2019. március 15., péntek

Végre ráveszem magam - MarkJin fanfiction


Végre ráveszem magam


Jinyoung:

Lassú, de annál mélyebb sóhajokkal igyekszem nyugtatni az egekbe szökött pulzusomat. Most már tényleg meg kell tennem. Hetek óta csak halasztgatom, hogy kimondjam: itt a vége. Pedig neked is érezned kell. Nem tudom elképzelni, hogy te továbbra is boldog vagy ebben a kapcsolatban, ami csak szerkezetében emlékeztet arra, amilyen az elején volt, és amilyennek még lennie kéne, hogy továbbra is kielégítő legyen számunkra. Nem érheted be annyival, amit tőlem kapsz, és nem is szabad, hogy beérd. Mindketten többet érdemlünk annál, amit egymásnak tudunk nyújtani. Az elején megvolt az összhang, a szerelem és a szenvedély, de időközben annyit változtunk a minket körülvevő hatások miatt, hogy tudom, most már el kell, hogy engedjük egymást.
Külön világ lettünk. Alig merjük megbeszélni egymással a szakmai sikereinket, mert a másik nemhogy nem ért hozzá, de nem is érdekli. Igyekszünk támogatni egymást, de még barátoknak sem lennénk már a legjobbak, nemhogy egy szerelmespárnak. Régen a legapróbb és a legnagyobb dolgokat is elmondtuk a másiknak, míg most már csak a silány középút teszi meg. A semlegesebb dolgokkal takarjuk el azokat, amik igazán fontosak, vagy amik annyira lényegtelenek, hogy utólag jót nevetünk azon, hogy az adott pillanatban mennyire felhúztak minket. De már nem együtt kacagunk, hanem magunkban, elvonulva. Az élet éket vert közénk, és mi nem is vesszük a fáradtságot, hogy ismét közel kerüljünk a másikhoz. Már szinte csak ismerősökként tengetjük egymás mellett a mindennapjainkat. A szeretkezéseink is csak megszokott rutinként vannak jelen a hétvégéinkben: mindig ugyanaz a póz, ugyanaz a tempó, semmi plusz intimitás vagy gyöngédség, csak a vad szexualitás. Régen első sorban egymásnak akartunk élvezetet okozni, míg most már csak a saját kielégülésünk miatt fogunk bele egy aktusba. De én nem akarok több ilyen szexet – mert ez már nem szeretkezés –, se több elfojtott mosolyt. Én már nem akarlak téged. Ennek itt a vége, és holnap reggel, amikor unott képpel rám tekintesz, végre ráveszem magam, hogy ezt a sok érvet, amit a fejemben összeszedtem, neked is elmondjam.

(Minden kommentnek, visszajelzésnek örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése