Tört Angol - MarkJin fanfiction - 24. fejezet

Huszonnegyedik fejezet – Nem bántalak

 

Mark: 

- Örülök, hogy minden eredményed jó volt a kontrollon – mondtam Joeynak a telefonba.

- Elhiszed, hogy már három hónapja, hogy megműtöttek? Mintha tegnap lett volna, hogy alig tudtalak titeket visszaengedni Koreába Jinyounggal. Apropó, mikor látunk megint? – tudtam, hogy ide fogja kifuttatni a dolgot.

- Nem tudom. Igazából azt mondta JYP, hogy bármikor hazamehetek, mivel most annyira nincs nagy szükség rám. Mármint szerinte nincs, de én érzem, hogy Jinyoung mellé kellek. Túl sok mindent vállal magára, én pedig amiben csak tudom, segítem őt – feleltem.

- Értem. De azért, ha lesz pár nap, amikor nélkülözni tud, azonnal gyere haza! – kérte kedvesen.

- Még szép, hogy megyek. – Majd búcsúzás után letettem a telefont.

Hihetetlen volt belegondolnom, mennyi minden történt az elmúlt három hónapban. Amikor hazatértünk Jinyounggal, olyan boldogan fogadtak a többiek minket, mintha legalább egy teljes falu életét mentettük volna meg. Jackson hálás volt nekem, ez volt a legjobb szó arra, ahogyan  hozzám állt. A szívén viselte Jinyoung sorsát, olykor úgy éreztem, túlságosan is. 
   Már egy hónap is eltelt a debütálásuk óta, és az első napokban olyan ideges volt, hogy nem tudott aludni, és éjszakánként a mi szobánkban időzött. Főként Jinyounggal beszélgetett, akinek eszébe sem jutott volna akár egyszer is nemet mondani neki, amikor túl későn kopogtatott az ajtónkon. Én viszont jó párszor be is aludtam ezeken a beszélgetéseken, már csak azért is, mert nem egyszer kívülállónak éreztem magam. Olyan kötelék és kapocs volt közöttük, amit kifejezetten irigyeltem. Volt valami elemi megértés közöttük, amit nem lehetett összevetni senki más kapcsolatával a csapatunkból. Persze az más volt, ahogy mi Jinyounggal ragaszkodtunk egymáshoz, és ahogy Jaebum és Youngjae kapcsolata felépült. Viszont Jackson és Jinyoung néha úgy éreztem, hogy túl lépték a barát szférát. Jackson folyamatosan ölelgette a páromat, és volt, hogy azt hitték, én alszom, de igazából a résnyire nyitott szememmel figyeltem, hogyan sugdolóztak fél óra hosszán át egymást ölelve, ráadásul Jackson még a lábát is átvetette rajta, ahogy az az én szokásom is volt. 

Nem szólhattam bele, Jinyoung hogyan viselkedett Jacksonnal, amíg ez nála belefért a barát szférába, viszont egyre nehezebben tűrtem a dolgot, főleg, hogy tudtam, fokozatosan közeledtünk ahhoz, hogy megtörténjen az első alkalmunk. Már négy és fél hónapja ismertük egymást, három hónapja voltunk egy pár, így tényleg itt lett volna az ideje. Jinyoungon is észrevettem az egyre növekedő vágyat, mert megszokottá vált az, hogy egymást átölelve aludtunk, és többnyire én öleltem át, de néha ő engem, és olykor nagyon is éreztem, hogy valami hátulról erőteljesen dudorodott a nadrágjában. Ez pedig egyszerre töltött el önbizalommal, hogy egyre jobban vágyott rám úgyis, de közben mindig összerándult a gyomrom, hogy én még nem álltam készen. Már az is nagy lépés volt tőlem, hogy mertem előtte öltözni, de arra nem voltam képes, hogy megmutassam neki magam teljes meztelen valómban.

- Szeretlek, Mark – mondta, miközben azok után, hogy kulcsra zárta az ajtót, hogy most még Jackson se zavarhasson minket, az összetolt ágyainkon csókolta a nyakamat.

- Én is téged, Jinyoung. – Nagyon élveztem, miként kényeztetett a csókjaival, amíg a keze le nem tévedt a férfiasságomra, és óvatosan meg is érintett ott.

- Ne félj, nem bántalak! – suttogta, miután észrevette, hogy összerándultam.

- Tudom, de én még nem vagyok kész – vallottam be, miközben az éjjeli lámpa fényében nem voltam képes a szemébe nézni. Szégyelltem magam, és jelen helyzetben abban sem voltam biztos, miért.

- Tudom, Mark – puszilta meg az arcomat, majd a szabad kezével visszafordította a fejemet az övéhez. – Nem is ma fog megtörténni közöttünk, de pont azért, hogyha eljön az idő, ne légy olyan gátlásos, gondoltam, hogy csinálhatnánk egy kis bemelegítést.

- Úgymint?

- Hagyd, hadd kényeztesselek! Nem veszem le a nadrágodat, azon keresztül érem el, hogy a csúcsra juss. – Majd mielőtt reagálhattam volna rá, beleharapott a nyakamba, és közben elkezdte simogatni az élénkülő férfiasságomat, amire utána rámarkolt és egyre gyorsabb tempóra kapcsolva váltott ki belőlem olyan hangokat, amiket szégyelltem kiadni, de mégsem tudtam türtőztetni magam.

- Ó, Jinyoung! – ragadtam meg a karját, mert éreztem, hogy közel a kielégülés pillanata.

- Mindjárt ott vagyunk, Mark.

Nem is kellett sok, és az orgazmus vad tengere átvette az uralmat a testem fölött, én pedig ziháltam és nyögdécseltem, miközben a szerelmem szépen, fokozatosan lassított a kézimunkáján.

Amikor ki mertem nyitni a szememet, féltem, miként fog rám tekinteni, de arra nem számítottam, hogy pont ekkor fog eszembe jutni a Koreába érkezésem utáni kirándulásunk. Sohasem tudtam volna elfelejteni, hogyan nézett, akkor rám, és azt a szívet melengető érzést, amit kiváltott belőlem. Most pedig ugyanaz a tekintet köszöntött vissza tőle, ami a zavaromat pár másodpercre orvosolta, de utána az visszatért, amint eszembe jutott valami.

- És öhm… Mi lesz veled? Mármint érted, mire célzok? – kérdeztem rá.

- Azzal ne törődj! Majd megoldom – kacsintott rám, és engedte, hadd kezdjem én a tusolást. Igaz, ami igaz, ennyire még életemben nem volt szükségem egy hűsítő zuhanyra.

Az éjszaka során alig tudtam elaludni, pedig most is ott volt Jinyoung, hogy átöleljen. De, ahogy a karja átfogta a csípőmet, nem voltam képes nem arra gondolni, hogy milyen jó lett volna, ha a keze ismét kissé lejjebb vándorol. Emiatt azonban dühös voltam, mivel önzőségre vallott, hogy elvártam tőle, hogy megismételje, amikor én semmit nem adtam neki cserébe, és nem tudtam, mikor leszek képes ténylegesen lefeküdni vele.

Az újabb pofont pedig másnap reggel kaptam, amikor az éjszakai fennmaradásom miatt későn aludtam el, és ezért tizenegyig bekómáltam. Mikor kimentem a konyhába, immáron megszokott látvány fogadott: a szerelmem épp Jacksonnal sutyorgott, Jackie pedig valamiért úgy tűnt, mintha meg akarta volna csókolni. Olyan közel húzta magához Jinyoung arcát, hogy csak egy hajszál választotta el a szájukat. Majd, amikor olyat hallhatott, ami tetszett neki, megpaskolta a párom fenekét, amibe Jinyoung szégyenlősen belepirult. Én sohasem mertem volna ilyet csinálni vele. Talán… egek, talán mégsem volt teljesen téves a féltékenységem, mielőtt egy pár lettem Jinyounggal, csak éppen rossz embertől féltem. Sohasem Jaebum volt az, aki veszélyes volt a kapcsolatunkra nézve, hanem Jackson; akivel tudtam, minél hamarabb tisztáznom kellett ezt a helyzetet.

Jinyoung:

Nap követett napot, én pedig alig tudtam elkülöníteni őket egymástól. Annyira felgyorsult az életünk, amióta a fiúk debütáltak, hogy ha nem lett volna ott mellettem Mark, talán be is sokalltam volna. Az, hogy volt egy párom, akire bármikor bármiben számíthattam, rengeteget jelentett. Miután hazatértünk Amerikából, JYP tudta, hogy valami nem stimmelt, és mivel Youngjaenak egy éves szerződése volt arról, hogy nem randizhatott, ezért mindent magunkra vállaltunk Markkal, mivel nekünk semmilyen kikötésünk nem volt, hogy kivel és mikor randizzunk, amíg rendesen elvégeztük a munkánkat. De attól még arra kért minket a főnök, hogy ne híreszteljük az ügynökségen belül, és annyira utaló jeleket se adjunk másnak; mert bár tudták rólam sokan, hogy meleg voltam, attól még egy ilyen kapcsolatot nem feltétlenül néztek volna jó szemmel. Engem nem érdekelt, ki hogyan nézett rám, de Mark így is annyiszor jött zavarba a kapcsolatunk miatt, még akkor is, amikor kettesben voltunk, hogy nem akartam céltáblának kitenni, így belementem a titkolózásba.

Épp értesítőt kaptam, hogy egy hónap után átlépte a tizenöt milliót a fiúk debüt dala, ami nagyon jó jel volt. A talk showkban is, ahova hívták őket, remekül szerepeltek; képesek volták koordinálni magukat, úgy, hogy közben mégis önazonosak maradtak. Közben pedig Youngjae debütáló albumára is egyre több dal készült el, ami pedig 2Jaet tette a lehető legboldogabbá; főleg, hogy tényleg felkerült rá duett formájában az a dal, aminek a stúdiófelvétele összehozta őket.

Viszont volt két magánjellegű dolog, ami miatt még fájt a fejem. Az egyik Jackson volt, aki elég érdekesen dolgozta fel a jól megérdemelt sikerüket. Az első pár napban az egekben volt, de aztán folyamatosan jöttek elő a kételyei, hogy nem volt elég jó a csapat, főleg ő nem, mint vezető pedig végképp. Már el is elkönyvelte, hogy a következő come back-jükkel minden rajongónak csalódást okoznak majd. Én persze igyekeztem tartani benne a lelket, és kértem, hogy jöjjön át hozzánk Markkal, amikor hasonló negatív gondolatok járják át a fejét elalvás helyett. Ennek persze meg lett a böjtje, mivel nagyjából minden második este kopogtatott az ajtónkon, hogy szüksége lenne egy jó beszélgetésre. Mark láthatólag ezt egyre nehezebben viselte, sokszor el is aludt közben, mert ő nem tudta úgy kezelni Jacksont, ahogy én; de úgy senki más nem tudta, mert nem értették meg igazán. Én tudtam, mikor mit kellett neki mondani, hogy megnyugodjon, és azt is, hogy mikor volt egy jó ölelésre nagyobb szüksége, mint pár biztató szóra.

Azonban az egyik este megkértem, hogy most ne jöjjön át hozzánk, mert mindenképp szerettem volna kettesben tölteni az éjszakát Markkal. Éreztem, hogy lassan eljött az idő magasabb szintre emelni a kapcsolatunkat, viszont előbb a szerelmem gátlásait kellett folyamatosan levetkőztetnem.

- Szeretlek, Mark – mondtam, miközben melegítésként a nyakát csókolgattam. Egyszerűen képtelen voltam betelni a tökéletes, bársonyos bőrével.

- Én is téged, Jinyoung.

Felbátorodva a jobb kezemmel lejjebb vándoroltam, és megfogtam ott, ahol éppen nem számított volna rá, amire, ahogy azt előre sejtettem, összerándult.

- Ne félj, nem bántalak! – suttogtam megnyugtatásként.

- Tudom, de én még nem vagyok kész – vallotta be azt, amivel én is tisztában voltam.

- Tudom, Mark – pusziltam meg, majd a bal kezemmel magam felé fordítottam a fejét, mert látni akartam az arcát, amikor a gyönyör felé hajszoltam. – Nem is ma fog megtörténni közöttünk, de pont azért, hogyha eljön az idő, ne légy olyan gátlásos, gondoltam, hogy csinálhatnánk egy kis bemelegítést.

- Úgymint? – nézett rám félve.

- Hagyd, hadd kényeztesselek! Nem veszem le a nadrágodat, azon keresztül érem el, hogy a csúcsra juss. – Gyorsan, azelőtt, hogy ellenkezhetett volna, beleharaptam az oly csábító nyakába, hogy egy pillanatra eltereljem a figyelmét arról, hogy közben elkezdtem simogatni őt odalent. Szörnyű nagy büszkeséggel töltött el, ahogy éreztem, a férfiassága egyre keményebb lett, mivel élvezte, amit csináltam vele. Ettől fellelkesülve, gyorsabb tempót kezdtem diktálni, amitől olyan kéjes hangokat hallatott, hogy az én nadrágom is egyre szűkebbnek bizonyult.

- Ó, Jinyoung! – markolt bele a karomba, ami csak adta alám a lovat.

- Mindjárt ott vagy, Mark.

Nem érdekelt jelen pillanatban más, csakhogy végre kielégülhessen, és amikor ez elérkezett, az angyali arca az átlagosnál is mámorítóbb volt, nekem pedig önmegtartóztatásra volt szükségem, hogy ne tegyem most azonnal a magamévá. De egek, egy életen át elnéztem volna azt az arckifejezést, és a nyögései pedig csak fokozták az élvezetemet, tudva, hogy mindezt én váltottam ki belőle.

- És öhm… Mi lesz veled? Mármint érted, mire célzok? – kérdezte, miután kicsit magához tért.

- Azzal ne törődj! Majd megoldom – kacsintottam rá, és már alig vártam, hogy ezeket a pillanatokat visszaidézve kielégítsem magam a zuhany alatt.

A mézédes álmomból másnap reggel a ház másik szerelmes párjának a veszekedése keltett fel. Gyorsan ki is rohantam a konyhába, mielőtt a többieket is felébresztették volna.

- Hé, csendesebben, fiúk! – kértem őket.

- Akkor mondd meg a barátodnak, hogy az én albumomról van szó, így az lesz a kislemez róla, amit én szeretnék! – nézett rám Youngjae tele feszültséggel.

- Jaebum? – fordultam felé.

- Nem akarja elhinni nekem, hogy az a dal, amit én ajánlanék neki, sokkal potenciálisabb a sikerre, mint, amit ő akar.

- De én azt szeretem az albumról a legkevésbé, sokkal őszintébb a többi számom. Tetszik ez a daltis, de nem akarok pont ehhez klipet forgatni, és ezzel járni a különböző showkat. Kérlek, tartsd tiszteletben a döntésemet! – láthatólag szomorú volt.

- Hm… Jó! – ment bele a párja. – A te albumod, a te döntésed. Csak én tényleg úgy hiszem, hogy a másik sikeresebb lenne, de nem akarok semmit sem rád erőltetni.

- Remek. Akkor én megyek kicsit összeszedem magam – indultam a fürdő felé.

Nemsokára Jackson is felébredt, aki, amint mindenki más hallótávolságon kívülre került, máris az előző estémről kérdezgetett, amire én nem akartam válaszolni.

- Jinyoung, ne kéresd magad! Megtettétek vagy nem?

- Nem – feleltem, de éreztem, hogy az arcom elpirult közben.

- De valamit igenis csináltatok – jött rá. – A fenébe, még mindig nem bírom, hogy zavarodban nem tudsz a szemembe nézni! – majd maga felé fordította a fejemet.

- Mondjuk úgy, Jackie, hogy Marknak nagyon jó estélye volt, míg nekem már maga a látványa és a kiadott hangjai is több örömet okoztak, mint bármi az életem során.

- Óóóó! Ügyes fiú! – csapott a fenekemre. – Nemsokára ennél is többről lesz szó. Jól haladtok, amihez kell a te türelmed.

- Igyekszem.

  (Minden kommentnek, visszajelzésnek örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)