Ne hazudj nekem! - Chaennie fanfiction

A dal, aminek a szövegét beledolgoztam a történetbe:

   Jennie:

Már megszoktam, hogy gyakran nyugtatóval kell elaludnom, hogy ne árassza el az elmémet az a sok kín, amit okoztál, és amit nap közben próbálok a lehető legmélyebben eltemetni magamban. Az sem szokatlan, hogy reggel pánikrohammal kezdem a napomat, az viszont igen, hogy este és reggel is ugyanolyan rosszul legyek. Viszont nem meglepő, hogy ezen a napon az esti pánikrohamomat egy reggelivel toldom meg, hiszen ma lenne az ötödik évfordulónk, viszont te már nem vagy itt velem. Én pedig bánom, hogy tisztán látom minden korábbi évfordulós ünneplésünket: a szerelmes szavakat, a vad csókokat, meghitt vacsorákat. De még ennél is rosszabb, hogy várom, hogy megjelenj ma az ajtómban, és közöld: mindent megbántál, Lisa sohasem tudott igazán a helyembe lépni. De még ha így is lenne, egy idő után megint elmennél, hisz ha egyszer el tudtál hagyni, mi garantálná, hogy nem teszed meg újra. Mire várjak, Chaeyoung? Hogy ismét összetörd a szívem? Hátba szúrtál, és még fussak utánad? Ennyi, befejeztem: ezt a bánatot eddig cipeltem.

Mondd meg, hányszor könyörögtem, hogy változz! Meg se tudom számolni, hogy az utolsó együtt töltött évünkben hány alkalommal hangzott el ez a kérésem. Én amennyire tudtam, megváltoztam érted, míg te a legapróbb dolgokban sem voltál hajlandó alkalmazkodni hozzám. És mit értem el mindezzel? Azt, hogy már azt sem tudom, ki voltam előtted, de utánad nem vagyok más, csak egy magányos, szerencsétlen, pánikbeteg.

Annyit kértem, hogy ne hazudj nekem. De te máshol jártál, akkor már megtetted velem. Naiv voltam, hogy elhittem, te őszintén hiszel bennem, mivel a hit mindig is az én szakterületem volt. De bár ne olyanokban hinnék mindig, akik kihasználnak, majd miután kiszipolyoznak, magamra hagynak, mint te. Hibáztam, hogy nem láttam: hazugság volt mindened.
   Az éjjel azt álmodtam, hogy vissza akarsz táncolni az életembe, és igenis büszke vagyok rá, hogy ki tudtam mondani: Ide ne gyere! Esküszöm magamnak: hazug játéknak többé nem leszek eleme. Szerepjáték, igaz, ez volt számodra az egész kapcsolatunk? Egy jó kis kaland, de rájöttem, egy hamis királynőt szerettem. Ezt a bánatot eddig cipeltem. Bármilyen téves utat is kövess ezután, nem tartok veled. Bolondítsd Lisat ezután! Én pedig már annak is nagyon fogok örülni, ha ki tudok kelni az ágyamból, hogy bevegyem a nyugtatómat.

  (Minden kommentnek, visszajelzésnek örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)