2015. január 28., szerda

Piton és a lány 3. rész - 5. fejezet

3. rész - 5. fejezet


Egy kocsival utaztak két hugrabugossal. Alicet egy évvel korábban Luna világosította fel arról, hogy nem maguktól mennek a kocsik, hanem thesztrálok húzzák őket. Azonban ezeket a lényeket csak azok láthatják, akik láttak már valakit meghalni. A barátnője pedig ott volt az édesanyja mellett a nő utolsó perceiben.
Bármilyen nagy csodálattal mesélt a thesztrálok kinézetéről Luna, Alice a hallottak alapján nem éppen szépnek képzelte el őket.



- Kíváncsi leszek, milyen beszédet mond Piton igazgató – súgta Alfreda a fülébe.
Alice számára nagyon furcsa volt még csak belegondolnia is, hogy most már a pótapja a Roxfort igazgatója.
- Én is – mondta végül.
- Diákok, akik meg letettek szabadítva a sár és félvérű társaitoktól… – kezdte Perselus, akinek nehezére esett kimondania ezen szavakat, hiszen, bár régen belenevelték a szülei, hogy a sárvérűek tőlük alacsonyabb rendűek, Lily személye rávilágította, hogy ez egyáltalán nincs így. Valamint ő maga is félvér volt. De most már csak az aranyvérűek térhettek vissza az iskolába, nekik viszont kötelező volt.
– Üdvözöllek titeket az új tanévben, amikor is én leszek az igazgatótok! – folytatta továbbra is érzelemmentes hangon. - Annak érdekében, hogy minden problémamentesen menjen, lesz két segédem, akik ügyelni fognak mindenre és mindenkire. – Majd a mellette ülő nőre és férfira mutatott, akik felálltak, és egy-egy gonosz mosollyal jelezték, hogy a diákok a legrosszabbra számítsanak. – Ők a Carrow testvérek.
- Merlinre, de szimpatikusak! – jegyezte meg Alfreda cinikusan. – Tudod, most azért örülök egy kicsit, hogy mardekáros vagyok, így minket remélhetőleg békén fognak hagyni. Még ha a többieket nem is tudja majd az igazgató megvédeni tőlük, minket biztosan meg fog.
Alice megint nyitott szájjal nézett rá. Rendkívül jól esett ezt hallania valaki mástól.
– Én hiszek abban, hogy csakis a Sötétnagyúr miatt vannak ezek az alakok itt – tette még hozzá Alfri.
- Én is – bólogatott. - Én is…

Később az is kiderült, hogy a Carow testvérek is tanítani fognak ebben a tanévben. Amycus a Sötét varázslatok nevű „új tárgyat” kapta meg, ami a Sötét varázslatok kivédését váltotta, Alecto pedig az új Mugliismeret tanárnőjük lett.
Másnap már volt is órájuk velük az ötödéveseknek.
- Én szabályosan félek – vallotta be Alfreda, mikor már a terem előtt álltak.
- Én sem igazán várom az órát – mondta a semmivel sem boldogabb Alice.
Mikor beléptek a terembe, a nő már ott állt az asztala előtt, és olyan gonosz mosolyt villantott rájuk, amivel a gyerekek nagy részét azonnal megijesztette.
– Merlinre, te már remegsz is! – fogta meg új barátnője kezét Ali.
- Nem is kicsit. De nem tehetek ellene semmit. Pedig, ha meglátja, akkor azonnal kifog magának. - Félelem csillant meg a szemében.
- Figyelj, üljünk le ide hátra! – mutatott az egyik hátsó pad felé Alice. – És amúgy is, mi mardekárosok vagyunk, nem mi leszünk az elsődleges célpontok. Ha nem szegülünk ellen neki, akkor ő sem fog foglalkozni velünk.
- De, ha olyat kér tőlünk, amit semmiképp sem szeretnénk megcsinálni?
- Akkor fogjon csak ki magának! Ne feledd, együtt végig tudjuk csinálni ezt az évet! – bíztatta.
- És mi lesz a többi évvel? – Alfreda csak nem tudott megnyugodni.
- Én nem tervezek hosszú távra. Örülök, ha ezt a napot átvészelem – vallotta be Alice, hisz jelenesetben tényleg nem tudott a jövőbe tekinteni és tervezgetni.
- És a többi ilyen napot – egészítette ki Alfreda.
- Hát igen, nem lesz egy könnyű évünk. De ami nem öl meg, az megerősít. – Szerette ezt a mondást.
- Igaz.

- Kölykök! – kezdte az újdonsült tanár. – Én tanítom ezt a tantárgyat nektek. És ígérem, hogy a tanév végére mindent tudni fogtok, amit kell a kínzásokról, pusztításokról és az erőszakról. – Mindenki azonnal lefagyott ettől az indítástól. – Azt pedig már most közlöm, hogy a mardekárosokat előnyben részesítem. – Majd újból elnevette magát.
Alfreda és Alice azonban ennek sem tudott egy fikarcnyit sem örülni.
– Mivel szeretnétek a mai napot kezdeni? A Crucio megteszi?

Nem volt kérdés, ez volt a legszörnyűbb tanóra, amin valaha részt vettek. Az egyik hugrabugos lány elsírta magát, amikor az egyik fiún próbálta ki a tanár a kínzó átkot, mivel az állítása szerint úgy nézett rá, mintha őrültnek tartaná. Majd megígérte a lánynak, hogy ő lesz a legközelebbi tesztalany.
- Ilyet senki sem csinálhat! – tört elő Alfriből, amint bementek az egyik lány mosdóba. – Ez emberkínzás! Nincs joga hozzá! Ehhez senkinek sincs!
- Attól félek, most már Voldemort dönti el, kinek mihez van joga – állapította meg Alice komoran.
- A nevén nevezed? – lepődött meg Alfreda. – Ez bátor dolog.
- Miért, te nem? – Most Ali lepődött meg.
- Én nem vagyok ilyen bátor. – Rázta a fejét újdonsült barátnője.
- Pedig ehhez nem is kell bátorság. Szerintem az emberek magába a névbe helyezik a félelmüket, és úgy vannak vele, ha nem mondják ki, nem is kell igazán tudomást venniük róla. De sajnos attól még ugyanúgy köztünk van Voldemort, és megnehezíti az életünket – fejtette ki a véleményét Alice, aki tényleg nem hitte, hogy igazán bátor lenne amiatt, hogy kimondja a Nagyúr nevét, még ha Perselus szájából sem hallotta még soha.
- Igazad van.
- Próbáld meg te is! – bíztatta Alfredát. - Biztosan neked is menni fog.
- Megígérem, hogy megpróbálom, de nem most. A mai nap már így is tönkre ment.
- Várj még ezzel a kijelentéssel! Pár perc múlva mehetünk a másik „cuki testvér” órájára – jutatta eszébe Alice.
- Ú, tényleg! Annyira örültem, hogy az előző órának vége lett, hogy meg is feledkeztem róla. – Konyult le a szája.
- Gyere, induljunk! – karolta át Ali. – Essünk túl rajta!
- Essünk túl ezen az egész éven! – mondta Alfri miközben sóhajtott egyet.
- De ki tudja, hogy egy év múlva mi lesz. Az is lehet, hogy minden sokkal rosszabbra fordul. Ezért ne is mondjunk ilyeneket, oké?
- Oké.


Alecto az asztalánál ült, és az újait összezárva, maga előtt volt a keze, és azon át figyelte a befelé áramló gyerekeket. Majd azután sem állt fel, hogy minden diák elfoglalta a helyét.
- Mardekárosok, és a többi ötödéves, üdvözöllek titeket! – A keze is még mindig maga előtt volt. – Idén megtanulhatjátok tőlem, mennyire szánalmasak és semmire valóak a muglik. És persze azok a kis korcsok, akik mugli szülők gyermekeként varázslóknak, vagy boszorkányoknak nevezik magukat – szinte köpte a szavakat a nő. - De mégis mindközül a legrosszabb, amikor egy varázsló, vagy boszorkány fatyút nemz egy muglival, és így undorító félvérek csúfítják el a mi kis társadalmunkat. – Várta a reakciókat, de a testvére után mindenki fapofával hallgatta végig, amit mondott. – Ja, és persze ott vannak a kviblik, akik csak arra jók, hogy szolgáljanak minket, semmi többre. Hisz hasznukat kell vennünk, ha már a mi világunkban élnek, tudnak róla, és részesei azoknak a csodás és borzalmas dolgoknak, amikre képesek vagyunk. De, hogy kinek mi a csodás, és mi a borzasztó, azt döntse el maga, és persze számoljon ennek a következményeivel…

- Ő inkább az a sunyibb féle gonosz, nem? – kérdezte a folyosón Alice.
- De. Kimértebb, és talán ettől még félelmetesebb, ami talán abból is fakad, hogy nő. De ettől még, szerintem nyugodtan, rezzenéstelen arccal meg tudna bárkit gyilkolni, vagy kínozni – felelte Alfreda.
- Lehet, hogy ezt már jó párszor meg is tette. De ebbe inkább bele se gondoljunk! – Próbálta elhessegetni a lelki szemei előtt megjelenő borzalmas képeket.
- Ne is! Most úgy is McGalagony órája következik. Az felüdülés lesz ezután.

Az is volt. A tanárnő állva, biztató mosollyal az arcán várta a diákokat, akiknek ettől azonnal jobb kedvük lett.
De természetesen akadt több diák is a mardekárosok között, akiknek tetszett az az elképzelés, hogy brutális és szörnyű dolgokat kell majd tanulniuk, és hogy kivételezni fognak velük. Ettől a két lánynak felfordult a gyomra.

- Kedves diákok! – tényleg nagyon kellett már ez a kis kedvesség nekik. – Tudom, hogy most sokan megijedtettek, és jobban szeretnétek inkább otthon lenni a családotokkal, de nem aranyvérű társaitokkal ellentétben, nektek kötelező volt visszatérnetek. Én ígérem, megteszek minden tőlem telhetőt, hogy jobb legyen a helyzet, és sikerüljön mindezt átvészelnünk – kezdte kedves, szelíd hangnemben. - Mindenkinek el kell döntenie, hogy kihez marad hűséges. Aki Dumbledore professzorhoz, és az ő áldozatához, valamint azokhoz a többi diákhoz, akik megsebesültek, vagy esetleg meghaltak az elmúlt évek során a rossz elleni küzdelemben, mint például Cedric Diggory… Akinek halála után csak egy évvel ismerték el, hogy maga a Sötét nagyúr ölte meg. Aki hozzájuk, és ezzel hozzám is hű marad, az bármikor élvezheti a segítségemet mindenben, de aki nem, az számomra nem is létezik többé – váratlanul jöttek McGalagony szájából ezek a kemény és egyben komoly szavak.
A két lány tudta, hogy mindig is hűek lesznek ezekhez a hősökhöz, így ők egy mosollyal jutalmazták a tanárnőt. De természetesen több mardekáros felsóhajtott, vagy el kezdett nevetni. Számukra McGalagony felajánlotta a távozást az óráról, de ők inkább maradtak, és az óra folytatásában mogorva arccal igaz, de csendben maradtak.

- Én lemegyek kicsit olvasni – mondta Alfreda, amikor a szobájukba értek. – Mindenképp kell egy kis kikapcsolódás, és mivel itt TV nincs, ezért maradnak a könyvek.
- Okés. Lehet, hogy én is mindjárt lemegyek. – De igazából semmi kedve nem volt olvasni, és igazán máshoz sem.
- Rendben – majd ki is ment a barátnője.
 Alice pedig épp le akart ülni az ágyára, amikor meglátta, hogy egy levél van a párnáján, amin ez állt: „Pótapádtól!”
- Imádom a varázsvilágot! – Mivel varázslat nélkül nem igazán tudta volna, eljutatni hozzá Piton ezt a levelet, és biztos az ellen is tett valamit, hogy csak ő olvashassa el.

Kedves Alice!
Nem tudom, hányadán állsz most velem, és hogy szeretnéd-e, ha találkoznánk.
Ha igen, akkor holnap, délután 5-kor gyere az igazgatóihoz!
Pótapád
(Remélem, még mindig annak tartasz.)

- De még mennyire… – suttogta. – De még mennyire… – Majd még párszor átolvasta a levelet, ami igazi megnyugvást adott a szívének. Ezután pedig sokkal nagyobb kedvel csatlakozott az olvasó barátnőjéhez.

A másnapjuk sokkal könnyebb volt, hisz egyik Carrow testvérrel sem volt órájuk. Alice már Lunával is nagyon szeretet volna találkozni, de nem tudta, milyen órái vannak, és hol várjon rá, így előbb a Perselusal való beszélgetésével foglalkozott.
Mikor elérkezett az idő, Alfredanak azt mondta, hogy Lunához megy, amit ő teljesen megértett.
Piton már ott várta, nem messze az igazgatóitól.
- Hát eljöttél! – Hatalmas kő esett le a szívéről. – Gyere! – invitálta be.
- Még sohasem voltam itt – jött rá Ali, amikor belépett a szobába. – Nem volt miért jönnöm, de most már van. – Egy bátorító mosolyt küldött Perselus felé.
- Ez azt jelenti, hogy bízol bennem? – kérdezte félve a férfi.
- Hát persze, hogy bízok – ölelte át a pótlánya.
- Nem is tudod, mennyit jelent ez nekem. Sőt, most ez jelenti a világon a legtöbbet. – Még egy kis ideig egymás karjaiban voltak, majd Perselus elővette a pálcáját. – Segítenél egy kicsit?
- Miben? – kérdezte Alice.
- Védőbűbájjal ellátni a szobát. Bár Carrowékat csinált ürüggyel elküldtem az iskolából, attól még nem szeretném, ha bárki is kihallgatna minket.
- Azt én sem. Nem szeretném, ha bajba kerülnél miattam. – Így Ali is elővette a pálcáját.
- Jaj, te buta! Nem magam miatt, hanem miattad kell az elővigyázatosság. A te életed sokkal fontosabb, mint az enyém – mosolygott rá Perselus.
- Nem hiszem, hisz akkor nem lennél ebben pozícióban – mutatott kezével körbe a szobán.
- Sss! – tette az úját a szája elé Piton. – Majd a bűbáj után. – Amit azonnal el is végeztek közösen.
- Most már elmondod, mi ez az egész, vagy legalább annyit, amennyit megtudhatok? – Tényleg borzasztóan érdekelték a dolgok.
- Igen, mindent elmondok, amit csak tudni szeretnél. – Majd leültek két egymással szemben lévő székre. – Hol kezdjem?
- Én nem tudom, milyen kezdési lehetőségek vannak – húzta fel a szemöldökét a pótlánya. – De komolyan. Meg sem próbáltam kitalálni, miről is van szó, mert nem akartam semmilyen rossz dolgot gondolni rólad.
- Ez nagyon jól esik, bár sajnos vannak ilyen dolgok, nem is tagadom - szomorodott el.
- Nem is kell! - nézett rá biztatóan a lány, amire csak bólogatás volt a válasz.
- Akkor kezdem is, a legeslegelején.


2 megjegyzés:

  1. Szia, Mese!
    Szerintem már komolyan nem hiszed el, hogy csak most jutottam egyáltalán kommenteléshez, de tényleg ez van. Szünet eleje óta mostanában kaptam rendesen levegőt. A húsvéti szünet nekem pont a húsvét miatt nem is szünet. Egy rakat misén szolgálok minden nap - tegnap például három(!) két és fél órás szertartás volt, és azok nagyon bonyolultak. Már napok óta mentek a hármak, és ez azért elég sok idegeskedést okozott, mert minden szertartás rendkívüli volt, és mind kicsit vagy sokkal hosszabb az átlagnál. Minden nap késő este értem haza, és mindig illett készülni valamit egy következő napra - pénteken pl. délelőtt is mentem próbát vezetni szombatra. Úgyhogy a szünet most nem egyenlő szünettel... Előtte meg tudod, hogy muszáj volt csinálnom egy csomó mindent, és igazából most is kéne, de a húsvét miatt azt se lehet. A saját történetemhez a fejezetet is nagyon nehezen hoztam össze. De akkor elég most a magyarázatból. Egyszer még kigyűjtöttem dolgokat ebből, és akkor most azokat írom le. Ha valami olyan van, ami a könyvből van, és én hibának írom, akkor lehet, hogy csak én gondoltam, hogy az az.
    1) S, bármilyen nagy csodálattal mesélt a thesztrálok kinézetéről Luna - Az s mögé nem kell a vessző.
    2) Valamint, ő maga is félvér volt. - A valamint mögé sem kell.
    3) Mardekáros - mardekáros
    4) Mégha a többieket nem is tudja majd az igazgató megvédeni ezektől, minket biztosan megfog. - A meg fog-ot itt külön kell írni, mert így azt jelenti, hogy Piton megfogja őket. :D
    5) nem tudott a jövőbe tekinteni, és tervezgetni. - Ez itt felsorolása annak, hogy mit nem tudott, ezért az és elé nem kell vessző.
    6) Angela és Alice azonban ennek sem tudott egy fikarcnyit sem örülni. - Angela? A szövegkörnyezetből szerintem az Alfreda akart lenni.
    7) De sajnos, attól még ugyanúgy köztünk van - a sajnos után nem kell a vessző.
    8) tönkre ment - egybe kell írni.
    9) Várj még ezzel a kijelentéssel. - Felszólító mondat
    10) Közben ezt találtam, ami szerintem valami keveredés lehet: Egy helyen összekeverted Amycust és Alectót, de egyébként Amycus a férfi, Alecto a női tagja a testvérpárnak.
    11) ha már a mi világunkban élnek, és egyáltalán tudnak róla és részesei azoknak a csodás, és borzalmas dolgoknak, amikre mi képesek vagyunk. - az első helyen az egyáltalán előtt nem kell az és, a csodás után meg a vessző.
    12) Cedric Digory - Diggory úgy tudom, két g, de lehet, te tudod jól.
    13) Carow - Két r szerintem.
    14) Alice, már Lunával is nagyon szeretet volna találkozni, - Alice után nem kell vessző, szeretett két t.
    15) Carowjékat - Miért kell oda a j? Ha "káró"-nak ejtjük a nevet, akkor is "káróékat" lesz, tehát Carrowékat.
    16) leges legelején - Ezt egybe kell írni.
    Itt ennyi lenne a lista. Megyek, legalább ott odaírom a dolgokat, ahol már ki lett gyűjtve.
    Rekana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nyugi, én elhiszem, hogy sűrű az életed. Vannak ilyen időszakok. Azért örülök, hogy most volt egy kis időd benézni hozzám. Köszönöm a listát. Már lassan a fafincem lektora vagy. :)
      Puszi Mese

      Törlés