Wang Gae, Park Gae - Jinson fanfiction - 24. fejezet

Huszonnegyedik fejezet – Memorizálni végre

Jackson:

Ahogy azt Jaebum is megjósolta, és amire mi is számítottunk Jinyounggal, kapásból első nap volt némi problémánk Jinsonnal: nem kellett sok neki, hogy bekakiljon, majd ijedtében – amiért kapkodva takarítottunk utána – elbújt egy sarokba, és összepisilte magát. De egyszerűen nem tudtunk rá haragudni, annyira imádnivaló volt, meg amúgy sem lett volna fair: nevelésre volt szüksége, anélkül nem tudhatta a szabályokat. Hirtelen késztetésből úgy döntöttem, tartok neki egy kis bemutatót, ami abból állt, hogy négykézláb mászkálva mentem a hátsó udvar ajtajához, és a kezemmel ütögettem egy kicsit az üvegjét. Reméltem, ha ezt gyakran megmutatom a kicsinek, akkor talán összerakja, hogy neki is hasonlóan kellene eljárnia.

- Ezt ugye, nem gondoltad komolyan? – nézett rám elítélő tekintettel Jinyoung.

- Őszintén, fogalmam sincs, hogyan kellene szobatisztaságra nevelni. Csak azóta van anyáéknak benti kutyájuk, hogy én elköltöztem otthonról – vallottam be, hiszen tényleg tanácstalan voltam, és próbáltam az ösztöneimre hagyatkozni, ami lehet, jelen esetben nem volt éppen a legkifizetődőbb.

- Aha. De nem gondolod, hogy logikusabb lenne, ha majd az újabb kis balesete után mutogatnánk a kakis zacskóval az ajtóra, és ki is csalnánk az udvarra? – jött az ötlet tőle.

- Megeshet – láttam be.

- Bár ezt a négykézláb pucsítós produkciódat meg tudnám szokni – tette hozzá huncutul, és még meg is nyalta a szája szélét.

- Ki vagy te, és mit tettél az én ártatlan Jinyoungommal? – kérdeztem ledöbbenve.

- Jól van na, azért teljesen prűd eddig sem voltam – rántott egyet a vállán.

- Jogos, a beköltözésemkor is megbámultad a fenekemet – ugrott be, hiszen ezt már akkor is jó jelnek vettem, hogy valóban volt esély szexuális vonzalomra a részéről. Egyszerre éreztem úgy, mintha rengeteg idő telt volna el, amióta beköltöztem, és mintha egyik percről a másikra javult volna ennyit Jinyoung állapota. Persze a kettő között volt az igazság. De bárcsak lett volna egy varázsgömböm, ami megmondta volna nekem, mikor érhettünk el a következő szintre, amikor tényleges aktusra is sor kerülhetett!

- Nagyon elbambultál – rázott ki Jinyoung az elmélkedésemből.

- Bocsi. Ha nem gond, most elmennék zuhanyozni – mondtam sután, és csak reménykedni mertem benne, hogy a szerelmem nem szúrta ki a férfiasságomat, ami a jövőbeni szexuális életünk gondolatától élénkülni kezdett.

Nemsokára elérkezett az alvás. Bár testi és lelki szempontból is eléggé fárasztó napom volt, mégsem szívesen mentem az ágyamba, mert féltem egyedül hagyni Jinsont. Egyrészt, mert csak új környezetben volt, és megijedhetett, másrészt, mert ki tudta, milyen rosszaságot csinált volna, amivel Jinyoungot felhúzza. Még annak a szörnyű gondolatával is eljátszottam, hogy a szerelmem megbánja, hogy örökbe fogadtuk, de a nagy szíve miatt nem meri majd ezt elmondani nekem. Azonban reméltem, hogy ez csak a szokásos túlgondolásom és aggódásom agyréme volt, és minden a lehető legnagyobb rendben ment majd.

Viszont az ágyba fekvésem után sem voltam nyugodt, így tíz percenként kinéztem a kicsire, aki édesdeden aludt. Egyszer viszont én is elbóbiskoltam fél órára, és rettegve keltem fel, hogy valami biztos, történt az előszobában. De a látvány, ami fogadott, duplán is megmelengette a szívemet: Jinson a kanapé mellett feküdt, amin Jinyoung aludt. Tehát ő sem volt nyugodt a saját ágyában, és kiment a csöppségünkhöz. Ezek után végképp nem tudtam volna visszafeküdni, így a vastag, puha szőnyegünkön helyet foglalva, a kispárnámmal és a takarómmal, odafeküdtem én is a kanapé mellé; Jinson és Jinyoung szuszogásának kánonja pedig egy csodás altatóval ért akkor fel nekem.

Jinyoung:

Nem akartam bevallani Jackienek, de bátorkodtam gyakran kinézni a kutyánkra, nehogy baja legyen. Viszont egy idő után rájöttem, így semmit sem fogok aludni. Azonban a szobámba nem mertem behívni, mert még a végén elkönyvelte volna, hogy nyugodtan mászkálhatott oda be, viszont a hálószobámat ezután is meg akartam tartani csak magamnak. Még Jackson is alig járt be oda, mivel tudta, hogy az volt az én szent helyem.  Végül arra jutottam, a legegyszerűbb az lesz, ha kimegyek a kanapéra aludni. Tudtam, milyen kényelmes, úgyhogy ennyi áldozat bőven belefért a részemről a „gyermekünk” első éjszakáján.

Amint lefeküdtem, azonnal el is nyomott az álom, és reggel nyolckor, a Nap egyre erőteljesebb sugaraitól kaptam a személyes ébresztőmet. Kellett pár másodperc, hogy felfogjam, miért nem a megszokott plafonom volt a legelső kép, amit a szemem befogadott, az viszont szabályosan ledöbbentett, hogy nem voltam egyedül. Neki nyomódva a kanapénak, a takaróját erősen szorító Jackiet látva azonnal feltöltődött a szívem, és a tőle nem messze, nyugodtan, fél álomban ülő Jinson mosolygós arcocskája csak még inkább megmelengette a lelkemet. Ennél szebb kép nem is fogadhatott volna, csak ha Jackson nem éppen a földre száműzve aludt volna, hanem mellettem. De talán már nem is voltunk olyan messze attól, hogy ez a nap is elérkezzen az életünkbe.

Óvatosan, hogy ne keltsem fel a szerelmemet, elindultam a mosdóba, majd visszaosonva a szobámba, fel is öltöztem, és adtam enni a kicsinek, aki úgy evett, mintha előző nap nem etettük volna jócskán meg. Majd gondoltam, ha rögtön kiviszem az udvarra, akkor esetleg összejöhet, hogy odapiszkítson, és hogy Jacksont is hagyjuk még aludni. Szerencsére a tervem mindkét része teljesült, és elégedetten konstatáltam, milyen okos volt a kicsi, akinek adtam is cserébe pár jutalomfalatot. De ennyi nem volt elég nekem: konkrétan örömtáncba kezdtem. Már egy ideje hébe-hóba, amikor Jackie távol volt, ismét visszatértem az egyik régi szokásomhoz, a táncolgatáshoz, ekkor viszont közönségem is volt. A pici eleinte csak nézte, miként produkáltam neki magam, aztán játékként fogta fel, és elkezdett futkározni körülöttem, majd ugrálni is a lábamon. Olyan boldogságmámor ragadott azon a reggelen magával, ami miatt fel sem tűnt, hogy Jackson egy ideje elhúzta az ajtót, és bazsalyogva figyelt minket.

- Ha engem kérdezel, tízből tíz pontot adok mindkettőtöknek – tapsolt fáradtan, hiszen álmos tekintete azt sugallta, hogy félig még nem kelt fel.

- Lehet, csak káprázik a szemed – vágtam rá. Nemrég még elszégyelltem volna magam, hogy rajta kapott, ahogy semmivel sem törődve táncoltam, ekkor viszont még örültem is, hogy tanúja volt a jelenetnek.

- Az mindig, amikor téged látlak.

- Ó! – Az ilyen kijelentéseivel talán nem is sejtette, milyen boldoggá tudott tenni. Én nem akartam senki másnak tetszeni, amíg ez a férfi ilyen őszintén rajongott értem; azután végképp nem, hogy már én is hasonló rajongással és szerelemmel fordultam felé.

- Viszont baj van, Jinyoung.

- Micsoda? – ijedtem meg rögtön.

- Szörnyen fáj a hátam. Ez a földön alvás nem nekem való. Tudom, hogy sokan mai napig a hívei ennek, de az én hátacskám most utál engem emiatt. Nincs véletlenül valamilyen izomlazító krémed? Az enyém nemrég fogyott el – grimaszolt.

- Azon lepődtem volna meg, ha nem így lett volna – jegyeztem meg, hiszen tipikus Jackson dolog volt, hogy mindene akkor fogyott ki, amikor a leginkább szükség lett volna rá. – Viszont nekem nincs, de ha gondolod, testápolóval megmasszírozlak.

- Tessék? – esett le az álló, de ezen már nem is csodálkoztam az előző nap után. – Te komolyan képes lennél ráülni a fenekemre, és hosszasan érinteni a kezeddel a hátam bőrfelületét?

- Te túldramatizáló királyfi, lehetne, hogy csak szimplán elfogadod, mennyit javult az állapotom, és nem ragozod a végtelenségig a dolgokat? – kérdeztem, mivel ez valóban megkönnyítette volna vele a helyzetemet. Bár őt ismerve, erre vajmi kevés esély volt.

- Oké! – emelte fel védekezésképpen a kezét, majd el is indult a szobájába, én pedig kézmosás után, Jinsont behívva az előszobába, követtem őt a krémmel.

Jackson már ott feküdt félmeztelenül az ágyában, ami kapásból arra késztetett, hogy nyeljek egy nagyot, majd óvatosan elhelyezkedtem négykézláb felette, és a lehető leglassabban engedtem a súlyomat a fenekére. Ettől ő felnyögött kicsit, de nem tudtam, vajon azért, mert tetszett neki az érzés, vagy mert ennyitől is fájt a háta. Viszont nem merve rákérdezni, inkább nyomtam némi testápolót a kezemre, és próbáltam szétkenni azt a bársonyos bőrén. Sejtettem én, hogy ápolt és izmos volt a teste, de nemhogy látva, hanem érezve is, jöttem csak rá igazán, hogy lehet, én túl kevés voltam az ő kidolgozott izmaihoz. Tény és való, hogy azért edzegettem a bezárt éveimben, és szerencsére könnyen jöttek fel az izmok, de akkor sem voltam egy edző szintjén.

- Még a végén kiderül, hogy pályát tévesztettél, és masszőrnek kellett volna menned – suttogta, majd egy újabb erősebb érintésem után a grimasz eltorzította az arcát. Ahogy alattam sziszegett, próbáltam finom lenni, de mégis hatékony, és egy-egy görcsbe jobban beleállni kicsit.

- Én csak a te házi masszőröd szeretnék lenni – nyugtattam meg. Maga a gondolat, hogy idegeneket fogdossak, elborzasztott. Ott még nem tartottam, hogy Jackien kívül mást is igazán beengedjek az intim szférámba, vagy hogy én lépjek az övébe. Ez alól csak a pszichológusommal való ölelkezésem volt a kivétel, és reméltem, Jinson is azon kivételek közé fog tartozni, amelyek erősíti a szabályt.

- Helyes! Ne is nyúlkálj nekem más pasikhoz. Addig jó, még nincs összehasonlítási alapod – motyogott az orra alatt, és mivel felhúzott a szavaival, még keményebben dolgoztam meg a hátát. – Hé, azért ne ölj meg!

- Még mindig utálom, ha becsméreled magad, és azt is, hogy továbbra sem hiszed el, hogy akkor sem kellene más, ha sorban állnának előttem a férfiak. – Bár pont, az előbb fogott el engem is a kétely a testem miatt, viszont azt hallanom, hogy nem hitt magában, és abban, mennyire odáig voltam érte, elmondhatatlanul fájt. Az én kételyeimet amúgy is megtartottam magamnak, és amiről ő nem tudott, az nem is bántotta.

- Rendben, igyekszem ezt memorizálni végre.

Az intim légkört végül édesanyám érkezése törte meg, de szerencsére – mint aznap minden – ez is gördülékenyen ment. Anya belátta, hogy túlreagálta a dolgokat, és miután a kicsit közelebbről megnézte, őt is azonnal elvarázsolta. Jinson csábereje szerencsére eddig mindenkinél célba talált. Ezután megvitattuk a cikkünk megjelenésének dátumát, és azt, hogy rendeltem egy-egy példányt hozzájuk és Jackson szüleihez is, hogy mindenkinek meglegyen a saját újságja, mert sejtettük Jackievel, hogy büszkeségüknek köszönhetőleg nagy becsben fogják tartani. Jackson előre félt, hogy az anyukája boldog-boldogtalannak mutogatja majd, milyen tehetséges volt a fia és a jövőbeni veje – mert bár zavarba ejtő volt, de ekként tekintett rám. Viszont, ami ennél meglepőbb fordulat volt – a kezdeti ellentét miatt –, hogy anyukám is már úgy beszélt rólunk Jacksonnal – és immáron Jinsonnal –, hogy elkönyvelte, ez egy tartós dolog lesz. De hiszen ismert annyira, hogy tudta, ha én párkapcsolatba kezdtem, akkor azt komolyan is gondoltam. Bevallotta nekünk, az elején attól is félt, hogy beleloholom magam abba, hogy Jacksonnal megoldódnak az érintésproblémáim, de ez elmarad, és végül mindkettőnk szíve összetörik. Viszont szörnyen boldog volt, amiért jelen esetben tévedett, főleg látva, hogy már az sem okozott gondot, hogy kéz a kézben ültünk Jackievel, miközben beszélgettünk vele. Bárhogy voltak nézeteltéréseink, tudtam, hogy anya szívét semmi sem töltötte fel jobban, minthogy engem boldognak látott, ezért is akartam most már tényleg ismét jobban belevonni az életembe. Véget ért az a szakasz, amikor be voltam zárva, de már az az átmeneti állapot is, amíg új életet kezdve kerestem az utamat. Már megtaláltam azt a személyt, akivel igazán élni tudtam. Ez több volt, mint amit sok tizenkilenc éves elmondhatott magáról, és annál végképp több, mint amiben a kiszabadulásom előtt reménykedni mertem.

(Minden kommentnek, visszajelzésnek örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)