Kedves olvasóim!
Mint azt láthattátok, szeptember 7-én feltöltöttem az Oda... legújabb, immáron 16. fejezetét, amihez még mindig nem kaptam kommentet... Nem fogom leírni a szokásos szövegemet, felesleges, de azért képzeljétek ide!
A 17. fejezetet is már megírtam, jövőhéten fel is fogom tölteni, azonban addig is szerettem volna egy kis helyzetjelentést hozni nektek. A héten elkezdődött a második évem az egyetemen, amit részben vártam, mivel tényleg nagyon tetszik, és egyes csoporttársaim is már hiányoztak. Bár most lebetegedtem, így nem minden úgy jött össze, ahogy akartam, de gyógyulgatok. Amiért azonban nem vártam az egyetemet, az az, hogy ismét kevés időm lesz az írásra. Nyáron jó pár Oda... fejezetet írtam, és még profibbá tettem a Félvérek harcát, stilisztikailag még inkább rendbe raktam, plusz jó pár kiegészítéssel tettem még egészebbé és érthetőbbé. A három segítőm még mindig olvassa, de remélhetőleg már idén mehet az újabb kiadóvadászat.
De addig is, hogy most épp min dolgozom ismét, amire már a bejegyzés címében is utaltam, újra elővettem a Piton és a lányt.
Hogy miért ennek a történetemnek a javításának ültem neki, annak több oka is van. Egyrészt azért, mert az Oda...-t írva többször elfogott a bűntudat a Piton és a lányra gondolva, ami tudtam jól, hogy stilisztikailag még mindig nincs igazán rendben, még úgyse, hogy anno már egyszer újra olvastam és javítgattam. De mivel azóta is nagyon sokat javultam technikailag, így már kissé szégyelltem, hogy ilyen állapotban van még mindig.
Másrészről viszont imádom ezt a történetet. Közel két éve, 2014. október 31-én töltöttem fel ide az utolsó fejezetet. Hogy mit éreztem akkor, és hogy mennyit is jelentett nekem ez a fanfiction, amikor írtam, azt akkor egy ehhez hasonló bejegyzésben megosztottam veletek. IDE kattintva vissza tudjátok olvasni, ha gondoljátok.
2015. július 16-án pedig a javított verzió utolsó fejezete is felkerült az oldalra. Érdekes, hogy összesen csak kicsit több, mint egy évet bírtam ki a Piton és a lány nélkül. Annyira hozzám nőttek a karakterek, és annyira sok idő volt megírnom, részben ebben a történetben nőttem fel, mint író, épp ezért nem hagyhattam stilisztikailag ilyen formában. A történet és a karakterek megérdemelnek egy javítást, így nemrég neki is álltam, és már a második rész végét töltöm majd most újra.
Aki netalántán mostanában talált a blogomra, és elkezdte olvasni a Piton és a lányt, bár tudom, a kíváncsiság nagy úr, de ha türelmesek, jobban járnak, ha megvárják míg újratöltöm a harmadik részt is. Minden héten igyekszem majd beszámolni nektek vagy itt, vagy a blog facebookos oldalán arról, hogy épp melyik fejezeteket töltöttem fel legutóbb. Valamint az alapján is megtudjátok az új és a régi fejezeteket különböztetni, hogy az újak ismét Monotype Corsiva betűvel vannak írva. Utólag rossz ötletnek tartottam, hogy átállítottam másra. Mindig is ebben a betűtípusban írtam ezt a történetet, régen így is volt feltöltve, és valahogy össze is nőtt a szememben ezzel a betűtípussal. Számomra így van meg az igazi "Piton és a lány hangulat".
Szóval, megéri várnotok, még úgyis, hogy a történetszálba nem nyúlok bele, ami nem véletlen. Ezt a fanfictiont 15-18 éves koromban írtam, és mindig mikor újraolvasom, az akkori énemet, írói stílusomat és megoldásaimat látom vissza. Nem adatik meg sokszor hogy egy író a régi írásait megtarthassa eredeti formájukban. Nekem például nincsenek meg a Félvérek harcának a korábbi verziói, így nem is tudnám összehasonlítani őket. Viszont ez a történet, ahogy az egyik barátnőm is mondta, ártatlan, és ez abból fakad, hogy fiatalon írtam. Nem mintha, most idős lennék, viszont két év ilyen korban nagyon sokat számít. De, és ez egy fontos de, ennek a történetnek nem tenne jót, ha elvenném a fiatal koromból eredő ártatlanságát, és sokkal érettebbé tenném. Így szeretem, ahogy van. Attól még egy-két helyen plusz pár mondatot fellelhet az, aki újraolvassa, de lényegi változtatások NEM LESZNEK!!
Igyekszem még a hétvégén elkezdeni a harmadik részt is javítani. Tényleg, nagyon jó újra visszatérnem ehhez a sztorihoz, tudom, hogy nem most javítom utoljára, de már olyan állapotba akarom rakni, hogy ne féljek, ha egy profibb író téved ide, akkor szégyenben maradok. És azt meg kell jegyeznem, hogy néhol még mindig csak forgatom a szemem, milyen jó megoldások is kerültek ebbe a fanfictionbe. Olykor csak nézek, hogy milyen jól sikerült az eredeti könyveknek és az én saját történetszálamnak az összemosása. Épp ezért nem tudom, lenne-e ilyen jó, ha most írnám meg. De ez egy olyan kérdés, amire nem is kell válasz, hisz a történet már meg van írva, és csak apró korrigálások várnak rám. :D
Szép hétvégét, és majd akkor jelentkezem egy új Oda... fejezettel, és a tájékoztatással, hol tart a Piton és a lány javítása.
Puszi, Mese
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése