Tizenhetedik fejezett ~ Ésszerű magyarázat
(Részlet)
(Eszter és Derek)
- Beléd
meg mi ütött? – rontott Derekre Eszter, amint pár utcával arrébb rátalált.
- Semmi,
csak épp erre jártam és meghallottam, ahogy kiabáltok – mondta kissé
szégyenkezve.
- Véletlenül
erre jártál, mi? – húzta fel a szemöldökét dühösen Eszti. - Direkt megkértelek,
hogy ne gyere ide. Így is eléggé utálom magam, őt pedig csak még jobban
összezavartad. – S a kezébe temette az arcát. – Ó, Derek!
- Sajnálom,
csak annyira féltelek. – Közben elvette Eszter kezét a szeme elől, majd a saját
kezébe fogta.
- Nem
kell, főleg Gergőtől nem. És nem is ordibáltunk, csak kissé hangosan
beszéltünk, de szerintem senki sem hallott meg minket, azok közül, akiknek
nincsen ilyen természetfelettien jó hallásuk – mutatott Derek fülére.
- Ez
igaz, de te egy ilyen valakit választottál, és ennek el kell fogadnod a
következményeit. – Némi szomorúság jelent meg Derek arcán.
- Jaj,
te! – És átölelte Eszti, akinek jól esett, hogy ennyire a szívén viseli a
sorsát Derek, akit eddig még nem mert a fejében sem a barátjának nevezni. De
most már, hogy végre Gerinek is elmondott annyit, amennyit tudott,
megkönnyebbült a szíve, és készen állt, hogy egy új személyt szeressen. Bár
nemrég ismerte csak meg Dereket, de mégis jobban ismerte, mint bárki ezen a
világon, Tomit kivéve. És Derek is az elmúlt napokban igyekezett minél több
mindent megtudni Eszterről, aki nem akart minden érdemet magára venni, de
mintha napról-napra vidámabb lett volna a fiú.