15. fejezet

Tizenötödik fejezet ~ Hinni

(Részlet)

 

Mivel Anna és Tomi ültek elől, így nyugodtan beszélgethettek arról, amiről csak akartak. A lakókocsi amúgy is óriási volt, amit sokan inkább lakóbusznak neveznének.

- És mi a kedvenc italod? – kérdezte Eszter.

- A vér – vágta rá Derek.                                 

- Ó, bocsi! Ez hülye kérdés volt – érezte kellemetlenül magát, amiért ez nem volt számára nyilvánvaló.

- Nyugi, csak vicceltem! – és elővette a legkedvesebb mosolyát. – Ez nem olyan, mint a filmekben, vagy a könyvekben. Én nem szeretem a vért. Ugyanolyannak érzem az ízét, mint mindenki más.

- De, akkor… Na jó, most elvesztettem a fonalat – vallotta be Eszti.

- Ez a sok vámpíros könyv, film és sorozat, mind más színt ad a vámpírlétnek. Azt mondják, hogy a vámpírok élőhalottak, ami egy hatalmas tévedés. Mármint, hogy lehet valaki egyszerre élő és halott is? Aki meghalt, az az is marad – jelentette ki ezt az egyértelmű tényt Derek. - A vámpírok különleges képességekkel rendelkeznek: gyorsabbak, jobban hallanak, sokkal több erejük van, és ami a legfontosabb, nem öregednek. És ehhez sok vérre van szükségük, minél többet isznak, annál jobban felerősödnek ezek a dolgok – egy pillanatra újra elmosolyodott, mivel jól esett neki, hogy a lány megbabonázva hallgatja őt. - De a természet ahol ad, ott el is vesz. Az első vámpír számtalan vámpírdenevér harapása következtében vált ilyenné, és mivel ők nem szeretik a napot és barlangokban élnek, ezért ezt a tulajdonságukat átadták neki is. És a vérrel nem csak a jó dolgoknak nőtt meg a mértéke, hanem ezeknek is. A legelső vámpír egyre kevésbé szeretett kimenni a fényre, rengeteg időt töltött barlangokban, és a végén már égetni is kezdték a bőrét a napnak a sugarai.

- És mi van veletek, félvámpírokkal? – érdeklődött Eszter.

- A mi képességeinket is felerősítette a vér, de közel sem annyira, mint a vámpírokét, így nekünk nem is kell annyit innunk, mint nekik. És a legnagyobb különbség köztünk az, hogy mi kimehetünk a napra, és egyáltalán nem szeretünk barlangokban mászkálni – magyarázott tovább Derek.