy látszik, nem nagyon van hajlamod a megbánásra – könyveltem el.

- Inkább az a helyzet, hogy melletted sikerül úgy élnem, hogy ne nagyon legyen mit megbánnom – felelte könnyedén, és pont ezzel a könnyedséggel sodort az elérzékenyülés felé. De mielőtt elkezdtem volna ténylegesen sírni, inkább felkaptam az ölembe, és kivittem a fürdőbe, hogy így ne keljen szenvednie odáig.

- Ennyire könnyű vagyok? – kérdezte csalódottan. – Pedig sokat edzettem; mármint magamhoz képest.

- Tudom, drágám, még ha sokszor titokban is próbáltad csinálni. És izmosodtál, csak hát van egy nálad is izmosabb barátod, aki megeshet, hogy a jövőben még többször akar majd felkapkodni az ölébe – jegyeztem meg, hiszen annyiszor ábrándoztam erről is, sok más egyéb mellett.

- De legalább van olyan kedves a barátom, hogy szól előre, hogy tudjam, mire számítsak – lehelt gyenge csókot az ajkamra, én pedig be is nyitottam az ő fürdőszobájába, hiszen az volt közelebb.

Beállítva a páromat a zuhanyrózsa alá, elkezdtem óvatosan bekenni tusfürdővel, főként az alhasánál, ahol gyönyörének nyomai voltak. Viszont ekkor tűnt fel, hogy az én élvezetem eredménye éppen ekkor folyt ki a fenekéből, ő pedig hirtelen megdermedt az ismeretlen érzéstől.

- Már most szeretném leszögezni, hogy ha bármikor úgy érzed, hogy szerepet akarsz cserélni, csak szólj! – Muszájnak éreztem ezt minél előbb tisztázni vele, hiszen nekem édesmindegy volt, ki volt alul és felül, amíg forrón szerettük egymást.

- Ki mondta, hogy lesz több alkalom? – Hogy a szavaival a szívbajt hozta rám, az nem kifejezés. Hirtelen el is veszítettem az egyensúlyérzékemet, és bele kellett kapaszkodnom a falba. – Lehet, hogy ebből elég lesz nekem egy életre. Mármint szép és jó volt, és te is kielégülhettél, de ennyi. Bár ki tudja, talán majd egy év múlva ismét ráveszem magam.

- Egy év múlva? – hüledeztem, és a hideg felé fordítva a csapot, odanyomtam alá a fejemet, hátha az lehűti a döbbenettől megvadult testemet.

- Jaj, te bolond! – kacagott jó ízűen, amitől ismét ránéztem. – Ha kiheverte a fenekem…

- A szörnyen formás feneked – javítottam ki, mert túlságosan alulértékelte a természet adta barackjait.

- Jó, akkor, ha a szörnyen formás fenekem kiheverte a dolgot, akkor természetesen szívesen benne leszek egy ismétlésbe. Max addig rászokatjuk Jinsont, hogy olykor kizárjuk egy kis időre az udvarra.

- Ez a beszéd. És utána az ismétlésnek is lesz egy ismétlése, és annak is. Ha szeretnéd, én mindennap újra játszom az egészet. Szeretek rendre visszatérni a kedvenc dolgaimhoz – kacsintottam.

- Tudom, Jackie. És mit szólnál, ha egy újabb dolgot is meglépnénk ma?

- Mire gondolsz? – Hirtelen azt se tudtam, miről lehet szó. Már így is túl sok első dologban volt részünk aznap: első máshol alvása a kutyánknak, első közös zuhanyzásunk, első ölbe kapása Jinyoungnak és az első szeretkezésünk. Mi jöhetett még?

- Költözz a szobámba! Lehet, önzőség, hogy nem én megyek hozzád, de tudod, hogy ragaszkodom a környezetemhez. Viszont nagyon szeretnélek magam mellett tudni éjjel is.

- Ezeregyszáz, csilliárd örömmel! – Csókoltam meg vadul és szédítően, miközben nekilöktem a falnak, ezzel a hideg víz alá nyomva.

- Jackson, nem akarok megfázni! – vált el tőlem durcásan.

- Bocsi! – állítottam át gyorsan a víz hőfokát, de számomra ekkor az is mindegy lett volna, ha kilöknek a Déli-Sarkra vagy a Szavannára. Nekem mindenhol jó volt Jinyoung mellett.

(Minden kommentnek, visszajelzésnek örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)