Huszonkettedik
fejezet – Qi’ra
Ben:
Elérkezett a Ifjúsági Olimpia utolsó napja a vívók
számára, én pedig álltam elébe ezen napnak és annak a két ellenfélnek, akivel
szembe kellett néznem. Egy dologban reménykedtem saját magammal kapcsolatosan:
hogy ekkor nem sorsolnak ismét egymásmellé minket Finnel. Mindkettőnknek
megvoltak egymáson kívül is az ellenfelei, és most igenis teljes szívemből
akartam drukkolni neki is, hogy dobogóra kerüljön, nem mellesleg Rey
lelkiismerete is tisztább lett volna, ha nem kell újból kettős érzelmek
áradatát magára véve végignéznie egy Solo-Snoke párviadalt. Ha már Rose és Rey
esetében voltunk olyan szerencsések, hogy ekkor ne kerüljenek egymás mellé,
reméltem, ismét jó lapokat osztanak nekünk.
- Úgy látszik, ez a verseny sokkal inkább szól a
családunk magánéletének kiteregetéséről a sajtó számára, mintsem a versenyzők
tényleges teljesítményéről, ami egy bizonyos szempontból nagyon is kiábrándító.
Viszont már megszoktam, és nem is veszem magamra, remélem, te sem fogod – nyomta
a nagybátyám a kezembe egy híres pletykamagazin aznapi számát, aminek a
címlapján én és Rey voltunk, ahogy éppen Finnek szurkoltunk a lelátóról,
méghozzá a következő szalagcímmel: Az egykori rivális edzők rokonai is egymásra
találtak.
- Én büszke vagyok arra, hogy egy ilyen kiváló lány
párja lehetek, úgyhogy felőlem annyit csámcsognak rólunk, amennyit akarnak –
rántottam egyet a vállamon.
- Viszont nem árt, ha a cikkbe is beleolvasol! –
hívta fel rá a figyelmemet a nagybátyám.
- Rendben. – Pár perc elég volt, hogy a kétoldalas
cikket végigfussam, amiben felvázolták röviden a családi múltunkat, majd azt,
hogy egy bennfentestől tudják, hogy az apám egy nagy csábító, aki nem fél mások
párját elszeretni, így könnyen lehet, hogy én is lecsaptam Rey-t valaki
kezéről.
- Az az utálatos Dryden! – kapta fel a vizet a bácsikám.
– Fogadjunk, téged is megkeresett a minap, hogy jöjjön a tőle megszokott érzelmi manipulációjával,
mert én megkaptam a szokásos adagot tőle, de ez már egy hozzá hasonló gerinctelen
féregtől is sok.
- Igen, odajött, de nem járt sikerrel a
felidegesítésemben, viszont nem értelek: ő volt az, aki ezt mondta apáról? –
Teljesen elveszítettem a fonalat, azt se tudtam, hogy ismerik egymást.
- Biztos vagyok benne. Sohasem mondták el neked, de
volt egy nő még édesanyád előtt, aki előbb apád barátnője volt, majd Dryden
mellett kötött ki, amíg apád bevonult katonának, és mikor ismét egymás mellé
sodorta őket Hannal az élet, újból belehabarodtak a másikba – legalább is úgy
tűnt egy darabig. Nem apád szerette vissza Qi’ra-t, hanem Qi’ra volt a
fondorlatos. De erről Han többet tudna mesélni. Egy a lényeg: amíg apád
megtalálta a nagy szerelmét Leia-ban, addig Vos tudtommal egy életre lemondott a női
nemről, és azóta csak alkalmi prostituáltakkal elégíti ki az igényeit, mert nem
mer újból szerelembe esni.
- Egek! – Ennyit hallattam, mert sokkoltak ezek az
új információk. Még hogy apa és Dryden Vos egy nőért küzdjenek! Ez annyira
szürreális volt, hogy kellett pár nap, hogy megemésszem.
- Úgy sejtem, ti is láttátok, milyen izgalmas
dolgokat írt a sajtó – lépett mellénk az emlegetett férfi, majd engedély
nélkül le is ült hozzánk, de ekkor először örültem neki, mert reménykedtem
benne, hogy ő kitisztíthatja azt a ködös képet, ami ekkor kialakult az elmémben.
- Igen, Dryden, és el kell, hogy szomorítsalak, Ben
és Rey büszkék a kapcsolatukra. Az pedig egyenesen szánalmas, hogy még mindig
nem tetted túl magad Qi’ra-n. Miért nem tudsz örülni a jó dolgoknak? Miért a
rosszra kell fókuszálnod? Ráadásul ez egy lerágott csont. Nézd meg Han-t:
boldog családapa. Ő nem hagyta, hogy egy manipulatív nő tönkretegye egy életre.
– Miközben Luke bácsi próbálta felnyitni a kollégája szemét, Vos tekintete
egyre szúrósabb lett, mígnem azt hittem, hogy felrobban a méregtől.
- Hogy van képed ilyet kérdezni tőlem? Nem világos:
miatta lett Qi’ra ilyen. Az én gyönyörűséges angyalom előtte maga volt a
tünemény. Ezt nálam jobban senki sem tudja, hiszen legjobb barátjaként
végigasszisztáltam, miként esett bele Han-ba, majd hogyan lett depressziós,
amikor az imádott férfiú a katonaságot választotta helyette. Én vigasztaltam az
átsírt éjszakákon, és azt hittem, az volt a jussom, hogy végre az enyém lett.
Mindent megadtam neki, amit csak tudtam: pénzt, értéktárgyakat, utazásokat és
szeretetet, az utóbbiból a legtöbbet. Annyira elvakított az iránta érzett
szerelmem és ragaszkodásom, hogy nem vettem észre, hogy csak kihasznált. A sok
pénzt, amit a számlájára küldtem, nem költötte el, hanem szépen gyűjtögette egy
széfben. A méregdrága kocsiját sem véletlenül irattata a nevére, mikor
megvettem neki. Mindent szépen kitervelt. Majd mikor az apád hazajött – ekkor
egy pillanatra rám vetette a fájdalommal és bosszúvággyal teli tekinteté –, az
én pénzemből kezdtek el élni, mígnem Qi’ra rájött, hogy ő többé nem fog egy
férfihoz sem ragaszkodni. Han sohasem szerette őt igazán, ezért apádat nem törte meg
úgy a dolog, és mert nem az ő pénze szenvedte a szíve mellett a kárát.
Tisztában vagyok vele, hogy köztudott, hogy azóta luxuskurvákat fizetek, de nem
szégyellem, és tudjátok, miért? Mert ők nem árulnak zsákbamacskát: megadnak
egy árat, és azt is megmondják, ezért mit hajlandóak megtenni. Velük
nyílt lapokkal játszhatok, és nekem már ez is elég. Nem hiszek többé a
romantikában, sőt már az emberekben sem, főleg nem a nőkben. Az lett a
filozófiám: vedd úgy, hogy mindenki elárul, és akkor sosem kell csalódnod. Azt
mondta Qi’ra, mielőtt elhagyott, hogy mindenkinek megvan a gyenge pontja, és az
enyém ő volt. Vigasztalhatatlan voltam miután elhagyott, mert tényleg nem volt
olyan ember a világon, akiben úgy bíztam, mint benne. Lehet, hogy ez a kis cikk
nem volt igazi bosszú, de valahol a világ tudtára akartam adni, hogy Han Solo
igenis képes ilyesmire, a Qi’ra-jéra pedig azt, ha véletlen olvassa, hogy sohasem
ő volt az igazi áldozat, hanem én. – Elködösödött a tekintete. Vívódott, hogy
magába fojtson egy mélyről fakadó sírást. Jól ismertem ezt a pillantást: láttam
már az édesanyámon, a nagybátyámon, a nagyapámon és Rey-en is, de nem hittem
volna, hogy pont a rám pikkelő rivális edző lesz a következő személy, aki
felfedi előttem ezt a sebezhető oldalát.
- De miért pont most, ennyi év után? – kérdezte
tőle a nagybátyám.
- Mert itt van Qi’ra. Láttam tegnap a lelátóról, és
az a fölényes mosoly, amivel rám nézett, miközben Lando nyert, felszínre hozott
bennem mindent. Mintha annyira meglepő lenne, hogy az én tanítványom
győzedelmeskedik. Ez már túl sok volt, és valahogy fel akartam szólalni. Talán
gyerekes volt ez a módszer, de elvakított a düh. Viszont nektek drukkolok, Ben, Rey-el,
mert ti nem tehettek semmiről. – Hittem neki, mivel ugyanolyan őszinteség
sugárzott az utolsó mondatából, mint az összes többiből. - A versenyen
találkozunk. Remélhetőleg a döntőben – állt fel ezzel, és hagyott magunkra
minket.
- Azt hiszem, lesz mit megbeszélnem apával –
jegyeztem meg.
- Az biztos, de kérlek, várd meg, amíg mindez véget
ér. Ha valamivel, hát azzal igenis bekavarhat a levesbe Dryden, hogyha most egy
ilyen, számunkra irreleváns dolgon kezdünk el rágódni, ahelyett, hogy a tényleges
célra fókuszálnánk. Ráadásul pont te tanítottad meg azt számomra, hogy a család
a legfontosabb, és hogy meg kell tudnunk bocsájtani, úgyhogy semmiképp se egy
megkeseredett ember szavaira hallgass most. Lehet, hogy én is az voltam, de
annyira sohasem, mint ő, mert Dryden nem szeret senkit, míg én téged,
édesanyádat és Han-t sohasem múltam el szeretni. Szánom őt, Ben. Még ha nyer is
Lando, és te mondjuk második leszel, vagy harmadik, mi, a családod jobban
fogunk a te eredményednek örülni, mint ő Lando győzelmének, ami mindent elárul
a lelkivilágáról.
- Valami bánt, igaz? – sejtett meg valamit Rey,
miközben a lelátón vártuk Rose versenyének a kezdetét.
- Annyit mondok, nem csak a te apukád nem akart
saját magától mesélni neked a régi nagy szerelméről, hanem az enyém sem, és ez most
rajtunk csattant – mutattam kettőnkre, és láthatólag ezt nem értette. De hát
hogyan is érthette volna? – Nyugi, ne ijedj meg, csak megtudtam, ki a rejtélyes
forrása a címlapunknak, és hogy mi vezérelte. Viszont ezt majd megbeszéljük
holnap, vagy azután. Most a jelenre kell fókuszálnunk! – öleltem magamhoz,
miután beleegyezően bólintott egyet.
- Rendben, akkor beszéljünk a jelenről!
- Hallgatlak! – engedtem, hogy épp annyira eltávolodjon
tőlem, hogy ismét a szemembe tudjon nézni.
- Baj, hogy nem izgulok? Mármint biztosra veszem,
hogy nincs esélyem az aranyérem várományosa ellen, viszont nagyon
várom, mert tudom, hogy az ilyen viadalokból lehet a legtöbbet tanulni. Nem azt
mondom, hogy előre feladom, de egyértelmű, hogy vajmi kevés az esélye annak, hogy
nyerjek, viszont törekedni fogok arra, hogy minél kisebb fölénnyel jusson az ellenfelem a
döntőbe – hadarta magabiztosan és céltudatosan. Az ilyen megnyilvánulásaival
csak még inkább magába bolondított. De hát még a megsavanyodott Dryden Vos is
elviekben drukkolt nekünk, úgyhogy nem is volt miért kételkednem a párosunkban.
- Ezzel nincs semmi baj, Rey, sőt nagyon is
felnőttesen állsz a dologhoz, ami miatt büszke vagyok rád.
- Köszönöm! – bújt ismét az ölelésembe, hiszen így,
hogy már nyílt titok volt, hogy együtt voltunk, nem igyekeztünk többé tartani a
kellő távolságot, még ha messze is állt tőlünk, hogy mindenki előtt nagy
csókcsatákba kezdjünk.
Rose végül diadalmaskodott az ellenfele fölött, így
a saját lelkének és az enyémnek is a megnyugtatásául szolgálva ötödikként zárta
az olimpiát, ami messze jobb volt, mint amit kinézett sajátmagából. Rey is sajnos
azt hozta, amit ő maga és a szakma is előre megjósolt: veszített, viszont az
ellenfele képességei ellenére sem olyan fölényes hátránnyal, ez pedig kellő
erőt adott neki ahhoz, hogy mindent beleadjon a dobogóért folyó küzdelembe.
Addig pedig, amíg a női top négyes pihenhetett az újabb megmérettetésig, mi
férfiak vívtuk meg az aznapi két párbajunkból az egyiket, és hála az égnek, nem
osztottak egybe minket Finnel. Bár örültem volna neki, ha ismét a döntőben
vívhatok vele, de elfogott egy nagyon erős megérzés azzal kapcsolatosan, hogy
csak az egyikünk fog döntőzni, de hogy melyikünk lesz ez a személy, az kérdéses volt.
(Minden kommentnek, visszajelzésnek örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése