2018. május 8., kedd

Vakrepülés - Star Wars - Stormpilot fanfiction (AU)




Finn:

- Rey, hagyj békén! Nem érted, hogy nem megyek el arra a kicseszett randira, és kész? – ordítottam a hálószobám ajtajának dőlve, amit magamra zártam, hogy a legjobb barátom még csak véletlen se tudjon bejönni utánam.
- Márpedig elmész! Nem azért regisztráltam be helyetted erre a vakrandira, hogy kihagyd. Mindenféle teszteket kitöltöttem rólad. Nem hagyom kárba veszni a munkámat és a remek ötletemet – hadarta az ajtó túloldaláról.
- Remek ötletedet? – horkantam fel. – Már megbocsájts, de mi is olyan remek abban, hogy egy sötét étteremben leszek egy vadidegen sráccal, miközben pincérek, mit tudom én, milyen szemüveg segítségével, kukkolhatnak minket? Sőt, biztos, lesz olyan, aki majd hallgatózik is. Ráadásul meleg randipartnerekként érdekesebbek leszünk, mint egy heteró páros. Aj, miért keversz mindig bajba? – kérdeztem kétségbeesve, miközben az ajtónak döntöttem a fejem.
- Nem kevertelek semmilyen bajba. Annyi ajánlást megnéztem erről a helyről és a vak randizásról. Tudod, hogy hány sikersztori kapcsolódik az étteremhez? El se tudnád hinni – bizonygatta az igazát. Hisz ő Rey volt, a világ egyik legimádnivalóbb csaja, aki szörnyen a szívén viselte a szerelmi életemet, amivel a párját, Kylot az őrületbe kergette. Ahogy hallottam, volt olyan, hogy fél estén keresztül csak rólam beszélt, és arról, miként tudna nekem egy párt találni. Nem csoda, hogy Kylo sokszor úgy nézett rám, mintha csak egy teher lennék az életében. Ezt Rey elintézte nekem.
- Ja, persze.
- Tudod, hogy nem szokásom hazudni, most se teszem. De miért vagy te annyira ez ellen? Hisz így a sötétben, nem a külsejét ítéled meg az adott illetőnek, hanem magát a személyiségét. Ennél tisztább első randiról nem is ábrándozhatnál.
- Hát persze. Én, az álomkóros szerintem el is alszok a dög sötétben, főleg, ha egy unalmas pasit kerítettek mellém – jegyeztem meg pesszimistán.
- Hihetetlen, már előre temeted a dolgot! – hallottam, hogy egyre idegesebb. – Márpedig elmész. Ha kell, betöröm ezt az ajtót.
- Dehogy töröd – nevettem el magam, látva lelki szemeim előtt, hogyan próbálja vékony lábaival a lehető legnagyobb lökést mérni rá.
Bár, ha volt olyan lány, aki a saját súlyát meghazudtolón képes volt dolgokra, az Rey volt. Lehet, hogy gáz, de olykor azt kívántam, bárcsak heteró lehetnék, hisz akkor már rég egy pár lehettem volna vele, mire Kylo egyáltalán a képbe került. Rey mellett el tudtam volna képzelni az életemet; ahogy esténként filmmaratonokat tartunk, és túl sokszor fejezzük be egymás mondatát. Ó, és persze a közös főzőcskézéseinkről ne is beszéljünk, amit hetente, már szinte szeánszszerűen megejtettünk. Túl szép lett volna.


- Gondolj bele, komolyan eldobnál egy ilyen lehetőséget? Mármint direkt a kitöltött teszt alapján választanak párt melléd.
- Pont ez a baj, te csináltad azt a tesztet, biztos, csak jó dolgokat írtál rólam. Aztán meg ahhoz mérten párosítottak valakit. Tudod, mit, menj el te! Így hátha megtalálod a saját magad által idealizált legjobb barátodat – mondtam mindezt, mielőtt realizáltam volna, miket beszélek.
- Remek. Szóval így hiszel bennem, hogy nem ismerlek hét év után annyira, hogy pontosan tudjam, egy ilyen egyszerű tesztnél mik a rád illő válaszok. Én feladom. Ne menj el, még véletlen sem, és még évekig gubbassz amiatt, hogy véget ért a legutóbbi kapcsolatod! Végül is, ez a megoldás. – Utáltam ezt a cinikus hangnemét, főleg, hogy tudtam, kiérdemeltem.
Mire kinyitottam a szobám ajtaját, már hűlt helye volt. Én pedig legszívesebben megvertem volna magam, amiatt, amiket mondtam. Néha utáltam, milyen bunkó tudtam lenni, még a legjobb barátommal is. Önző dolog volt, tudom, de attól még sokszor rajta vezettem le a feszültséget. Csak ő volt nekem, hisz a szüleim elfordultak tőlem, miután bevallottam, hogy meleg vagyok. Ráadásul, azért akartam ezt tisztázni, hogy nyílt kapcsolatban lehessek a volt párommal, akit csak Huxnak becéztem. A fősulin gabalyodtunk össze. Talán egy kicsit sem illetünk a másikhoz, de volt egyfajta harmónia közöttünk, ami megnyugtatott minket, a vizsgaidőszakokban pedig végképp nagy hasznát vettük. Sohasem veszekedtünk. Bár szinte alig értettünk egyet bármiben is, nem vitáztunk, elfogadtuk, hogy különbözőek vagyunk, és kész. Talán pont ez volt a baj. Idővel rájöttem, hogy dinamikusabb, élettel telibb kapcsolatra vágyok. Szerencsére ő is könnyen belátta, hogy diplomaosztó után a mi életünknek külön utakon kell mennie tovább, így nem lett belőle különösen nagy probléma.
Megeshet, hogy tényleg itt volt az idő a konkrét továbblépésre. Bár nem is azért voltam egyedül, mert ő hiányzott annyira, hanem, mert attól féltem, hogy sohasem találok olyat, aki jobban illik hozzám, mint Hux. Szinte mindennap elfogott a rettegés, hogy eldobtam valakit, aki úgy szeretett, ahogy voltam, és helyette a magányt választottam. A bizonytalanság árnyéka folyton körülöttem lengett, hogy újból és újból emlékeztessen rá, talán örökre egyedül maradok.


De még nem adhattam fel, főleg nem ilyen fiatalon, végképp nem azok után, mennyit fáradozott Rey emiatt a vakrandi miatt. Így letusoltam, majd vállalható külsővel indultam el az étterem felé. Bár tudtam, hogy sötét lesz, de utána csak találkoznunk kellett.
Két eshetőségtől is nagyon féltem, hogy jó fej lesz a srác, de mikor meglátom, akkor nagyon nem fog vonzani a külsője. A másik pedig, hogy dögunalom lesz, amit még egy tetszetős csomagolás sem orvosolhat. De, amitől még jobban rettegtem, hogy én teljesen belebolondulok, míg ő csalódni fog bennem. Nem mondtam volna, hogy csúnya vagyok, de olyan hű de jóképűnek sem tartottam magam. Ráadásul nem tudtam kibékülni azzal a ténnyel, hogy fekete voltam. Mindig is úgy éreztem, hogy duplán hátráltatott helyzetbe kerültem, hisz nem csak a rasszom, hanem a szexualitásom terén is kisebbség részét képeztem. Erre persze lehetett volna azt mondani, hogy különlegesebb voltam, mint az átlag. De a világban a különlegeseket sokszor elnyomták, mivel a többség volt az úr.
Tudtam, még ha minden jól is alakulna ezzel a sráccal, mert tök jól eldumálgatunk, megvan a kémia is közöttünk, és ő egyáltalán nem rasszista, akkor is, szembesülve velem, lehet, hogy csalódna, szimplán azért, mert nem jönnek be neki a fekete pasik. Amit megértettem volna, mert őszintén, nekem sem voltak az eseteim. Talán ezért is volt kisebbségi érzetem, hisz hogyan várhattam el, hogy valakinek tetszen a külsőm, amikor én magam sem tudtam kibékülni vele, én sem jöttem volna össze egy néger sráccal? De talán… Viszont ez tényleg egy óvatos talán, egy olyan férfi várt rám a sötét rejtélyében, aki pontosan engem akart, míg nekem épp hozzá kellett odamennem.
Rey… Bíznom kellett a legjobb barátomban, hogy úgy töltötte ki azt a tesztet, hogy igenis hozzám illő partnert kapjak.

- Jó napot, Uram! Ön is a vakrandira jött? – kérdezte a recepciós nő, miután egy pincébe le kellett mennem.
- Igen – feleltem kurtán, hisz mi az Istenért jöttem volna le ide, ha nem azért, hogy méltóságomtól és komfortzónámtól megfosztva, a sötétség rabjává váljak. De vajon kivel kellett raboskodnom?
- Kövessen! – kérte, miután elmondtam a nevem, majd felvéve egy fura szemüveget, amivel tudott a sötétben is látni, kinyitotta előttem az ajtót. – A partnere már várja.
- Remek, ez jó hír – mondtam, majd egy csigatempójától fényévekre lemaradva, próbáltam senkit és semmit sem feldönteni, miközben haladtam a felé a bizonyos illető felé.
- Fogja csak meg a kezem, én majd vezetem! – Anélkül, hogy engedélyt adtam volna rá, már meg is ragadta a bal tenyeremet, és mint egy kisgyereket, úgy irányított a cél felé.
- Meg is érkeztünk! Finn, bemutatom magának Poet.
- Örülök, hogy megismerhetlek – hallottam egy érces hangot, ami azonnal felperzselt bennem valamit. Csak reménykedni tudtam, hogy nem a leányzó perzselgetett a sötétben, amiért kedvességemet nem vesztegettem rá.
- Én is, hogy megismerhetlek téged. – Bár a hangom kicsit bizonytalan volt, de legalább nem remegett, amit már félsikerként könyveltem el.
- Mivel már az interneten korábban leadták a rendelésüket, így nemsokára ki is hozzuk maguknak – mondta a nő, nekem pedig fogalmam sem volt, Rey mit kérhetett számomra.
- Finn, tényleg így hívnak, vagy ez csak az online álneved? – kérdezte óvatosan.
- Tényleg így hívnak – feleltem. – És te Poe vagy igazából is?
- Poe bizony! – Volt valami megfoghatatlan lazaság a hangjában, ami tetszett. – Ez nagyon izgi, nem?
- Ez a sötétesdi?
- Igen, meg ez az egész – kezdte lelkesen, amitől elmosolyodtam. – Az, hogy tényleg egymást ismerjük meg, a csomagolás nélkül. Nem, mintha az semleges lenne. De tudod, zsinórban háromszor futottam bele az elmúlt öt évben olyan kapcsolatokba, amiknek az alapját a testi vonzalom adta. Persze, kedveltem őket, de szerelemmel senkit sem szerettem igazán. Ezért gondoltam, hogy most más megközelítésből kellene megpróbálnom – mesélte, én pedig ledermedtem, mivel hirtelen azt se tudtam, miért vagyok itt. Csak Reyt akartam kiengesztelni, magamtól sohasem jöttem volna ide, hisz pont, hogy rettegtem ettől a sötétben ismerkedjünk meg dologtól.
- Remélem, sikerrel jársz – ennyi tellett tőlem.
- Én is, és hogy te is. Hátha sikerülne két legyet ütnünk egy csapásra. – Ha a lelkesedést vénás dózisban lehetett volna adományozni, Poe az étteremben lévő összes személynek adhatott volna elegendő adagot. Kedveltem, ez nem volt kérdés. Alig két perce, hogy leültem elé, de máris bírtam a srácot, így meg kellett próbálnom magamat is a legjobb színben feltüntetnem, de persze hazug szépítgetések nélkül. Úgy éreztem magam, mintha egy pilóta kiszúrta volna, hogy egyedül barangolok a sivatagban, és felvett volna magához a gépére.

- Te is imádod a Star Wars filmeket? – kérdeztem rá, mert szerencsére, Rey kérésére elolvastam az adatlapját, ami alapján összepárosítottak minket.
- Az nem kifejezés, kívülről fújom az összes résznek a szövegét – felelte büszkén.
- Én csak A Jedi Visszatér-nek, az a kedvencem.
- Nem A Birodalom Visszavág? – lepődött meg. – Hát milyen igazi rajongó az, akinek nem a A Birodalom Visszavág a kedvence?
- Hát ilyen, mint én.
- Akkor mondd meg, miért A Jedi Visszatér az a kedvenced? – lett kíváncsi.
- Hm… tudod, mikor pici voltam, és először láttam a negyedik és ötödik részt, azonnal megszerettem őket, de valahogy az igazi tanúságot számomra a hatodik rész nyújtotta.
- Mégpedig?
- Hogy ne adjuk fel sohasem a jobbá való változást. Mindig tegyünk azért, hogy jó felé terelődjön az utunk, mert az utolsó előtti pillanatban is van még esély arra, hogy beteljesítsük a sorsunkat. Jobb később, mint soha. Persze, nem lehet megbocsájtani Darth Vadernek, amiket tett, az képtelenség, de mégis, felélesztette azt a Jedit, aki egykor volt, és az megmentette a fiát, és számtalan életet. Ezzel egyensúlyba hozta az erőt és a saját sorsát is. Annyi elvett élet után, oly sokat mentett meg. Ezért is szeretem, hogy a felújított verzióban, a fiatal Anakin jelenik meg szellemként, mert akkor halt meg jedinek lenni. Ó, és hát persze Luke kitartó szeretetéről, és az apjába vetett hitéről se feledkezzünk meg. Luke volt mindig a példaképem. – Szokásosan beleestem abba a csapdába, hogy amint egy számomra fontos dologról kezdtem el beszélni, túl lelkesen és túl sok mindent mondtam.
- Uraim, meghoztam a rendelésüket. Egy mini pizza és egy tál carbonara spagetti – hallottam a hirtelen mellettünk termet pincérnő hangját. – Szeretlek, Rey! – suttogtam az orrom alatt, hiszen ölre is mentem volna egy kis carbonaraért.
- Köszönjük! – mondtuk szinte egyszerre Poeval.
- Ha megkérhetlek, gyorsan edd, amit rendeltél, mert hátha találnánk még egy jó kis ékszerest nyitva! – jött a nem várt kérés.
- Ó, elfelejtetted, hogy valakinek szülinapja van, és még venned kell neki valamit? – volt ez az első ötletem, mert rám nagyon is jellemző lett volna valami ilyesmi.
- Dehogyis, hát neked! – úgy mondta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna.
- Tessék? – ráncoltam a szemöldökömet, bár ő ezt nem láthatta.
- Eljegyzési gyűrűt venni, mert az hétszentség, hogy én elveszem azt, aki ilyen monológot mond A Jedi Visszatérről. Csak úgy szólok, Finn, megszoksz vagy megszöksz! Bár ez a sötétség az én malmomra hajtja a vizet; nem igazán tudsz csak úgy meglógni. Még ha meg is próbálsz, én hamarabb kiérek, és akkor a lenyűgöző sármommal magamba bolondítalak. – Az érces hangjáért éltem. Esküszöm, ha bele lehetett szeretni egy férfi hangjába, akkor nálam ez megtörtént. És, ha tényleg olyan sármos volt, ahogy azt mondta, akkor tudtam, képes lennék már ezen az estén elmenni vele jegygyűrűért.
- Miből gondolod, hogy elmenekülnék egy ilyen ajánlattól? Bár, félő, ha kinn meglátsz, akkor inkább rohansz tőlem el, mint egy ékszereshez velem – jött elő a negatív énem, mielőtt átgondolhattam volna, mit is mondok ki.
- Tessék? – hallhatólag meglepődött. – Ez most ilyen hülye duma, hogy milyen csúnya vagy, aztán kimegyünk, és a pofám leszakad, amiért te vagy a világ legszexibb pasija, igaz?
- Bárcsak így lenne! Bár egy rossz vicc lenne, hogy ki nem állhatom a tükörképemet! – szontyolodtam el belegondolva, hogy tényleg csalódást fog neki okozni a külsőm.
- Nem hiszek neked, Finn – jelentette ki ellenvetést nem tűrő hangnemben. – A hangodból hallom, hogy szexi vagy.
- Ó, hogy te ezt így hangból leszűröd? Remek képesség.
- Az bizony! Zsigerből érzem, hogy az vagy, és kész. De tudod, mit? Ha nem is lennél az, sőt, egyáltalán nem lennél az esetem külsőleg, az sem érdekelne. Van benned valami, ami már a profilod alapján megfogott. Csak olyan dolgokat szeretsz, amiket én, és maga a beszédstílusod is megragadott. Az előbbi monológoddal pedig végképp levettél a lábamról, így bár nem láthatod, de az asztal alól beszélek neked – nevette el magát, és én is vele tartottam a vad kacagásba. – Van, akit egy év után sem ismertem meg igazán, de veled kapcsolatban úgy érzem, mintha mindig is ismertelek volna.
- Azta! Akkor mély benyomást kelthettem benned, pedig tíz perce vagyok csak itt.
- Mélyet bizony, Finn! Mélyet bizony.
- De mi volt, ami annyira megfogott a profilomban? – voltam kíváncsi.
- Minden, de tényleg. Viszont, ami miatt igazán éreztem, hogy te tiszta szív vagy, az a blogod.
- A blogom? – lepődtem meg, de aztán beugrott, hogy Rey volt olyan kis hamis, hogy a bemutatkozó szövegem végére odarakta a verses blogom linkjét.
- Te ízig-vérig költő vagy, Finn. Látszik, hogy irodalomszakra jártál az egyetemen. És most egy kiadónál dolgozol, mint lektor, igaz?
- Igen.
- Biztos remekül bánsz más munkáival is, de amik belőled jönnek, azok páratlanok.
- Azért ne túlozz! – megilletődtem a lelkesedése miatt.
- Nem túlzok. Minden versedet kívülről fújom. Két kedvencem is van, az egyik, amiben a lenyugvó Nap metaforáját használod arra, milyen egy életének végén járó ember szemével látni a világot. A másik pedig, amelyik az édesanyádról szól. Átjött belőle, hogy a világot jelenti neked, épp ezért törtél darabokra, amiért nem úgy fogadta apukáddal azt, hogy a férfiak vonzanak.
- Szótlan vagyok, Poe. – Nem hittem volna, hogy egy sötét étteremben találom meg a legnagyobb rajongómat. - Igaz, hogy olykor-olykor kaptam jó visszajelzéseket az írásaimra, de szabályosan megtisztelve érzem magam, amiért rád ekkora hatással voltak – mondtam végül.
- Nem is tudod, mennyire nagy hatással. Te lettél a kedvenc költőm. Ezt lehet, nem kellett volna lelőnöm így a randink elején, nehogy megijedj, hogy valamilyen kattant fan vagyok, de így jött ki a lépés, és most már szeretném, ha tudnád, hogy még ha téged nem is, de a lelkedet a verseid által már ismerem. És azt kell mondanom, Finn, hogy te egy gyönyörű személy vagy. Ha mindez nem is a legtetszetősebb külsőben van tálalva, engem az sem érdekel. Beleuntam a gyönyörű, középszerű pasikba. Én valaki olyat akarok, akiből árad a szeretet, a szenvedély és a tűz. Te pedig pontosan ilyen vagy. Csak van egy hatalmas nagy önutálat benned, ami átjön a verseidből; de idővel remélem, ez majd javulni fog.
Nem tudom, mennyi ideig ültünk némaságban, de úgy éreztem, bárhogy én vagyok a költő kettőnk közül, ő most minden szavamat elvette. Ebben a sötétben, a szótlanságom talán hangosabban kiáltott, mint a legfájdalmasabb verseim. És tudtam, Poe érzi ennek a csöndnek milyen súlya és jelentősége van. Majd, amikor kezével óvatosan megtalálta az enyémet az asztal tetején, és megfogta azt, éreztem, ahogy ujjaink összeforrnak, és hogy a légzésünk ugyanolyan tempót vesz fel, az arcunkat pedig alig választja el pár centi egymástól. Ki tudja, kik és milyen közelről vizslathattak minket a fura szemüvegeikkel, amikkel láttak a sötétben, de most semmi sem érdekelt, csakhogy ne kelljen innen elmennem, megtörve azt a varázst, ami a sötétségben született Poe és közöttem.



Legalább másfél órán át beszéltünk megállás nélkül. Még csoda, hogy valahogy elfogyott a tányérainkról az étel. Bár persze az övét nem láthattam, viszont róla igencsak sok mindent megtudhattam. Azt, hogy kicsiként váltak el a szülei, és az ő Star Wars imádata onnan eredt, hogy ezek a filmek adtak neki erőt, vagyis pontosabban menekülő utat, saját életének a fogságából, amiből képtelen volt önerőből szabadulni, amíg el nem került egy fősulira. Itt kommunikáció szakon végzett, ami igencsak jól illett hozzá.
Egy biztos, ha valaki megismerte Poet, mély benyomással volt rá. Lehet, hogy nem jó értelemben, de hogy emlékezetes jelenség volt, az biztos, és ezt a külsejének nulla ismeretével is ki mertem nyugodt szívvel jelenteni.
A külső… Minél inkább éreztem, hogy lassan itt az idő, találkoznunk kell egymással a fényben, egyre nagyobb félelem fogott el, amit ő is észrevett.
- Finn, nyugalom! – fogta meg a kezemet, amit gőzöm sincs, honnan tudott, éppen hol van. – Nem harapok!
- Tudom, de… Nem lehetne, hogy miután kimegyek, te vársz egy kicsit, hogy legyen időm elmenni, és legközelebb is itt találkoznánk, a sötétben? – jött a gyámoltalan kérdésem, amire sejtettem, hogy nemleges választ kapok.
- Nem bizony! – felelte határozottan. – Mitől félsz ennyire?
- Hát nem nyilvánvaló?
- Arra tudok tippelni, hogy félsz, kiábrándítóan csúnya vagyok, pedig, azért szerintem ez nincs így. Bár lehet, neked pont nem leszek az eseted.
- Jaj, Poe! Százszázalékosan biztos vagyok benne, hogy túlságosan is az esetem vagy. De én… Én nem vagyok… Én fe… - Ki akartam mondani, hogy fekete vagyok, de képtelen voltam rá. Olyan jó érzés volt a sötétség árnyékában elfelejtkezni a rasszomról. Utáltam magam, amiért utáltam, hogy néger vagyok, és ez az önutálat - ahogy azt ő is mondta - még a verseimben is lecsattant.
- Nem hallgatom itt ezt a hülyeséget, amibe belekezdtél. Kapsz három perc előnyt, amíg összeszeded a bátorságodat. De, ha el mersz rohanni, sprinterré válok a kedvedért, mert Isten bizony, utolérlek, Finn. Egy ilyen pasiért az életemet is kilehelném magamból, csakhogy ne merj faképnél hagyni. Világos voltam? – Hihetetlen, milyen huncutsággal mondta mindezt, miközben komolyság is sütött a szavaiból. Tényleg nagyon jó benyomást tehettem rá, ha ennyire ragaszkodott a találkához. Nem akartam elszomorítani. Ezt inkább a külsőmre hagytam. Rettegtem attól a csalódott tekintettől, amivel majd perceken belül találkozok.
Miután odahívtuk a pincérnőt, aki kivezetett, először a lámpafény szörnyen bántotta a szememet, és csak foltokat láttam. Reméltem, ezek a foltok, majd Poe szemében szebbként tüntetnek fel; hisz minél kevesebbet lát belőlem, annál jobb.
Tényleg nem várt három percnél többet, hogy ő is kijöjjön. És persze, hogy egy ultraszexi fehér pasas pont előtte jött ki. Gondoltam, ő is várja a randipartnerét, de így szinte biztosra vettem, hogy Poe hozzá fog kapásból menni. Mikor kilépve elkezdett hunyorítani, úgy éreztem, itt az utolsó esélyem a menekülésre, így először csak hátráltam, majd gyorsan megfordultam. Ám mielőtt akár egy lépést is tehettem volna, egy erős kéz maga felé rántott.
- Hé, mondtam, hogy ne menj sehova! – jegyezte meg, én pedig nem tudtam ellenállni, alaposan szemügyre vettem az arcát. A boci barna szemeit, azt a megnyerő mosolyát, ami tényleg sármos volt, és a dús göndör haját. Remek! Túl szexi. Tudtam, hogy ez lesz. De miért nem tud elengedni? Én csak el akarok menni innen, minél messzebb tőle, bebújni az ágyamba, és magamra zárni a szobám ajtaját, hogy még Rey se tudjon beszélni velem.


- Honnan tudtad azonnal, hogy én vagyok, és nem ő? – mutattam a másik férfira, akihez közben megérkezett a magassságban és alkatban is pont hozzá illő, gyönyörű szőke nő. Hát igen, így nézett ki egy álompár…
- Ne viccelj! Ha húszan lettek volna itt, akkor is tudom, hogy te vagy az.
- De honnan?
- Nem lehet mindenre konkrét választ adni, Finn. Tudtam, hogy te vagy, és kész. Így közelebbről pedig még egyértelműbb – fürkészte az arcomat, én pedig mindennél jobban szerettem volna tudni, milyen gondolatok járhatták át a fejét.
- Azt mondod? – mosolyogtam rá, mert nem lehetett komornak maradni mellette.
- Azt! Ezek a kétségbeesett barna szemek egyszerűen gyönyörűek – sóhajtott, majd az ajkába is harapott, amitől elkaptam a tekintetemet. – Hé, ne gyere zavarba! Aki ilyen szexi, annak nincs joga hozzá.
- Én, szexi? – esett le az állam. – Poe, nézz már rám! Van rajtam legalább tíz kiló felesleg. A szám olyan vastag, hogy három normális méretű ajak is kitelne belőle… - De mielőtt folytathattam volna, megcsókolt. Ráadásul igencsak intenzív játékba invitálta a számat, én pedig, ha akartam volna, se tudok neki ellenállni, így még azzal sem törődtem, hogy a pincér csaj nagyban minket kémlelt.
- Tény és való, hogy nehéz betelni az ajkaddal, de pont ezért olyan szexi. A súlyod pedig, hm… - Ekkor olyan erősen markolt bele a két tenyerével a fenekembe, hogy felnyögtem, és a pincérlány bazsalygása csak növelte az idegességemet. – Nincs itt semmilyen felesleg. Más egyéb kivetni való saját magad ellen?
- Most mondjam ki? Hisz te is látod – mutattam az arcomra, bár az egész testemen is végig mutathattam volna.
- Mondd ki, Finn, mert esküszöm, hogy nem tudom, mi bajod van. Egy láthatatlan heg van az arcodon, amit nem veszek észre, vagy mi? – Olyan lelkesen kémlelt, hogy elhittem neki, tényleg nem tudja, mire értettem.
- Arról beszélek, te kattant, hogy fekete vagyok. – Talán túl erőszakosan mondtam, de így jött össze.
- Khm… - horkantott fel, majd elkezdett nevetni, amivel szíven talált. Ilyen reakcióra pont nem számítottam tőle.
- Értem – suttogtam, majd elindultam a kijárat felé, nem érdekelve, hogy szólongat.
- Állj már meg! – kérte, mikor már kinn voltunk. Az őszi nyírkos levegőben azonnal elkezdtem fázni, így még inkább sietésre ösztökéltem magam. – Finn, ha nem állsz meg, esküszöm, hogy hazáig követlek, és akkor a hálószobádban fogunk kikötni.
- Te nem kötsz ki velem sehol sem! – ordítottam. – Arra jó lennék mi, hogy meghúzhass, mert a telt ajkammal nem tudsz betelni, és mert nincs rajtam egy kiló felesleg sem. Aham… Arra jó vagyok, de azért képen röhögsz, amiért fekete a bőrszínem. Mondhatom, remek.
- Finn…
- Ó, és törlöm az egész kicseszett blogomat, hogy semmilyen kapcsolatod ne lehessen velem! – Magamat is megleptem azzal, milyen düh és fájdalom visszhangzott a hangomból, abban az elhagyatott utcában, ahol az étterem volt. Talán azért zaklatott fel ez ennyire, mert arra a közel két órára, amit vele töltöttem, igenis elhittem, hogy Poeval talán összejöhet az, ami Hux és köztem nem volt meg.
- Te hallod, amiket mondasz? Mert szerintem mindjárt kijön egy itt lakó személy, mert az is jobban átlátja, milyen sületlenségeket hordasz össze.
- Kinevettél, Poe! – nyomatékosítottam a dolgot.
- De nem azért, ahogy azt te hiszed. Az Istenit! – Nem tudom, hogyan, de pár másodpercen belül már egy falnak nyomva találtam magam, és mivel jóval erősebb volt nálam, így max, akkor tudtam volna szabadulni tőle, ha ágyékon rúgom, de valamiért nem vitt rá a lélek.
- Engedj el! – köptem a szavakat.
- Nem, amíg nem fogod fel, hogy azért nevettem, mert nem hittem volna, hogy kisebbségi érzésed van, csak, mert nem vagy fehér. Nézz már rám, én latin-amerikai vagyok! De ezért sohasem éreztem magam kevesebbnek. Az a szép a világban, hogy ennyire sokszínűek vagyunk, kívül és belül is. Mi pedig egy egzotikus páros lennénk – mosolyodott el, amitől gyorsabban kezdett verni a szívem, ami így is majd ki akart esni. – A szentségit, Finn, tudod te, hányszor álmodtam arról, hogy egy telt ajkú, hófehér fogú, néger pasim lesz? Már szinte büntetendően sokszor. Így mikor megpillantottalak, azt az érzést, ami magával ragadott, nehéz lenne szavakba öntenem. Mintha megnyertem volna az ötös lottót, a kedvenc költőm, aki Star Wars rajongó, külsőleg is a zsánerem. Erre te azt hitted, hogy kinevetlek, és csak egy éjszakára kellennél? – forró lehelete vonzotta az ajkát az enyémhez. Tudtam, hogy meg fog csókolni, így becsukva a szememet, vártam, mikor forrunk újra össze.
Úgy elragadott minket a hév, hogy még az is átfutott a fejemen, hogy tényleg neki lesz igaza, és az ágyamban kötünk ki, de a tudtomra adta, hogy hazakísér, és utána ő is szépen hazamegy. Viszont a számomat elkérte, és még ezerszer bizonygatta, hogy márpedig higgyem el, én vagyok álmai pasi. Így, miután elváltunk, folyamatosan megcsíptem különböző helyeken magamat, hogyha mindez csupán egy álom, akkor még azelőtt keljek fel, hogy túlzottan beleélem magam. De úgy tűnt, ébren vagyok.
- Rey! Rey! Rey! – suttogtam a legjobb barátom nevét, hisz mindezt csakis neki köszönhettem. – Hogy fogsz te örülni, ha holnap mindent elmesélek.


   (Ha elolvastad, kérlek, hagyj kommentet! Nagyon fontos lenne számomra a véleményetek!)


A másik Stormpilot történetemet ITT találjátok.

14 megjegyzés:

  1. Reakció: Először *csend*, aztán *fangirlsikítás*!! Az elején a Finn-Rey friendship olyan édes volt 🤗😊! Aztán jött a Hux-os dolog én meg 😱😲*wtf*, de nagyon jó volt így. Aztán Finn elment a randira *tükön ül*, és mondja a pincér csaj hogy Poe és 😆😀😊🤗😍! Amikor a Star Wars-t tárgyalták szakadtam főleg hogy Poe-val ugyanaz a kedvenc részünk! 😀😆 Jegygyűrű *OMG*😏😆😍!! Finn költő és utálja magát.*elakad a lélegzete* Mikor rá markol a fenekére 😏😮(én is ezt csinálnám ha John közelébe kerülnék 😂😅) Finn akkor egy ütődött de megtudom érteni hogy fél a külseje miatt. Amikor Poe mondja hogy "egzotikus páros lennénk" olyan cuki volt!! 🤗 A végén ez a csók meg a csipkedés te jó ég!!!
    Konklúzió: -Imádni való
    -Én is elmennék egy ilyen
    randira de csak akkor ha
    velem szemben is Poe ül
    😂😂
    -Folytatást követelek!!! Imádlak, te vagy a legjobb, és csak így tovább!! 😁☺😉

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Esküszöm, miattad még inkább kedvem lett írni ezzel a párossal. Mármint imádom őket, csak így, hogy van, akit érdekel, még inkább.😊
      Nem tudom, hogy folytatom-e ezt a sztorit, viszont van egy másik történetem félkészen, aminél folyton váltogatom, hogy kiket képzelek oda, miközben írom. Most épp Obikinként van meg, ami kész van belőle, de lehet, hogy átírom azt is Stormpilotra; még jobban is illene szerintem rájuk. A Vakrepülést is mással kezdtem el írni, de csak azután kelt igazán életre a sztori, hogy lecseréltem rájuk. 😏 Vannak párosítások, akikkel annyira könnyen tudok írni, mert csak úgy jönnek belőlem a szavak, és mindkét fél szerepébe nagyon jól bele tudom képzelni magam. Ilyen Poe és Finn párosa is. 😍
      Köszönöm egyébként, hogy ilyen hosszasan leírtad a reakciódat. Imádtam írni ezt a történetet, főleg azokat a részeket, amiket kiemeltél. Feldobtad az estémet. 😁

      Törlés
    2. Te az egész napomat dobtad fel!! Egész nap ezt olvasgattam mert nem bírtam betelni vele!😁 Tudod eddig is gondolkoztam azon hogy kirakom a kis jeleneteimet ezzel a párossal de most már biztos vagyok!! Ha szépen meg kérlek majd elolvasod az irományaimat? ☺

      Törlés
    3. Örülök, ha ennyire tetszett, hogy nem volt elég egyszer elolvasnod. 😁 És még szép, hogy elolvasom őket. Nem sok magyar fici van ezzel a párossal, úgyhogy külön örülök nekik. 😍

      Törlés
    4. Amúgy most, hogy így mondod, lehet, hogy tényleg írok ennek a történetnek egy folytatást. Kezd ihletem lenni hozzá. 🤗 De, ha így is lesz, nem tudom, mikorra tudom ígérni. Vizsgaidőszak közepén vagyok, ami után még ott az államvizsgám és a szakdoga védésem.

      Törlés
    5. Haladj ahogy tudsz én kivárom!! 😉😁🤗 És sok sikert!!! !☺😁

      Törlés
    6. Köszönöm, és ami késik, nem múlik. Elültetted a bogarat a fülembe, így most már tuti, megírom.😉

      Törlés
    7. Meg, akkor szerintem a másikat is átírom rájuk, ami már majdnem kész. Úgyhogy jön még Stormpilot tőlem. 🤗

      Törlés
    8. Jaj de jó, jaj de jó!!! 😁😄😆
      Amúgy kérhetek valamit? 😑😐😶

      Törlés
  2. Nagyon bután hangozhat de tudod nem tudok igazán senkivel beszélgetni erről a shipről,szóval megkérhetlek hogy jelölj be Facebookon? 😶😐

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szívesen, csak több ilyen nevű személyt is találtam facebookon. De, ha írsz a blogom facebook oldalának egy üzenetet, az alapján megtudom, hogy melyikük vagy. 😊
      https://www.facebook.com/vampirtanc/

      Törlés