Wang Gae, Park Gae - JinSon fanfiction - 26. fejezet

Huszonhatodik fejezet – Találka

Jackson:

Mire Jinson már két hónapja élt velünk, újabb változás ütött be nálunk, méghozzá az, hogy elkezdődött az egyetemen a szorgalmi időszakunk. Jinyoungnak sokat kellett olvasnia, nekem pedig be kellett járnom az órákra, és azért olykor-olykor magolnom is. Bár szerencsére a legtöbb kreditemet megcsináltam a korábbi években, így elég volt öt órát felvennem, és azokat is sikerült két napra beosztanom: vagyis nem teljesült be Jinyoung korábbi félelme, hogy főként rámarad majd Jinson nevelése. Bár amilyen rajongója volt a csöppségnek, már szétválasztani sem lehetett őket. Én is imádtam, de Jinyoung esetében ez több volt, hiszen egy régi gyerekkori álma valósult meg a kutyánk személyében. Szó szerint ajándéknak vett minden napot vele, és olyan kölcsönös szeretet és ragaszkodás alakult ki közöttük, hogy olykor nem tudtam, melyikükre voltam féltékenyebb: Jinyoungra, amiért jobb „apukának” bizonyult nálam, vagy a kutyánkra, aki olykor több figyelmet kapott a páromtól, mint én. Viszont mindig arra gondoltam, hogy nekem ott volt So Hyungwoo is, hogy feltöltse a lelkemet.

Időközben Lisaval is megismerkedtünk, és nem egyszer találkoztunk is vele. BamBam megkönnyebbülésére áldásomat adtam a kapcsolatukra: ha volt, aki egyszerre volt kellően őrült és komoly Bamiehez, az ez a lány volt. Együtt látva őket, kétségtelen volt, milyen remek párost alkottak. Viszont Jaebum folyton csak terelt, amikor felhoztuk a Markkal való négyes találkánkat. Mindig keresett valamilyen kifogást, hogy a fiú épp emiatt, meg amiatt nem ért rá, de mindketten átláttunk rajta Jinyounggal: ő nem akarta, hogy jobban megismerkedjünk Markkal. Féltem, hogy ez miattam és a kezdeti undok magatartásom miatt volt. Az is megfordult a fejemben, hogy annyira sugárzott belőlem a negativitás, amikor először találkoztam Markkal, hogy a fiú azóta is irtózott tőlem. Még ha az nem is különösen a személye ellen irányult –, hanem Jinyoung szívét éreztem veszélyeztetve –, valóban nem volt szép tőlem, ahogy viselkedtem, és utáltam, hogy esélyt sem kaptam, hogy javítsak a dolgon. De aztán végül csak mondott nekünk egy időpontot Jaebum, amikor le tudtak jönni hozzánk.

A találka napján két órával az érkezésük előtt értem haza az egyetemről. Nem voltam fáradt, hiszen a kedvenc tanáraimmal voltak óráim, így inkább feltöltődtem általuk. Viszont siettem, hogyha már a főzés a szerelmemre maradt, akkor legalább a terítésben és a pakolászásban tudjak neki segíteni. Úgyis még jobban ügyeltünk a rendre és tisztaságra, amióta kutyánk volt: bár Jinson nem könnyítette meg a dolgunkat, az egyszer biztos; de mindig kárpótolt minket valamilyen formában. Ekkor is, amikor beléptem a házunkba, boldogan rohant oda hozzám, hogy számtalan puszival köszöntsön. Imádtam ilyen fogadtatásra hazajönni, főleg, ha Jinyoung is éppen ott volt. Bár most az ő jelenléte elmaradt, de látva, hogy az étel már kész volt, és hallva a zuhany hangját, rögtön leesett, mit csinált. Mentem is volna a dolgomra, amikor Jinson kiszúrta, hogy nem lett bezárva rendesen a fürdő ajtaja: és ahol Jinyoung volt, szinte mindig ott volt a kutyánk is, így rögtön becaplatott hozzá. Csakhogy így olyan látványban részesített, ami nem feltétlenül kellett akkor nekem: Jinyoung épp a haját mosva fordult az ajtó felé, így teret nyújtva számomra, hogy végignézek rajta tetőtől talpig, a meztelen valójában. Ekkor egyszerre áldottam és szidtam a teljesen átlátszó zuhanykabint.

- Gyere ki, kiskutyám, most azonnal! – ordítottam, amitől Jinson megijedve rohant ki.

Ezt követően gyorsan bezártam a fürdő ajtaját, és pórázra kötve a kutyát, elindultam vele az utcára, mert muszáj volt kiszellőztetni a fejemet. Viszont ennek az lett a vége, hogy majdnem fellöktem egy középkorú nőt, mert nem láttam az orrom hegyéig sem, hiszen folyton Jinyoung meztelen teste lebegett a lelki szemeim előtt – ami nem mellesleg szebb volt, mint amire számítottam.

- Ezt jól megcsináltad nekem, Jinson – ráztam a fejem a kutyára nézve, akinek természetesen fogalma sem volt arról, mit tett. – Basszus! – káromkodtam, amint megcsörrent a telefonom, hiszen tudtam, hogy a párom keresett.

- Sürgősen ki kellett hoznom a kutyánkat sétálni – hadartam, amint rányomtam a zöld kis ikonra.

- Szerintem meg inkább neked volt sürgős elrohannod, mert Jinson az udvaron is elvégezhette volna a dolgát. – Mint sok más esetben, ekkor sem tudtam átvágni. – Hazajönnél, hogy megbeszéljük?

- Mindjárt, ha kikocogtuk magunkat – vágtam rá.

- Értem. – A hangjából sütött a megbántottság, amiért máris bűntudatom lett. – Tehát nem tetszett, amit láttál.

- Dehogyis nem! Másról van szó. – Olyan abszurd volt, hogy az egyik pillanatban, mintha a fejembe látott volna, a következőben pedig teljesen félreértett; de részben ez adta a kapcsolatunk dinamikáját.

- Akkor miről? Gondolj bele, milyen érzés lehet nekem, hogy a szerelmem örült módjára elrohant otthonról, miután először meglátott meztelenül – magyarázta, és így valóban érthetőek voltak a félelmei.

- Sajnálom, drágám! De tudod, milyen vagyok. Hidd el, pont az ellenkezőjéről van szó. Ha nem jövök el azonnal messze a házunktól, még a végén bemásztam volna melléd a zuhanyzóba, és annak nem feltétlenül lett volna jó vége. Legalábbis neked nem – tettem hozzá, mert nekem már az is maga lett volna a mennyország, ha legalább végig simíthatok a meztelen mellkasán.

- Magam sem tudom, hogyan viselkedtem volna, ha tényleg így teszel. Viszont gyertek haza! Kérlek, Jackie! – könyörgő hangja azonnal a szívembe mart, és már irányítottam is az ellentétes irányba Jinsont, aki szerencsére játékként fogta fel a zavaros viselkedésemet. Már megszokta a furcsaságaimat, hisz nem egyszer volt érdekes sétáltatásom vele kettesben.

Jinyoung:

Többször elképzeltem, hogyan vetkőzök le első alkalommal szépen, lassan Jackson előtt, és hogy alig merem majd kinyitni a szememet, mert félek szembesülni a reakciójával. Ám az ember tervezhet, ha van egy rakoncátlan kölyök kutyája, aki másként gondolja a dolgokat. Egy biztos: Jinson sok szempontból felgyorsította a fejlődésem folyamatát, és ebben a helyzetben is gyors pályára terelt minket, ha akartuk, ha nem. Viszont így is szíven ütött Jackie reakciója. Rettegtem, hogy valami olyat látott, ami nem tetszett neki. Titkon sokat edzettem, és azért is halasztgattam a szeretkezést, hogy jobb kondiba kerüljek. De már nem volt mit tenni, a jelenlegi formámban látott, úgyhogy talán már nem is volt igazán értelme a szexuális életünk eltolásának. Amúgy is, egyre többet gondolva a dologra, napról-napra több kedvem és hajlamom lett rá. Mintha kinyitottak volna bennem egy palackot, amiből hihetetlen tempóban áramoltak ki a vágyak és az érzések. De Jinsonnal sem tudtam ám betelni; már néha bűntudatom is volt, amiért kisajátítottam magamnak. Viszont Jackie úgy tűnt, nem bánta, inkább örömittas tekintettel bámult minket.

- Végre, hogy itt vagytok! – Szinte be sem léptek az ajtón, már magamhoz is öleltem Jacksont. – Kérlek, szokj le erről az elrohanós szokásodról! Azzal nem fogunk semmit sem megoldani, ha elmenekülünk a problémáktól. Szembe kell néznünk velük.

- Mondd ezt azután, hogy az irtó szexi pasim testével kellett szembenéznem! – kitágult pupillákkal, és továbbra is izgatottan tekintett rám.

- Hihetetlen, mennyire vonzódsz hozzám – csúszott ki a számon, és féltem, hogy ezzel újabb ömlengési roham tör rá, amire nem egyszer volt példa az elmúlt hetekben. Gondoltam, ezzel próbálta lehűteni a kedélyeit, másrészt pedig engem biztosítani arról, hogy úgy fog majd vigyázni rám, mint a legfőbb szeme fényére – nem mintha ebben nem lettem volna enélkül is teljesen biztos. – De lassan már megszokom – tettem hozzá gyorsan mentésként.

- Viszont az elvörösödésről nem tudsz leszokni – bazsalygott.

- Hát igen, kinek, hogy reagál a teste a másikra. – Nem tudtam megállni, hogy ne vágjak vissza.

- Ez most enyhe célzás volt az állandó erekciómra? – nézett rám sértődött tekintettel, így éreztem, hogy futnom kell.

Abban a pillanatban már ki is menekültem az udvarra, viszont nem tudtam bezárni magam után az ajtót, mivel Jinson játékosan követett – örültem, ha a mosdóba és a szobámba nem jött utánam, annyira össze voltunk nőve, bár aznap pont, nem hagyott még zuhanyozni sem –, és hogy ne zárjam oda a kicsit, kénytelen voltam engedni, hogy Jackie is kilépjen az udvarra.

- Nem úgy értettem – emeltem fel magam elé védekezésképpen a kezemet. – Jackson, mire készülsz? – kérdeztem félve, mivel láttam rajta, hogy ezért még meg fogok fizetni.

- Erre! – mondta, majd magához rántva elkezdett csikizni, amitől olyan vad nevetésben törtem ki, hogy elernyedt lábaim feladták a szolgálatot, és már csak arra eszméltem fel, hogy a földön feküdtem, ő pedig rám dőlve, nemesebbik feleinket összeérintve várta, hogy lenyugodjon a légzésem.

- Jövő hétvége – jelentettem ki, mielőtt meggondolhattam volna magamat.

- Tessék? – nem értette.

- Megígértem anyának, hogy egy napig vigyázhatnak jövőhét végén Jinsonra, így kettesben leszünk itthon. Ez a tökéletes alkalom, hogy megtegyük. – Azonnal erre gondoltam, mikor beszéltem anyával, de eddig még nem mertem Jacksonnak felhozni a témát.

- Biztos, hogy nem lesz még túl korai?

- Nézz le! – kértem, miközben az arcom ismét elvörösödött.

- Végre! – konstatálta Jackson, hogy most először nekem is merevedésem volt tőle. – Valamit csak tudok, ha ezt váltottam ki egy angyalból.

- Már megint az angyal jelző! – ráztam a fejem, ő pedig miután megpuszilta a homlokomat, lemászott rólam, és mellém feküdt. De nem tellett fél percbe, Jinson már tett is róla, hogy mindkettőnk arca csöpögjön a kutyanyáltól.

- Azt hiszem, nekem is el kell mennem tusolni – jegyezte meg Jackie.

- De nekem is jó alaposan megmosnom az arcomat. Remélem, Markkal is jól ellesznek – tettem hozzá, hiszen már csak háromnegyed óra volt az érkezésükig.

- Eddig mindenki beleszeretett a kutyánkba. Ha Marknak baja van vele, akkor megbukott a tesztünkön.

- Milyen tesztünkön? – ráncoltam a homlokomat.

- Hát, hogy befogadjuk-e a baráti körünkbe, vagy sem. Nem feltétlenül lesz olyan könnyű eset, mint Lisa volt – tette hozzá, hiszen BamBam barátnőjével valóban rögtön megtaláltuk a közös hangot, főleg, miután kiderült, hogy ő is rajongott a klasszikus, kosztümös irodalomért. Bamievel ellentétben, ő még a Jane Eyre cikkünket is elolvasta.

- Azért tényleg próbálj meg pozitívan hozzáállni. Jó fej srác, és az is mellette szól, Jaebum mennyire jól elvan vele – jegyeztem meg, hiszen bármilyen kedves is volt a barátom, azért nála is volt egy mérce, amit el kellett érnie annak, akivel simulékonyan tudott együtt élni.

- Tudom, tudom. Tényleg kedves leszek, ahogy ígértem.

A barátomhoz hűen percre pontosan érkeztek, és kezdetben úgy éreztem, hogy nem volt semmilyen feszélyezett légkör: Mark azonnal megimádta Jinsont, ahogy a kutyánk is őt. Emiatt egy „én megmondtam” pillantást küldtem Jacksonnak, aki ezen elmosolyodott, de láthatólag ő is örült annak, hogy gördülékenyen mentek a dolgok. De aztán valami olyat vettem észre a fiún, amit annak idején velem kapcsolatosan is, csak most még intenzívebben: Mark egyszerűen odáig volt Jaebumért, szó szerint csüggött minden egyes szaván, és félve leste a pillantásait, mintha nem merné azokat kiérdemelni. Viszont a barátom is másként viselkedett vele, mint bárkivel, akivel korábban együtt láttam. Markról eddig is sejtettem, hogy meleg volt – vagy legalább is biszexuális –, viszont nekem kellett a világ legfigyelmetlenebb legjobb barátjának lennem, ha nem jöttem erre rá Jaebum kapcsán. Az emiatt rám törő bűntudat végett a desszertet kértem, hogy a hátsó udvarunkon fogyasszuk el, ahova ki is küldtem Jackiet, Markot és Jinsont, míg a barátomat odahívtam a konyhába, hogy segédkezzen nekem.

- Jaebum, mondd, mi van köztetek Markkal? – kérdeztem rá kertelés nélkül.

- Sejtettem, hogy azonnal ki fogod szúrni, azért is halasztgattam a dolgot. Mert eddig még magam sem tudtam, mit érzek iránta – vallotta be, miközben zavarában a földet bámulta, és a száját rágta.

- És akkor mit is érzel Mark iránt? – Ha már belekezdtünk, a végére akartam járni a dolognak.

- Az elején feszélyezett, mennyire nyíltan vonzódott hozzám, viszont idővel ez a feszélyezettség átváltott imponálásba, amiből már nem is tudom, mikor és hogyan kerültem át a belezúgtam kategóriába. Jinyoung, nem véletlenül nem mondtam eddig soha, hogy tetszik valaki, mert nem is volt rá példa. Mark miatt jöttem rá, hogy nálam nem a külső számít, de még csak nem is az, milyen nemű a személy, hanem az illető lelke: ha már abba beleszerettem, akkor a többi csak részletkérdés. De eddig senkihez sem kerültem ilyen közel, viszont, ahogy összeköltöztem Markkal, ő azonnal közeledett felém, még ha nem is rámenősen, de azért egyértelműen; és így átlépte nálam azt a határt, amit előtte senki. Tőlem akár sokkal csúnyább is lehetne, vagy egy lány, lényegtelen, azt szeretem benne, aki. – Az a csillogás, ami a szemében volt, az én szívembe is fényességet és boldogságot hozott.

- Jaebum, ez remek hír – zártam az ölelésembe, hiszen már őt is többet ölelgettem. – Nem is tudod, mennyire örülök neked. Annak, hogy végre te is boldog lehetsz valaki oldalán, és nem mellesleg, hogy Mark is talált magának egy társat. Mert remek srác, és hiszem, hogy jó páros lesztek.  – Ha volt, aki megérdemelte, hogy tisztán és önzetlenül szeressék, az Im Jaebum volt. Jobban belegondolva, teljesen ráillett, hogy előbb tisztán Mark lelkébe szeretett bele, és csak mellékes tényező volt az, hogy egy helyes pasi volt.

- Én is. Végül minden a helyére kerül: te, Jackson és már a kis Jinson; Lisa és Bambam; én és Mark – konstatálta, és így más szájából hallva még inkább realizáltam, mostanában milyen kegyes is volt az élet hozzánk.

- Igen, úgy látszik. Na, de gyere, vigyük ki a sütit, ha már háromnegyed órát kínlódtam vele.

- Ó, elmondtad neki, igaz? – jött rá azonnal Mark, amint kiléptünk, mivel nem tudtam ugyanazzal az arckifejezéssel ránézni, mintha csak szimplán a lakótársa lett volna annak a fiúnak, akivel volt szerencsém együtt felnőni.

- Mit számít ez? Szerintem még Jinson is látta rajtatok, hogy egy pár vagytok – jegyezte meg Jackie. – A szerelmesek meg amúgy is könnyebben kiszúrják, ha másik párt látnak – tette még hozzá, és utána egy boldog mosolyt küldött felém.

Ekkor annyira boldog és elégedett voltam, hogy hirtelen elfogott a rémület: Vajon nem lesz meg ennek a túlzott boldogságnak a böjtje? De inkább a jelenben lévő örömökre koncentráltam, mint ilyen negatív gondolatokra. És reméltem, a jövőben sikerül majd párszor belefutnom a nagymamáját látogató Markba, miközben sétáltattam Jinsont, ha már eddig, azt az egy kukás-incidenst leszámítva, mindig elkerültük egymást.

(Minden kommentnek, visszajelzésnek örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)