Ezentúl
megvédesz tőlük?
1/2
- Itt van már Park Sznob Young! – hallottam az egyik
osztálytársam hangját, de persze úgy tettem, mint, aki a fülében szóló zene
miatt kizárta a többieket. Sokszor tényleg képes voltam rá, de ez a nap más
volt.
Apámmal ügyesen összevesztem, mielőtt elindultam.
Közölte velem, hogy biztos azért romlott a tanulmányi átlagom, mert buziskodoktam.
Istenem, bárcsak ki tudtam volna törölni az összes emlékemet, ami hozzá kapcsolódott, főleg
az elmúlt egy évből, mióta tudta, hogy a fiúkhoz vonzódtam. Bár előtte sem
voltam éppen a társaság középpontja, de akkoriban még járogattam a többiekkel
ide-oda, voltak barátféleségeim, amit azóta egyáltalán nem mondhattam el
magamról. Azon a napon, az a Park Jinyoung, aki előtte voltam, megszűnt
létezni. Az ütések, amiket apámtól kaptam, mikor rászántam magam, hogy
elmondjam neki, meleg vagyok, jobban fájtak, mint az összes előtte kapott
pofon együttvéve. Mert nem egyszer bántott, amióta anya tíz éves koromban elhunyt, így
magunkra hagyva minket. Én mégis naivan azt hittem, szeretett annyira, hogy elfogadjon olyannak, amilyen voltam, de mint kiderült, tévedtem. Sejthettem volna, hogy nem azért vert meg annyiszor
a rosszabb jegyeim miatt, mert megértő személy volt; de az ember hisz a
szülőjében, főleg, ha már csak egy maradt neki. Azonban a hitem, azon a napon
szertefoszlott az irányába, amit sohasem kaptam vissza, és tudtam, már nem is
fogom.
Megígértem neki, hogy teszek azért, hogy ne legyek
meleg. Persze tisztában voltam vele, hogy ez lehetetlen, de ő makacsul hitt benne, hogy el
tudtam nyomni magamban. Talán még pár évig ment is volna, ha nincs a
közvetlen környezetemben Jackson Wang.
Jacksont lehetett volna az ellentétemnek mondani, de
én sohasem gondoltam úgy rá, hanem inkább egy olyan srácra, akivel ki tudtuk volna
egészíteni egymást, legalább mint barátok. Ő ebben az évben került az osztályomba,
miután Kínából ideköltöztek a szüleivel, tehát már azután érkezett, hogy én
teljesen magamba fordultam, így esélyem se volt őt megismerni igazán. Biztosan
úgy hitte, hogy akárcsak mindenki mást, őt is levegőnek néztem, pedig ez a
feltételezés olyan messze állt az igazságtól, mint én a heteroszexualitástól.
Mikor először megláttam, hirtelen sokkot kaptam. Nem
mondom, hogy nem voltak helyes pasik a suliban, de igazán senki sem keltette
fel az érdeklődésemet, talán ezért is csak tizenhét évesen jöttem rá, hogy a
férfiakhoz vonzódtam. Jackson azonban túlságosan is átlagon felüli külsővel
rendelkezett, amit nem tudtam hova tenni. Ezzel azonban nem csak én voltam így,
hanem az osztály nagy része is. Az egyik „banda” azonnal bevette maguk közé, és
szinte ignorálták azt a tényt, hogy a szuper szexi külső egy végtelenül
egyszerű, visszafogott fiút rejtett. Jackson maga volt a tisztaság, kedvesség, épp
ezért nem tudott nekik nemet mondani. De nem is a srácokkal volt baj, hanem
inkább a lányokkal. Hogy némelyek mit műveltek, az már undorító volt. Folyamatosan
taperolták, és bár látták, hogy ez milyen rosszul érintette őt, de mivel Jackson nem
mondott soha nemet, így egyre többször csinálták. A fenékre csapások és arcra
puszilgatások már teljesen általánosak voltak tőlük. Én pedig minden nap
lenyeltem a mérgemet és gyűlöletemet az irányukba.
Hogyan mertek ilyet csinálni? És miért pont Jacksont
szemelték ki? Persze, ő volt a külföldi diák, aki bár jól beszélt koreaiul, a
nehezebb kifejezésekkel be lehetett csapni és kinevetni, plusz szexibb volt,
mint a suliban bárki más. De a belsőjével miért nem akart senki sem foglalkozni? Ők csak egy kirakati babaként tekintettek rá, amiért
legszívesebben mindőjüket apám elé küldtem volna, hogy egyes pofonokat ők
szenvedjenek el helyettem. Az egyik nap azonban nem bírtam tovább, amikor az
iskola udvarán olyat kértek Jacksontól, amit már jóindulatból és félénkségből
sem volt képes megtenni.
- Na, csak egy aprócska csókról lenne szó! – simogatta
az arcát az egyik csaj az osztályunkból, miközben a falhoz szorította. Jackson próbált volna
menekülni, de a két barátnője elállták jobbról és balról is az útját.
- Sajnálom, nem szeretném – mondta végül, majd
meghajolva indult előre, de a lány visszahúzta.
- Dehogynem szeretnéd! Hisz nálam jobbat úgyse kapsz –
jelentette ki, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, amit a barátnői
láthatólag sérelmeztek, de megszólalni nem mertek.
- Bocsájts meg, de tényleg nem én vagyok az, akit meg
kéne csókolnod.
- Márpedig de! – Mire Jackson észhez kapott, addigra
már követelőzően falta a száját, én pedig itt léptem be a képbe. Ellökve a
lányt, megfogva Jackson kezét, magam felé húztam.
- Mit képzelsz te magadról? Méghogy nálad jobbat úgyse
kap! Azt ne hidd, hogy mindenható vagy, mikor életemben nem hallottalak hármasnál
jobban felelni, de azt se mondanám, hogy olyan gyönyörű lennél. A barátnőid nem
mellesleg sokkal szebbek és okosabbak nálad, csak szerintem nem merik ezt
felvállalni, mert elnyomod őket. Jacksont azonban többé nem fogod. Ha kell,
életemben először megütök egy lányt, de többet a közelébe nem mész! –
ordítottam rá torkom szakadtából. Ekkor minden érzelem felszínre tört belőlem, amit elfojtottam
magamban Jackson kihasználásával kapcsolatosan. Nem tehették ezt vele többet,
igenis a védelmembe vettem.
- Azt még meglátjuk. Pápá, Jackson! – búcsúzott tőle színházasan, majd az alattvalói is követték.
- Istenem, köszönöm! – karolt át a szabad kezével, mivel
a másik továbbra is az enyémet szorította, amióta magam mellé húztam.
- Nincs mit. Igazából már korábban ki kellett volna
állnom melletted, sajnálom, amiért ilyen soká tettem meg.
- Egek, nehogy te szabadkozz! Hisz én hagytam idáig
fajulni a dolgokat. Csak mert… ők… azt hiszi mindenki, hogy milyen kemény
vagyok, pedig nem. Én csak… Én csak próbáltam kedves lenni, erre ez lett a
vége, hogy már többször érintette meg ennek a lánynak a keze a férfiasságomat,
mint ahányszor a karomat. Ez a csók pedig már tényleg a végső pont volt. Bár
nem tudom, mi lett volna, ha nem lépsz közbe. – Olyan kétségbeesés és undor
volt a tekintetében, hogy muszáj voltam ismét magamhoz ölelni. Én viszont nem
kihasználásból tettem ezt, hanem pont azért, hogy visszaadjak neki valamit,
amit az elmúlt percekben elveszített.
- Ez volt az első csókod, igaz? – kérdeztem, de szinte
teljesen biztos voltam benne.
- Igen, ez volt. Remek, mi? Már maga a tény, hogy
egy lánnyal történt, fájdalmas pont nekem, ráadásul ilyen körülmények között –
vakarta még a szabad kezével a tarkóját, hisz még ha nem is direkt, de bevallotta nekem, hogy meleg volt, ami
sok mindent megmagyarázott.
- Ó!
- De… Á, semmi!
- Nem, mondd csak! – biztattam.
- De, ha valaki most megcsókolna, pár percen belül az
előző eset után, az talán teljesen feledtetni tudná velem, ami történt.
Bárcsak lenne itt egy olyan gyönyörű, védelmező srác, aki még vonzódna is
hozzám, és megtenné ezt értem! Viszont az én életem nem ilyen szép – mondta,
miközben vágyakozóan, sokat sejtetőt tekintettel nézett rám.
Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy Jackson Wang,
mármint a Jackson Wang, akiért ácsingóztam már egy ideje, a férfi ideálom, a
legtisztább személy, akivel találkoztam, konkrétan arra kért, hogy kárpótoljam
egy csókkal az előző malőr miatt.
- Öhm… - lefagytam, és nem tudtam semmi értelmeset kinyögni,
mire ő rákvörös fejjel el akart menni, de mivel nem engedtem a keze szorításából,
ami már szinte saját testrészemként funkcionált az elmúlt percekben, így
kénytelen volt maradni.
- Jinyoung, engedj el! Kezdd kellemetlen lenni a
helyzet – nézett összefonódott kezeinkre.
- Nem. Nem akarlak elengedni, Jackson. Tény, hogy nem
tudok sokat rólad, de amit láttam és tapasztaltam, az nagyon is tetszett. Meg
akarlak jobban ismerni. Bár lehet, hogy csak egy magába roskadó személynek
tűnök, de igenis van, akiért képes lennék változni. Te úgy hiszem, fel tudnád
törni a szívemen lévő jeget, ha adnál egy csöppnyi esélyt. Kapok egy esélyt
tőled, Jackson? – félve kérdeztem tőle, mivel annyi mindent követeltek tőle az
elmúlt hónapokban, amikhez semmi kedve nem volt, nem akartam ezen emberek közé
beállni.
- Hát persze, hogy kapsz! Érdekes, az egyetlen
személy, akinek kérdeznie sem kellene ezt, az képes rá, és mindenki más, akinek
kérdéssel sem engedtem volna még szívesen bizonyos dolgokat, anélkül is
elvették azokat tőlem, mint ezt a csókot az előbb.
- Ha már én kapok egy esélyt tőled, az a minimum, hogy te pedig megkapod azt a kárpótláscsókot, amit szeretnél – mondtam, majd
a hirtelen felvirult arca felé közelítettem, ami számomra továbbra is meglepő vággyal
tekintett rám.
Elengedve a kezét, mindkét tenyeremet az állkapcsához érintettem, és óvatosan elkezdtem azt simogatni, majd közelebb húzva a saját
arcomhoz, összeérintettem a homlokunkat, és pár másodpercig csak hallgattam
a gyors szuszogását. Végül megadva a kegyelemdöfést, amire mindketten
túlságosan is vágytunk, ajkamat az övére tapasztottam. Először csak óvatosan
csókoltam, hisz nem akartam még véletlen sem követelőző lenni az előző eset
után, azonban ő nem így gondolta a dolgot, és egyre hevesebben csókolt. A
gyomrom csak úgy cikázott, a pulzusom a csillagos égben volt, vagy már az is
lehet, hogy a világűrben.
- Ez volt az első csókom – suttogta, miután az ajkaink elváltak egymástól. – Igenis ez volt az első csókom! – bizonygatta, miközben
legördült egy könnycsepp az arcán. Hogy lehetett egyszerre ilyen szexi és
végtelenül érzékeny? – Ha tudom, hogy el kell szenvednem az előzőt ezért,
akkor akár duplán is megtettem volna.
- De honnan tudtad, hogy én is meleg vagyok? –
kérdeztem, hisz alig beszéltünk. Azt mondjuk kiszúrtam, hogy párszor engem
figyelt, és azért olykor-olykor váltottunk egy-egy szót, de az nem volt sok minden.
- A tanáraink közös üzenetei által mindenkinek
láthatjuk az e-mail címét, és észrevettem, hogy egy farkas a mobilod háttere,
ezért mikor láttam a „magányosfarkas” e-mail nevet, rögtön összeraktam, hogy az lesz
a tied. Így meglett a google profilod és a youtube csatornád, ahol nem jelölted
be, hogy más ne lássa a lejátszási listáidat. Még az hagyján is lett volna,
hogy Adam Lambert és Troye Sivan dalokkal vagy tele, mert remek énekesek, miért
ne hallgathatná őket egy heteró srác? De láttam olyan videókat is, amik arról
szóltak, miként viselkedjen az ember, hogy ne vegyék észre, hogy meleg.
Innentől már minden világossá vált számomra, és még bátrabban mertelek titokban figyelni.
- Egek ura! Te aztán jó kis nyomozásba kezdtél
miattam – képedtem el döbbenten.
- Nem volt vészes, és megérte. Kérdezhetek valamit? –
nézett rám félénken.
- Hát persze.
- Jinyoung, ezentúl megvédesz tőlük? – intett fejével
félve az iskolaépülete felé.
- Még szép, hogy megvédelek. Most már számíthatsz
rám. Együtt szembenézünk velük.
- Ahogy az apukáddal is – tette hozzá, miközben
magához ölelt.
- Apáról már tényleg honnan tudsz? – ez érdekelt eddig
a legjobban.
- Hallottam az egyik veszekedéseteket a kocsitokban,
mivel le volt húzva az ablakotok. Az autótok hátuljánál leguggoltam, és úgy
tettem, mintha a cipőmet kötném, de igazából hallgatóztam. Aj, Jinyoung,
számodra sem egyszerű az élet!
- Ne is mondd! De mi lenne, ha erről egy melegebb
helyen beszélnénk, mondjuk egy kávé mellett? – ajánlottam fel, mert az őszi
szellő miatt kirázott a hideg, ő pedig még lengébben volt öltözve, mint én, így féltem,
hogy megfázik.
- Én benne vagyok. – Majd újra megfogva egymás kezét, úgy
andalogtunk, mint akik már egy jó ideje egy pár voltak.
Tudtam,
hogy apám meg fogja mindezt tudni, és kiveri a szuflát is belőlem, de ha
valakiért megérte, az Jackson volt. És amúgy is, már csak két hónap kellett,
hogy betöltsem a tizennyolcat, és megkaphassam az anya által rám hagyott
örökséget, amivel nyugodtan el tudtam költözni tőle. Nem vágytam másra
jelen pillanatban, mint nyugalomra és Jacksonra, akit ezentúl igenis meg akartam
védeni mindentől és mindenkitől.
A MÁSODIK RÉSZT ITT TALÁLJÁTOK!
(Minden kommentnek, visszajelzésnek örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése