- Apa, könyörgöm, vigyél el a vadasparkba! – Még
keresztbe is tette a kezét a lányunk, aki három éves létére túlságosan jól
tudta használni a női bájait.
- Kicsim, sajnálom, de nem. – Ezzel le is zártam volna
a témát, de ő ezt persze nem így gondolta.
- Apuci nem ezt mondaná – nézett rám sértődötten.
- Csakhogy Apuci pont holnap viszi orvoshoz az
öcsédet, és nem ér rá vadasparkozni, nekem pedig dolgoznom kell – magyaráztam
neki, de mintha a falnak beszéltem volna.
- Aham… Hát persze, mindig csak az öcsém – egyre
durcásabb lett.
- Ne kezdd megint! Ugyanúgy szeretünk téged is,
csakhogy te már szobatiszta, okos, ügyes nagylány vagy, míg ő alig öt hónapos.
- Ez nem ér. Ha én is bepisilek, akkor elvisztek a
vadasparkba? – csillant fel a szeme.
- Nagyon vicces! – mentem vissza a konyhába, befejezni
az ebédünket.
- Tényleg igaza van az óvodában pár gyereknek – a
hangja hirtelen szomorú tónusra váltott, ami minden egyes hisztizésénél jobban
fájt. Ilyenkor majd beleszakadt a szívem abba, hogy cserben hagyom, mint apuka,
ahogy attól előre féltem, mielőtt gyermeket vállaltunk volna a párommal.
- Miben?
- Abban, hogy teljesen más, amikor az embernek rendes
szülei vannak.
- Hogy érted, hogy rendes szülei? – Már párszor
feljött ez a téma, de mindig csírájában elfojtottunk benne minden kételyt, hogy
ő nem élhet teljes életet, mert két apukája van. Ez most azonban más volt,
látszott, hogy telebeszélték a fejét, és hogy kezdi megfontolni mások szavait.
- Ha lenne egy anyukám, neki ugyanúgy lenne ideje rám
és az öcsémre is. Egy anyuka elvinne vadasparkba, és együtt járnánk vásárolni,
meg fodrászhoz, mint a barátnőim az ő anyukájukkal – lábadt könnybe a szeme, de
most kivételesen ez sem hatott meg.
- Ezt te sem gondoltad komolyan.
- De, komolyan gondoltam! – szinte kiáltotta mindezt,
amivel végképp felhúzott.
- Menj a szobádba, és gondolkozz el a szavaid
jelentésén, ifjú hölgy! – Nemcsak a hangomat, hanem a kezemet is felemeltem,
amivel a szobája felé mutattam, ő pedig pityeregve elrohant.
- Minden rendben? – jött ki Youngjae a gyerekszobából.
- Ó, ne haragudj! Felkeltettem a kicsit? – ijedtem
meg, hisz nagyon rosszul aludt az utóbbi napokban.
- Nem, bár tiszta apja, mindig akkor kezd el sírni,
amikor én elaludnék. Tud időzíteni, mint te – mosolyodott el.
- Hát te sem tagadhatnád le, hogy a lányunk a te véred
– jegyeztem meg komolyan. – Még, ha pont ezért is az egyetlen nő, akibe
beleszerettem.
- Mi történt, Jaebum? – Tudtam, hogy most jön a
szokásos, beszéljük ki magunkból az érzéseinket szövege. – Beszéld ki…
- Jó – vágtam rá, mielőtt befejezhette volna a mondatot.
- Kitalálta, hogy vigyem el holnap vadasparkba, mert már minden barátja volt,
csak még ő nem.
- De holnap muszáj dolgoznod, nekem pedig a kicsit
kell elvinnem az orvoshoz.
- Tudom, ezt próbáltam is elmagyarázni neki, erre
megint a régi szövegével jött.
- Azzal, hogy ha lenne egy anyukája, akkor könnyebb
lenne az élete – sóhajtott egyet, miközben elkezdte rázni a fejét.
- Igen, és az a legrosszabb, minél idősebb, annál
jobban fájnak a szavai, hisz egyre inkább érti, mit is mond – vallottam be
lefelé bámulva. – Én a csillagos eget is lehoznám neki, de ha mindig, akkor
talál ki valamit, amikor az istenért sem jó az időpont, akkor mit csináljak?
Bárhogy próbálok jó apa lenni, úgy érzem, mindig elbukom a teszten.
- De hát nincs semmiféle teszt – lépett közelebb
hozzám, hogy megsimogassa a hátamat. – És nem csak próbálsz jó apa lenni, hanem
az is vagy, a legjobb.
- Az te vagy, én csak kullogok utánad.
- Szívem, emlékszel az esküvői fogadalmadra? – kérdezte,
amin meglepődtem.
- Persze.
- Azt mondtad, nekem adtad a szíved. – Erre csak
bólintottam egyet. – De én, akkor már tudtam, hogy ez csak félig igaz, mert
maradt még egy része, nem is kis része, amit a gyermekeinknek tartogatsz.
Tipikusan az az apuka vagy, aki az égvilágon mindenét feláldozná a
csöppségeiért. Ezért is mentem hozzád, Jaebum, mert még te magad sem tudod
elképzelni, mekkora szíved van, de én mindig is tisztában voltam vele, hogy van
hely három személy számára is. Sőt, ha lesznek unokáink, akkor nekik is. Mert
te nagyon könnyen megszeretsz embereket - lásd a barátainkat -, és minél több
embert zársz a szívedbe, az annál nagyobbá válik, és te is annál jobb ember
leszel. – Én csak tágra nyílt szemekkel bámultam, mert egy ilyen vallomásra nem
tudtam mit mondani. – Annyira hálás vagyok a sorsnak, hogy végig nézhetem a
fejlődésedet. És még hol van a vége, Drágám? Remélem, nagyon messze, mert nem
kevés évet szeretnék melletted leélni, csakhogy tudd. Úgyhogy, ha lehet, ne
fojtsátok meg egymást a lányunkkal – kérte legszebb mosolyát elővéve, mire
száját gyors, szenvedélyes játékba hívtam.
- Choi, ti hárman vagytok a legjobb dolog, ami történt
velem. – Bár sokkal többet érdemelt volna a gyönyörű szavai után, de tőlem most
csak ennyi tellett.
- Reméltem is – nevetett, majd a kislányunk jelent
meg, aki láthatólag szégyellte magát.
- Szeretnél valamit tőlünk? – kérdeztem.
- Sajnálom, Apa, hogy csúnya dolgokat mondtam. Nem adnálak
titeket a világ legjobb anyukájáért sem. Biztos, hogy másabb a családunk, de
nem rosszabb. Nagyon szeretlek titeket és a kisöcsémet is. Bocsánat, hogy
mindig féltékeny vagyok. – Olyan megbánás tükröződött gyönyörű barna
tekintetében, ami fájt, de közben borzasztóan jól is esett. Tényleg jó szülői
taktika volt elküldeni, hogy maga jöjjön rá minderre.
- Büszke vagyok rád, Kicsim, hogy így gondolod –
mondtam, miközben felkaptam a karjaimba, majd felültettem a konyhapultra.
- Szeretlek titeket, Apa és Apuci! – Majd egy
csoportos ölelésbe vont minket.
- Ó, rohanok! – mondta Youngjae, amikor a pici elkezdett
sírni.
- Na és, akkor jövőhéten sem tudtok elvinni a
vadasparkba? – mosolygott rám ismét életvidáman a lányunk. - Jaj, te! – ráztam a fejem, majd olyan intenzíven
kezdtem el csikizni, hogy jóízű kacaja megtöltötte az egész házat.
(Minden
kommentnek, visszajelzésnek örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)
- Jinyoung, ha fenn vagy, gyere, mert kész a reggeli!
– ordított Jaebum, mivel a szobámban bezárkózva ültem a félhomályban, néma
csendben, mióta hajnalok-hajnalán kikísértem Markot a reptérre.
Szörnyen üres volt nélküle a szoba. Még egy hónapja el
se tudtam volna képzelni, mennyire magányosnak fogom itt érezni magam, mivel
nem volt mellettem egy szobatárs. De ehhez az is kellett, hogy Mark több legyen
ennél. Több, mint bárki a házban, és úgy ámblokk az életemben. Féltem a
gondolataimtól és a szívemtől, így miután megpaskoltam kicsit az arcomat, hogy
életet leheljek bele, kiléptem a szobám ajtaján.
- Milyen csini vagy! – jegyezte meg Jackson, mivel az
egyik kedvenc ruhaösszeállításomban voltam, hogy Mark a lehető legjobb
formámban lásson utoljára.
- Valakinek annak is kell lennie – néztem rá kissé
megvetően, mivel a rövidnadrág, fekete atléta, térdig érő zokni és kócos haj
megjelenése, minden volt, csak éppen jó látvány nem.
- Pontosan tíz perce keltem fel. Annyira én sem
lehetek topmodell, hogy egyből gyönyörűen keljek. Élvezd ki azt a röpke fél
órát, amíg jobban nézel ki nálam! – kacsintott, amivel azonnal oldotta a
feszültségemet.
- Úgy szeretlek titeket! – jött a vallomásom, mert
most az átlagosnál is jobban szükségem volt erre a két emberre.
- Mi is téged, de jól sejtem, hogy van valami, amit el
akarsz nekünk mondani? – ült le Jaebum, miután az asztalra rakta a pirítóst és
a lekvárt hozzá.
- Te mindig mindent jól sejtesz, ahogy te is, Jackson.
Annyira igazatok volt velem és Markkal kapcsolatosan – mondtam
köntörfalazás nélküle, miközben én is helyet foglaltam az asztalnál. – A
többiek?
- BamBam és Yugyeom még alszik, Youngjae pedig már
elment a stúdióba, úgyhogy csak a két legjobb barátod van itt, így ki vele!
Bár úgy hiszem, mindketten tudjuk Jacksonnal, hogy mit is szeretnél mondani
nekünk – mosolygott rám Jaebum.
- Még szép, hisz már akkor megmondtam, hogy vonzódnak
egymáshoz, amikor először találkoztak. Beszéltük is tegnap Jaebummal, hogy ha
most nem látod be, mit is érzel, hogy hazamegy, akkor tényleg menthetetlenül
makacs vagy. De talán mégis van remény. Viszont tőled akarom hallani – nézett
rám izgatottan, én pedig alig vártam, hogy még boldogabbá tegyem őket.
- Jackson, Jaebum, szerelmes vagyok Markba. Nem is
akármennyire! Piszkosul beleestem ebbe a fiúba, és szabályosan fizikai
fájdalmat okozott ma elengednem a repülőtéren. Már most megöl a hiánya.
Teljesen belebolondultam, és félek, ha hazajön és elutasít, akkor tényleges
bolondulásig fajulhat a dolog – hadartam mindezt egy huzamban, amire mindketten
elkezdtek tapsolni, a tipikus „én megmondtam” arcukkal. De ennyire még sohasem
érdemeltem ki ezt a reakciót tőlük.
- Olyan szép páros lesztek! – nézett rám ámuldozva
Jackson. – Gyönyörűen passzol az arcotok egymáshoz. Aj, illegálisan nyomjátok
majd. De ez így szép és jó. Nem is adnánk Marknál csúnyább és rosszabb embernek
Jaebummal. Azért a te esetedben egy igen magas szintet kell ütnie annak, akit
elfogadunk. Igaz? – bökte meg a mellette ülőt.
- Így van! Örülök, hogy végre boldog vagy. – Tudtam,
hogy így van, de attól még a tekintete felfedte a szívének fájdalmát, miként
futott át az agyán, hogy ő Youngjaeval talán sohasem lesz egy pár.
- A saját szüleim nem mondanának ilyen beszédet,
Jackson, ezért is imádlak – fogtam meg a kezét, amit visszaszorított. – És
neked is itt az idő, Jaebum. Érzem – fordultam a másik barátom felé.
- Na jó, miről maradtam le? – nézett kérdően felváltva
rám és Jaebumra Jackson.
- Mondjuk úgy, Jackie, hogy nem csak Jinyoung vonzódik
a pasikhoz, és amilyen marha vagyok, a legjobb barátomba szerettem bele, amikor
megszületett a JJ Project – vallotta
be maga elé meredve.
- Mi van?! – Jackson olyan szinten megdöbbent, hogy
tátott szájjal próbálta a fejében összerakni a dolgokat. – Szóval itt a
háttérben beszéltük, milyen jó lenne már, ha Jinyoung összejönne végre Markkal,
miközben te azóta szerelmes vagy belé, hogy összeraktak titeket? Menten dobok
egy hátast, ami előtt nem ártana melegíteni, úgyhogy te leszel a hibás, ha
meghúzódik a hátam.
- Nyugi, Jackson, nem vagyok szerelmes Jinyoungba!
Kicsit félreértelmezted a dolgokat – emelte fel maga elé védekezően a kezét
Jaebum.
- Jesszus, ugye, akkor nem belém? Mármint tudom én,
hogy piszok jóképű vagyok, de, haver, én nem vonzódok a pasikhoz, még hozzád
sem, bárhogy helyes vagy – szabadkozott feleslegesen.
- Néha túlzottan nehéz a felfogásod, Jackson… - ráztam
a fejem.
- Ja, akkor nem is én vagyok az illető?
- Nem.
- Ez egyszerre megnyugtató, de közben sértő is az
önbecsülésem számára – tette keresztbe a kezét.
- Nem lehetsz mindenkinek az esete, te lüke – kacagtam
egy jót.
- Dehogynem! Te is titkon belém vagy szerelmes, csak
ezt rávetíted Markra, ha már engem nem kaphatsz meg. Pedig, Jinyoung, téged még
úgyis elvinnélek egy körre, hogy heteró vagyok – kacsintott, amivel egyre
nagyobb nevetést váltott ki belőlem. Úgy imádtam ezt az embert, hogy arra
szavak sem voltak.
- Ez szörnyen jól esik, Jackson. Szerintem ezt ki is
használom, mielőtt Mark vissza nem jön, hisz még nem vagyunk együtt, úgyhogy ez
nem számítana megcsalásnak – mentem bele a játékba.
- Nem bizony, és legalább tapasztalatot is szereznél.
Hidd el, nem bánnád meg! – szemezett velem.
- Esküszöm, hogy felizgult – rázta a fejét Jaebum.
- Fel hát! Nézz már rá, azért neked végképp látnod
kell, milyen szép! Komolyan, annyi csaj bújhatna el mögötted, Jinyoung, hogy
csak na! Tényleg, ha le kéne feküdnöm egy pasival, az csakis te lennél. Úgyhogy
igenis áll az ajánlatom. Esetleg a következő szülinapodon is fel is használhatod
ezt az ígéretemet. Kuponkártyát is írok, meg minden, és akkor váltod be, amikor
csak akarod – olyan komolyan beszélt, hogy még egy kicsit elhittem, sőt,szerintem ő maga is elhitte, hogy nem viccelt.
- Rendben, Jackson, várom a kuponkártyát. Mindenképp
felhasználom, addig éljek! – tettem pontot a dolog végére. – Egyébként téged
még nem is ismert Jaebum, amikor megalakult a JJ Project, így te, hogy lehetnél az, akibe belezúgott?
- Részletkérdés. Ó! – kapott a fejéhez. – Youngjae…
Hát persze. Ki mást is szeretnél? Hisz olyan szikra van a levegőben köztetek.
Meg másra nem is nézel úgy – esett le neki is.
- Igen. Remélem, nem fáj nagyon, Jackie, hogy nem te
vagy nálam a befutó – veregette meg a vállát Jaebum.
- Túlélem! Viszont így mi lesz velem? Tudom, hogy
nektek már nincs szerződésetek arról, hogy nem lehet párotok, de attól még
reménykedtem benne, hogy együtt szenvedünk majd szerelemhiányban. Erre
mindketten bepasiztok, ráadásul házon belül… Nem fogok kibírni ennyi szexuális
feszültséget. – Ki is rázta a hideg.
- Jó reggelt! - lépett ki BamBam és Yugyeom a közös
szobájukból.
- Mondjátok, hogy nem vagytok szerelmesek egymásba! –
támadta le őket Jackson a kérdésével.
- Én nem tudok róla – ráncolta a homlokát álmosan
BamBam. – És te, Yugyeom?
- Hm… - A szemét alig bírta kinyitni, nemhogy még
válaszoljon is.
- Akkor megnyugodtam – dőlt hátra Jackson.
- De miért kérdezel ilyeneket? – lett azonnal izgatott
BamBam, miközben odajött hozzánk. – Csak nem? Na, várjatok, két tippem is van: Jinyoung végre rájött, hogy szereti Markot, vagy Jaebum most már rászánta
magát, hogy bevallja az érzéseit Youngjaenek.
- Azta, te aztán képben vagy! – bólogattam elismerően.
- Micsoda?! Ki szerelmes kibe? – nyitotta ki végre
rendesen a szemét Yugyeom. – Én ezekről eddig miért nem tudtam?
- Mert nem figyelsz a részletekre, pedig annyira
egyértelmű volt mindkettő. Mármint nekem igen – mosolygott büszkén BamBam. –
Na, de melyikről van éppen szó?
- Mondjuk úgy, mindkettőről – felelte Jaebum.
- Á, én már tudom is, hogyan tálald Youngjanek a
dolgot! Viszont nem mondom el – fordultam felé.
- Azzal úgy sokra megyek – húzta fel a szemöldökét.
- Hidd el, tényleg sokra fogsz! – hagytam annyiban a
dolgot, és inkább a közben kihűlt pirítósok felé vetettem egy pillantást, majd
amint kettesben tudtam maradni Jacksonnal, beavattam a kis tervembe.
- Zseniális lett! – tapsoltam Jaebumnak, miután
felénekelte azt a szerelmes dalt, amit a fiúknak írt. Ez nem volt szokása, de
most mégis úgy érezte, hogy kell lennie egy saját verziójának is, én pedig
közben elküldtem a figyelmeztető üzenetemet Jacksonnak.
- Köszönöm szépen.
- Látszik, hogy tiszta szívedből írtad.
- Ne viccelj! Több évnyi elfojtott szerelmet adtam ki
magamból benne. Most, hogy itt van velem egy szobában, néha úgy érzem,
megfulladok, hogy meg akarom csókolni, vagy legalább is mellé feküdni, és
magamhoz ölelni, olyan szorosan, ahogy csak tudom. Éjszaka, mikor felkelek, az
egyenletes légzése az, ami mindig eszembe juttatja, hogy tényleg ott van velem,
nem csak képzelődöm – fakadt ki mindez belőle.
- Miért képzelődnél? – kérdeztem, miközben próbáltam
az arcára koncentrálni, hogy ne lássa meg rajtam, hogy az üveg túl oldalán mi
történik közben.
- Mert olyan szürreális olykor az egész, hogy előttem
a tökéletes férfi, de mégsem lehetek úgy vele. Túl szép és közben túl kínzó a
kapcsolatunk, és nem egyszer van az a rémálmom, hogy mindent bevallok neki, mire
ő eldob magától. Pedig tudom, hogy nem tenné ezt. Ezért, amikor felkelek, és
hallom, hogy ott szuszog pár méterre tőlem, igyekszem a gyorsan dobogó szívemet
azzal nyugtatni, hogy sohasem veszíthetem el. De talán tényleg nem kéne megtudnia,
hogy szerelmes vagyok belé, mert akkor kellemetlen helyzetbe hoznám. A
szentségit! Bár ne lennék meleg! De közben mégsem akarom az iránta érzett
szerelmemet elveszíteni. Ez a kínzó vágy bárhogy megöl, egyben éltet is.
Sokszor csak Youngjae éltet. Ha végtelen ilyen szerelmes dalt írnék, sem tudnám
sohase kifejezni, még csak a töredékét sem annak, mit érzek iránta – hajtotta
le a fejét.
- Azért ezt a dalt meghallgathatnám, ha már rólam
írtad? – kérdezte Youngjae a mikrofonba, mire Jaebum megfordult, és ledöbbenve
realizálta, hogy az üveg túloldalán mindvégig ott állt a szerelme, akit
Jacksonnal csaltam oda. Majd arról is megbizonyosodott, hogy ki volt
hangosítva, így a másik szobában mindent hallottak Jackieék.
- Youngjae… - kezdett bele, de a másik leállította.
- Csak indítsd el a számot! – Nem tudtam eldönteni,
hogy ideges, mérges, vagy épp meghatódott volt, de talán egyszerre mindhárom.
Jaebum nem is akadékoskodott, azonnal bekapcsolta a
dalt, úgy, hogy mi és ők is hallhassuk. Miközben Youngjae arca egyre inkább
lekonyult, és még könnyek is szöktek a szemébe, nem tudtam, hogy most örömében
vagy bánatában érzékenyült el. Láthatólag Jaebum is ideges volt; mi az hogy,
úgy remegett, mint egy kocsonya. Már szinte számoltam visszafele a
másodperceket a dal végéből, hogy végre megtudjuk, miként reagál rá Youngjae.
De mielőtt bármit is szólt volna, közelebb lépett az üveghez, majd a kezét
nekinyomva, várta, hogy Jaebum is hasonlóan tegyen. Nem is kellett több a
barátomnak, bár remegve, de igencsak gyorsan érintette meg az üveget, pont ott,
ahol a túloldalt a szerelme keze érte azt.
- Szeretlek, te lüke! Régebb óta, ahogy azt el tudnád
képzelni – mondta Youngjae, bár most nem volt mikrofon a közelében, de olyan
erősen artikulált, hogy le tudtuk olvasni a szájáról. – Gyere ide! – intett a
szabad kezével, és Jaebum, mintha rakétából lőtték volna ki, már rohant is át,
én pedig – ugyan lassabban –, de követtem őt.
- Mi tartott ilyen sokáig? És meddig húztad volna az
időt, ha Jinyoung és Jackson nem csalnak ide? – kérdezte a szerelme, miután
megragadta Jaebum kezét.
- Fogalmam sincs. Én nem is sejtettem, Youngjae. Hisz
sohasem vetettél szemet egy pasira sem. Ráadásul több énekesnőnek is hordod a
tárcádban a képét, akikért rajongsz. Arról ne is beszéljünk, mennyire elámulsz
egy-egy csinosabb csajtól, aki elmegy melletted. Meg sem fordult a fejemben,
hogy lenne esélyem – hadarta izgalmában, és látszott, hogy még most sem hiszi
el, hogy tényleg van.
- Tény és való, hogy nem vetem meg a nőket, de,
Jaebum, néztem én valaha nőre úgy, mint rád? A másik pedig, az meg sem fordult
a fejedben, hogy azért nem vetek szemet pasikra, mert senki sem tudja
felkelteni az érdeklődésemet, amikor te ott vagy az életemben? – simította meg
óvatosan Jaebum arcát, aki így még inkább szótlanná vált. – Te Lüke! Hisz
kicseszett ship nevet is adtam magunknak! Azt hittem, a 2Jae-ból rájössz, milyen érzéseket is táplálok irántad.
- Én egy hatalmas nagy marha vagyok; sohasem gondoltam
ezekbe így bele. Egyszerűen nem mertem reménykedni abban, hogy tudnál úgy is
rám nézni, mint a párodra, nem csak a legjobb barátodra – vallotta be. – Meg
sem fordult a fejemben, hogy rád erőltessem magam. Még olyan verzióra is
gondoltam, hogy annyira félnél elveszíteni – mivel én vagyok az egyedüli közeli
barátod –, hogy azt hazudnád, te is szeretsz, és belekényszerítenéd magad egy
kapcsolatba velem.
- Látszik, hogy jól ismersz, mert tényleg képes lettem
volna ilyesmire, hogy ne hagyj el, de közben mégsem látsz teljesen belém, mert,
akkor már rég tudtad volna, hogy a szívem csak érted dobog. Ha kell, minden
énekesnőnek kidobom a képét a pénztárcámból. A női idoljaim sokszor csak a
kapaszkodóim voltak, hogy ne adjam fel a hitem, hogy jöhet még valaki, akit
legalább fele annyira képes leszek szeretni, mint téged, Jaebum. De úgy veszem
észre, hogy mégsem kell egy félmegoldással beérnem. A dalt pedig mindenképp
énekeld fel velem a szólóalbumomra! – nézett rá szerelem ittasan, amitől még az
én szívem is olvadásnak kezdett, és odaosontam Jacksonhoz, akivel elismerően
egymásra néztünk, majd hátulról átkarolva a másikat, jobban vártuk a
csókjelenetet, mint bármelyik filmben.
- Nem kell bizony, ahogy nekem sem. Végre nem fog
tovább emészteni ez a kínzó vágy az irányodba. A duett pedig túl jól hangzik
- Akkor végre megcsókolnál már? – várta a reakcióját Youngjae,
a rá jellemző ragyogó mosollyal.
- Meg bizony! – Majd jobb kezével megfogva az arcát, húzta kicsit közelebb magához Jaebum, és végre megtörtént az, amire
mindketten vágytak: ajkaik oly sok vágyakozással teli év után, csatára hívták
egymást; nem is akármilyen csatára. Mi bárhogy nagyon vártuk Jacksonnal, úgy
eldurvult a helyzet hirtelen, hogy megilletődve magukra hagytuk a fiatalokat.
- Egy zseni vagy, Jinyoung! Remek volt ez az idecsalós
ötlet. Ezért egy életen át hálásak lesznek neked, de érthető. És köszönöm,
hogy engem kértél meg, hogy segítsek. Remek volt egy ilyen szép dolog részének
lenni – ölelt át.
- Most már csak a saját szerelmi életemet kéne
megoldanom – sóhajtottam egy mélyet.
- Szólj, ha abban is kell segédkeznem! Szívesen
teszem. Ja, és a kuponos ajánlatomról se feledkezz meg! – kacsintott. - Jackson… Jackson… Hogy te sohasem változol! De ne
is, mert így szeretlek. – Majd egymást átkarolva indultunk megkeresni Yugyeomot
és BamBamet.
(Minden kommentnek, visszajelzésnek örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)
