Tört angol - MarkJin fanfiction - 19. fejezet

Tizenkilencedik fejezet – A szerelmes dal

Jinyoung:

- Jinyoung, ha fenn vagy, gyere, mert kész a reggeli! – ordított Jaebum, mivel a szobámban bezárkózva ültem a félhomályban, néma csendben, mióta hajnalok-hajnalán kikísértem Markot a reptérre.

Szörnyen üres volt nélküle a szoba. Még egy hónapja el se tudtam volna képzelni, mennyire magányosnak fogom itt érezni magam, mivel nem volt mellettem egy szobatárs. De ehhez az is kellett, hogy Mark több legyen ennél. Több, mint bárki a házban, és úgy ámblokk az életemben. Féltem a gondolataimtól és a szívemtől, így miután megpaskoltam kicsit az arcomat, hogy életet leheljek bele, kiléptem a szobám ajtaján.

- Milyen csini vagy! – jegyezte meg Jackson, mivel az egyik kedvenc ruhaösszeállításomban voltam, hogy Mark a lehető legjobb formámban lásson utoljára.

- Valakinek annak is kell lennie – néztem rá kissé megvetően, mivel a rövidnadrág, fekete atléta, térdig érő zokni és kócos haj megjelenése, minden volt, csak éppen jó látvány nem.

- Pontosan tíz perce keltem fel. Annyira én sem lehetek topmodell, hogy egyből gyönyörűen keljek. Élvezd ki azt a röpke fél órát, amíg jobban nézel ki nálam! – kacsintott, amivel azonnal oldotta a feszültségemet.

- Úgy szeretlek titeket! – jött a vallomásom, mert most az átlagosnál is jobban szükségem volt erre a két emberre.

- Mi is téged, de jól sejtem, hogy van valami, amit el akarsz nekünk mondani? – ült le Jaebum, miután az asztalra rakta a pirítóst és a lekvárt hozzá.

- Te mindig mindent jól sejtesz, ahogy te is, Jackson. Annyira igazatok volt velem és Markkal kapcsolatosan – mondtam köntörfalazás nélküle, miközben én is helyet foglaltam az asztalnál. – A többiek?

- BamBam és Yugyeom még alszik, Youngjae pedig már elment a stúdióba, úgyhogy csak a két legjobb barátod van itt, így ki vele! Bár úgy hiszem, mindketten tudjuk Jacksonnal, hogy mit is szeretnél mondani nekünk – mosolygott rám Jaebum.

- Még szép, hisz már akkor megmondtam, hogy vonzódnak egymáshoz, amikor először találkoztak. Beszéltük is tegnap Jaebummal, hogy ha most nem látod be, mit is érzel, hogy hazamegy, akkor tényleg menthetetlenül makacs vagy. De talán mégis van remény. Viszont tőled akarom hallani – nézett rám izgatottan, én pedig alig vártam, hogy még boldogabbá tegyem őket.

- Jackson, Jaebum, szerelmes vagyok Markba. Nem is akármennyire! Piszkosul beleestem ebbe a fiúba, és szabályosan fizikai fájdalmat okozott ma elengednem a repülőtéren. Már most megöl a hiánya. Teljesen belebolondultam, és félek, ha hazajön és elutasít, akkor tényleges bolondulásig fajulhat a dolog – hadartam mindezt egy huzamban, amire mindketten elkezdtek tapsolni, a tipikus „én megmondtam” arcukkal. De ennyire még sohasem érdemeltem ki ezt a reakciót tőlük.

- Olyan szép páros lesztek! – nézett rám ámuldozva Jackson. – Gyönyörűen passzol az arcotok egymáshoz. Aj, illegálisan nyomjátok majd. De ez így szép és jó. Nem is adnánk Marknál csúnyább és rosszabb embernek Jaebummal. Azért a te esetedben egy igen magas szintet kell ütnie annak, akit elfogadunk. Igaz? – bökte meg a mellette ülőt.

- Így van! Örülök, hogy végre boldog vagy. – Tudtam, hogy így van, de attól még a tekintete felfedte a szívének fájdalmát, miként futott át az agyán, hogy ő Youngjaeval talán sohasem lesz egy pár.

- A saját szüleim nem mondanának ilyen beszédet, Jackson, ezért is imádlak – fogtam meg a kezét, amit visszaszorított. – És neked is itt az idő, Jaebum. Érzem – fordultam a másik barátom felé.

- Na jó, miről maradtam le? – nézett kérdően felváltva rám és Jaebumra Jackson.

- Mondjuk úgy, Jackie, hogy nem csak Jinyoung vonzódik a pasikhoz, és amilyen marha vagyok, a legjobb barátomba szerettem bele, amikor megszületett a JJ Project – vallotta be maga elé meredve.

- Mi van?! – Jackson olyan szinten megdöbbent, hogy tátott szájjal próbálta a fejében összerakni a dolgokat. – Szóval itt a háttérben beszéltük, milyen jó lenne már, ha Jinyoung összejönne végre Markkal, miközben te azóta szerelmes vagy belé, hogy összeraktak titeket? Menten dobok egy hátast, ami előtt nem ártana melegíteni, úgyhogy te leszel a hibás, ha meghúzódik a hátam.

- Nyugi, Jackson, nem vagyok szerelmes Jinyoungba! Kicsit félreértelmezted a dolgokat – emelte fel maga elé védekezően a kezét Jaebum.

- Jesszus, ugye, akkor nem belém? Mármint tudom én, hogy piszok jóképű vagyok, de, haver, én nem vonzódok a pasikhoz, még hozzád sem, bárhogy helyes vagy – szabadkozott feleslegesen.

- Néha túlzottan nehéz a felfogásod, Jackson… - ráztam a fejem.

- Ja, akkor nem is én vagyok az illető?

- Nem.

- Ez egyszerre megnyugtató, de közben sértő is az önbecsülésem számára – tette keresztbe a kezét.

- Nem lehetsz mindenkinek az esete, te lüke – kacagtam egy jót.

- Dehogynem! Te is titkon belém vagy szerelmes, csak ezt rávetíted Markra, ha már engem nem kaphatsz meg. Pedig, Jinyoung, téged még úgyis elvinnélek egy körre, hogy heteró vagyok – kacsintott, amivel egyre nagyobb nevetést váltott ki belőlem. Úgy imádtam ezt az embert, hogy arra szavak sem voltak.

- Ez szörnyen jól esik, Jackson. Szerintem ezt ki is használom, mielőtt Mark vissza nem jön, hisz még nem vagyunk együtt, úgyhogy ez nem számítana megcsalásnak – mentem bele a játékba.

- Nem bizony, és legalább tapasztalatot is szereznél. Hidd el, nem bánnád meg! – szemezett velem.

- Esküszöm, hogy felizgult – rázta a fejét Jaebum.

- Fel hát! Nézz már rá, azért neked végképp látnod kell, milyen szép! Komolyan, annyi csaj bújhatna el mögötted, Jinyoung, hogy csak na! Tényleg, ha le kéne feküdnöm egy pasival, az csakis te lennél. Úgyhogy igenis áll az ajánlatom. Esetleg a következő szülinapodon is fel is használhatod ezt az ígéretemet. Kuponkártyát is írok, meg minden, és akkor váltod be, amikor csak akarod – olyan komolyan beszélt, hogy még egy kicsit elhittem, sőt,szerintem ő maga is elhitte, hogy nem viccelt.

- Rendben, Jackson, várom a kuponkártyát. Mindenképp felhasználom, addig éljek! – tettem pontot a dolog végére. – Egyébként téged még nem is ismert Jaebum, amikor megalakult a JJ Project, így te, hogy lehetnél az, akibe belezúgott?

- Részletkérdés. Ó! – kapott a fejéhez. – Youngjae… Hát persze. Ki mást is szeretnél? Hisz olyan szikra van a levegőben köztetek. Meg másra nem is nézel úgy – esett le neki is.

- Igen. Remélem, nem fáj nagyon, Jackie, hogy nem te vagy nálam a befutó – veregette meg a vállát Jaebum.

- Túlélem! Viszont így mi lesz velem? Tudom, hogy nektek már nincs szerződésetek arról, hogy nem lehet párotok, de attól még reménykedtem benne, hogy együtt szenvedünk majd szerelemhiányban. Erre mindketten bepasiztok, ráadásul házon belül… Nem fogok kibírni ennyi szexuális feszültséget. – Ki is rázta a hideg.

- Jó reggelt! - lépett ki BamBam és Yugyeom a közös szobájukból.

- Mondjátok, hogy nem vagytok szerelmesek egymásba! – támadta le őket Jackson a kérdésével.

- Én nem tudok róla – ráncolta a homlokát álmosan BamBam. – És te, Yugyeom?

- Hm… - A szemét alig bírta kinyitni, nemhogy még válaszoljon is.

- Akkor megnyugodtam – dőlt hátra Jackson.

- De miért kérdezel ilyeneket? – lett azonnal izgatott BamBam, miközben odajött hozzánk. – Csak nem? Na, várjatok, két tippem is van: Jinyoung végre rájött, hogy szereti Markot, vagy Jaebum most már rászánta magát, hogy bevallja az érzéseit Youngjaenek.

- Azta, te aztán képben vagy! – bólogattam elismerően.

- Micsoda?! Ki szerelmes kibe? – nyitotta ki végre rendesen a szemét Yugyeom. – Én ezekről eddig miért nem tudtam?

- Mert nem figyelsz a részletekre, pedig annyira egyértelmű volt mindkettő. Mármint nekem igen – mosolygott büszkén BamBam. – Na, de melyikről van éppen szó?

- Mondjuk úgy, mindkettőről – felelte Jaebum.

- Á, én már tudom is, hogyan tálald Youngjanek a dolgot! Viszont nem mondom el – fordultam felé.

- Azzal úgy sokra megyek – húzta fel a szemöldökét.

- Hidd el, tényleg sokra fogsz! – hagytam annyiban a dolgot, és inkább a közben kihűlt pirítósok felé vetettem egy pillantást, majd amint kettesben tudtam maradni Jacksonnal, beavattam a kis tervembe.

- Zseniális lett! – tapsoltam Jaebumnak, miután felénekelte azt a szerelmes dalt, amit a fiúknak írt. Ez nem volt szokása, de most mégis úgy érezte, hogy kell lennie egy saját verziójának is, én pedig közben elküldtem a figyelmeztető üzenetemet Jacksonnak.

- Köszönöm szépen.

- Látszik, hogy tiszta szívedből írtad.

- Ne viccelj! Több évnyi elfojtott szerelmet adtam ki magamból benne. Most, hogy itt van velem egy szobában, néha úgy érzem, megfulladok, hogy meg akarom csókolni, vagy legalább is mellé feküdni, és magamhoz ölelni, olyan szorosan, ahogy csak tudom. Éjszaka, mikor felkelek, az egyenletes légzése az, ami mindig eszembe juttatja, hogy tényleg ott van velem, nem csak képzelődöm – fakadt ki mindez belőle.

- Miért képzelődnél? – kérdeztem, miközben próbáltam az arcára koncentrálni, hogy ne lássa meg rajtam, hogy az üveg túl oldalán mi történik közben.

- Mert olyan szürreális olykor az egész, hogy előttem a tökéletes férfi, de mégsem lehetek úgy vele. Túl szép és közben túl kínzó a kapcsolatunk, és nem egyszer van az a rémálmom, hogy mindent bevallok neki, mire ő eldob magától. Pedig tudom, hogy nem tenné ezt. Ezért, amikor felkelek, és hallom, hogy ott szuszog pár méterre tőlem, igyekszem a gyorsan dobogó szívemet azzal nyugtatni, hogy sohasem veszíthetem el. De talán tényleg nem kéne megtudnia, hogy szerelmes vagyok belé, mert akkor kellemetlen helyzetbe hoznám. A szentségit! Bár ne lennék meleg! De közben mégsem akarom az iránta érzett szerelmemet elveszíteni. Ez a kínzó vágy bárhogy megöl, egyben éltet is. Sokszor csak Youngjae éltet. Ha végtelen ilyen szerelmes dalt írnék, sem tudnám sohase kifejezni, még csak a töredékét sem annak, mit érzek iránta – hajtotta le a fejét.

- Azért ezt a dalt meghallgathatnám, ha már rólam írtad? – kérdezte Youngjae a mikrofonba, mire Jaebum megfordult, és ledöbbenve realizálta, hogy az üveg túloldalán mindvégig ott állt a szerelme, akit Jacksonnal csaltam oda. Majd arról is megbizonyosodott, hogy ki volt hangosítva, így a másik szobában mindent hallottak Jackieék.

- Youngjae… - kezdett bele, de a másik leállította.

- Csak indítsd el a számot! – Nem tudtam eldönteni, hogy ideges, mérges, vagy épp meghatódott volt, de talán egyszerre mindhárom.

Jaebum nem is akadékoskodott, azonnal bekapcsolta a dalt, úgy, hogy mi és ők is hallhassuk. Miközben Youngjae arca egyre inkább lekonyult, és még könnyek is szöktek a szemébe, nem tudtam, hogy most örömében vagy bánatában érzékenyült el. Láthatólag Jaebum is ideges volt; mi az hogy, úgy remegett, mint egy kocsonya. Már szinte számoltam visszafele a másodperceket a dal végéből, hogy végre megtudjuk, miként reagál rá Youngjae. De mielőtt bármit is szólt volna, közelebb lépett az üveghez, majd a kezét nekinyomva, várta, hogy Jaebum is hasonlóan tegyen. Nem is kellett több a barátomnak, bár remegve, de igencsak gyorsan érintette meg az üveget, pont ott, ahol a túloldalt a szerelme keze érte azt.

- Szeretlek, te lüke! Régebb óta, ahogy azt el tudnád képzelni – mondta Youngjae, bár most nem volt mikrofon a közelében, de olyan erősen artikulált, hogy le tudtuk olvasni a szájáról. – Gyere ide! – intett a szabad kezével, és Jaebum, mintha rakétából lőtték volna ki, már rohant is át, én pedig – ugyan lassabban –, de követtem őt.

- Mi tartott ilyen sokáig? És meddig húztad volna az időt, ha Jinyoung és Jackson nem csalnak ide? – kérdezte a szerelme, miután megragadta Jaebum kezét.

- Fogalmam sincs. Én nem is sejtettem, Youngjae. Hisz sohasem vetettél szemet egy pasira sem. Ráadásul több énekesnőnek is hordod a tárcádban a képét, akikért rajongsz. Arról ne is beszéljünk, mennyire elámulsz egy-egy csinosabb csajtól, aki elmegy melletted. Meg sem fordult a fejemben, hogy lenne esélyem – hadarta izgalmában, és látszott, hogy még most sem hiszi el, hogy tényleg van.

- Tény és való, hogy nem vetem meg a nőket, de, Jaebum, néztem én valaha nőre úgy, mint rád? A másik pedig, az meg sem fordult a fejedben, hogy azért nem vetek szemet pasikra, mert senki sem tudja felkelteni az érdeklődésemet, amikor te ott vagy az életemben? – simította meg óvatosan Jaebum arcát, aki így még inkább szótlanná vált. – Te Lüke! Hisz kicseszett ship nevet is adtam magunknak! Azt hittem, a 2Jae-ból rájössz, milyen érzéseket is táplálok irántad.

- Én egy hatalmas nagy marha vagyok; sohasem gondoltam ezekbe így bele. Egyszerűen nem mertem reménykedni abban, hogy tudnál úgy is rám nézni, mint a párodra, nem csak a legjobb barátodra – vallotta be. – Meg sem fordult a fejemben, hogy rád erőltessem magam. Még olyan verzióra is gondoltam, hogy annyira félnél elveszíteni – mivel én vagyok az egyedüli közeli barátod –, hogy azt hazudnád, te is szeretsz, és belekényszerítenéd magad egy kapcsolatba velem.

- Látszik, hogy jól ismersz, mert tényleg képes lettem volna ilyesmire, hogy ne hagyj el, de közben mégsem látsz teljesen belém, mert, akkor már rég tudtad volna, hogy a szívem csak érted dobog. Ha kell, minden énekesnőnek kidobom a képét a pénztárcámból. A női idoljaim sokszor csak a kapaszkodóim voltak, hogy ne adjam fel a hitem, hogy jöhet még valaki, akit legalább fele annyira képes leszek szeretni, mint téged, Jaebum. De úgy veszem észre, hogy mégsem kell egy félmegoldással beérnem. A dalt pedig mindenképp énekeld fel velem a szólóalbumomra! – nézett rá szerelem ittasan, amitől még az én szívem is olvadásnak kezdett, és odaosontam Jacksonhoz, akivel elismerően egymásra néztünk, majd hátulról átkarolva a másikat, jobban vártuk a csókjelenetet, mint bármelyik filmben.

- Nem kell bizony, ahogy nekem sem. Végre nem fog tovább emészteni ez a kínzó vágy az irányodba. A duett pedig túl jól hangzik

- Akkor végre megcsókolnál már? – várta a reakcióját Youngjae, a rá jellemző ragyogó mosollyal.

- Meg bizony! – Majd jobb kezével megfogva az arcát, húzta kicsit közelebb magához Jaebum, és végre megtörtént az, amire mindketten vágytak: ajkaik oly sok vágyakozással teli év után, csatára hívták egymást; nem is akármilyen csatára. Mi bárhogy nagyon vártuk Jacksonnal, úgy eldurvult a helyzet hirtelen, hogy megilletődve magukra hagytuk a fiatalokat.

- Egy zseni vagy, Jinyoung! Remek volt ez az idecsalós ötlet. Ezért egy életen át hálásak lesznek neked, de érthető. És köszönöm, hogy engem kértél meg, hogy segítsek. Remek volt egy ilyen szép dolog részének lenni – ölelt át.

- Most már csak a saját szerelmi életemet kéne megoldanom – sóhajtottam egy mélyet.

- Szólj, ha abban is kell segédkeznem! Szívesen teszem. Ja, és a kuponos ajánlatomról se feledkezz meg! – kacsintott.
   - Jackson… Jackson… Hogy te sohasem változol! De ne is, mert így szeretlek. – Majd egymást átkarolva indultunk megkeresni Yugyeomot és BamBamet.

 (Minden kommentnek, visszajelzésnek örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)