2016. október 31., hétfő

Még ha túl szép is, fogadj el!

Kedves olvasóim!
Ahogy arról már elhintettem a morzsákat, ezentúl több rendhagyó bejegyzésem is lesz, és azt is elmondtam nektek, hogy először egy magyar íróról fogok írni. Nem is húzom tovább az időt, lássuk, ki miatt döntöttem úgy, hogy magamhoz nem hűen könyvkritikákat írjak!
Ez a személy nem más, mint Rácz-Stefán Tibor, aki nagyon kellett a magyar írói paletára. Ennek az okát most ki is fejtem nektek.
Előre megjegyzem, hogy nem kevés spoiler lesz a könyvekből, így csak saját felelősségre olvassátok tovább a cikket!

Szóval, nagyon kíváncsian vásároltam meg magamnak tavaly nyáron az általam kedvelt Media Addict oldal írójának az első regényét, a Fogadj el!-t. (A könyv rövid összefoglalóját IDE kattintva olvashatjátok el.)


Fontos, hogy ez a könyv nem csak arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen nehéz sorsa van azoknak, akik nem heterók, főleg Magyarországon, hanem arra is, hogy a szegénység is mennyire nagy hátrányt tud okozni, és mennyire kirekesztenek egyes embereket emiatt.
Betekintést nyerhetünk a könyv által Petra életébe, akit tönkre tesznek lelkileg, míg a legeslegrosszabb dolgot teszi, amit tehet... De, hogy őszinte legyek, teljesen megértettem őt. Tibi olyan szépen, fokozatosan vezette le, hogyan lehet a mélybe süllyedni a környezetünk által.
 "Azonban már felnőttem. Elillant a tündérmese. Nem hiszek már az álmokban." - Petra
Annyira megrázó volt a története, főleg a lezárása. De nem mindig arról kell csak olvasnunk, hogy minden szép és tökéletes, mert nem az. Olykor szembe kell néznünk azzal, hogy igen, a világ kiba...túl gonosz tud lenni, és a legszeretetreméltóbb embereket teszi a leginkább tönkre. Elég egy apró hiba, és mindened oda, és csak süllyedsz egyre mélyebbre, majd elérsz egy olyan mélységet ahonnan már nem lehet felállni, és feladod...
"Egy romhalmaz lettem, akit még a tulajdon anyja sem bír elviselni." - Petra
Kiráz a hideg, ha erre a regényre gondolok, mert annyira realisztikus volt. Petra története már magában elég lett volna ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésem Tibi, de ez csak a fele volt ennek a jelentőségteljes történetnek. A másik felét pedig Dávid és Áron tették ki. Érdekessége a könyvnek, hogy míg Petra jelenetei E/1-ben lettek megírva, addig a fiúké E/3-ban, váltogatva a szemszögeket. Ezt az elején furcsálltam, de igazából meg tudtam érteni, miért döntött Tibi így, és ezáltal semmit sem vesztett az értékéből a történet.
 "Ha én nem lehetek boldog, legalább Dávid legyen az. Legalább Ő." - Petra
A három főszereplő közül Dávid volt az, akivel a leginkább azonosulni tudtam. Már a legelső közös jelenetükkor elkezdtem shippelni őt és Áront. Nagyon jó volt mindkét fiú szemszögéből követni, hogyan is alakul a kapcsolatuk. Az, hogy Áron érdeklődését egy fiú sem keltette még fel Dávid előtt, az még inkább tetszett. Ebből is látszik, hogy attól még mert beállítottságunkból kifolyólag elvileg vonzódunk az azonos, vagy ellentétes nemű emberekhez, esetleg mindkettőhöz, egyáltalán nem biztos, hogy tényleges vonzódást is el kezdünk érezni addig, amíg egy különleges személlyel nem találkozunk. De Áron rátalált Dávidra, aki egyszerűen imádnivaló... Én legalább is imádtam.
"Ha egy olyan regényt olvasott, ami tetszett neki, akkor ritkán reagált a külvilágra. Szerette, amikor a cselekmény beszippantja őt, olyankor elfeledkezett a saját életéről, arról, ami fájt neki, és azokról a titkolt dolgokról is, amiket saját magának sem mert bevallani."
De Áron karakterében is sokkal több van, mint amennyi az elején lejön. Igenis megvan annak az oka, miért nem akar összejönni Dáviddal. Ez pedig nem egy önző ok, sőt...A hamissága pedig még eredetibbé teszi őt.
"– Tudtam, hogy nem bírod ki nélkülem – motyogta álmosan Áron. – Biztos vagyok benne, hogy ma este rólam fogsz majd álmodni.
Dávid hallotta a halkan kiejtett szavakat, és legszívesebben odament volna, hogy alaposan pofon vágja a srácot, aztán pedig simogatással tüntesse el Áron fájdalmát."
Majd végül minden karakterről kiderül, hogy megvan annak a maga oka, hogy ki miért lett olyan amilyen, mert senki sem vagy csak fekete, vagy csak fehér. 
"Mindez csupán egy álarc, és csak idő kérdése, hogy én is azzá váljak."
Nagyon fontos tanúságai vannak ennek a könyvnek. Ne váljunk egy másik, vagy saját magunk által kreált álarccá. Könyörgöm, ne legyünk homofóbok se lenézőek! Mindenki egyenrangú személy, mindegy, hogy kihez vonzódik, milyen az anyagi helyzete, a bőrszíne, csak az számít, milyen ember!


És, akkor térjünk rá a Túl szépre, Tibi második regényére, amiről többet fogok írni, mert... (ez egy fontos mert) idén elolvastam ezenkívül 26 könyvet, amik közt igen jók is voltak, de pár fejezet után már sejtettem, ez a regény túl fog tenni minden. A felénél azonban már emelkedett a tét, a Túl szép az egyik kedvenc könyvemmé avanzsált, Tibi pedig... nagy szavak, tudom, de igenis leírom, így érzem, nem túlzok: Rácz-Stefán Tibor az egyik kedvenc íróm lett! 
(A könyv tartalmát IDE kattintva olvashatjátok el.)
Ti is tudjátok, mennyire jó, amikor egy könyv, sorozat, film, album, vagy egy szám pont akkor talál meg, amikor a leginkább szükségünk van rá. Pontosan ez történt most velem és a Túl széppel. Már írtam nektek, hogy az elmúlt két hétben nem voltam jó passzban, se a környezetemben, se a saját bőrömben nem éreztem igazán jól magam. De már nagyon vártam az egyetemen a szünetet, hogy végre kezembe vegyem Tibi második regényét, ami már hetek óta ott csücsült a könyves szekrényemen, de egyszerűen nem volt se időm, se energiám a kezembe venni. Pénteken azonban, a szünet első napján neki ültem.
Azok az igazán jó könyvek, amiket fáj leraknunk, és amiknek újraolvassuk egyes részeit, mert egyszer nem elég. A Túl szép pontosan ilyen könyv volt számomra. Minden elfoglaltságomat hanyagoltam, csakhogy minél többet olvashassak belőle. De, hogy tovább tartson ez a csoda, képes voltam szombaton is letenni, hogy még egy napig benne lehessek a történetben.
Olykor nagyon érdekes tud lenni az élet, ezt tapasztaltam a könyv olvasása közben, amikor 20 éves, heteró nőként, már olykor zavarba ejtően tudtam azonosulni egy nálam alkatilag kétszer akkora, 18 éves, meleg fiúval. De ez a szép az irodalomban, hogy ilyet is tapasztalhatunk. Sokszor én is másfél mázsásnak érzem magam, és legszívesebben elbújnék az egész világ elől, hogy ne lássák, hogy nézek ki. De mégis felállok, csinálom a dolgom, és igyekszem elhinni, hogy azért, mert teltkarcsú vagyok, nem vagyok kövér. Annyira jót tett a lelkivilágomnak, főleg ezekben a napokban, azt olvasnom, hogy igenis egy álompasi (bár nekem pont nem az izmos srácok jönnek be, de ez nem volt releváns) képes meglátni, hogy egy molett fiú a legértékesebb személy, akivel valaha találkozott, és ahogy egyre jobban megszerette, úgy látta egyre szebbnek.
 „Ő az első, aki nem kér belőlem.
Ő az első, aki a vállamra hajtotta a fejét.
Ő az első, akit szívesen átöleltem.
Ő az.”
- Olivér

A Túl szép jelzőt a borítót látva azonnal a legalapvetőbb módon lehet értelmezni, ami a könyvben is többször le van írva, Olivér külseje túl szép Márkóéhoz.
 „Mielőtt becsuknám a szemem, őt nézem.
Túl szép…”
- Márkó

De én két másik módon is értelmeztem ezt a címet. Ahogy azt Olivér folyamatosan felfedezi, Márk lelke túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, túl szép ahhoz képest, amilyen férfiakkal volt előtte testi kapcsolata. A harmadik, pedig maga a regény, ami számomra túl szép volt...
 „Magamhoz akarom őt húzni, és mindenkivel közölni, hogy ő az enyém. Annak kell lennie. Egy napon, valamikor hozzám fog tartozni.” - Olivér
Ez a két fiú a kudarcaik miatt ismerték meg egymást. Olivér úgy érzi, feladta a profi úszó jövőjét, Márk pedig az egyetem helyett egy OKJ-s képzésen köt ki, és mindkettőjüknek szükségük van plusz pénzre, így egy kezdetben unalmasnak tűnő munkába fognak. De egymás által mégsem lesz olyan unalmas, miután már Márkó képes a fülhallgatóját kivenni a füléből...
 „Bár tudnám, mi ütött belém. Folyton keresem a testi kontaktust, érezni akarom őt, de mindig elutasítja a közeledésem.” - Olivér
Nem tudom, más, hogy van vele, de én általában, mint író akkor érzem a legjobbnak az adott írásomat, amikor a saját érzelmeim és tapasztalataim keverednek a fantáziámmal, és a Túl szép esetében Tibi pontosan ezt tette. Érezhető benne, hogy Márkó által egy csomó saját dolgot vitt bele, és mint olvasó nem tudtam eldönteni, hogy ebből vajon mi lehetett igaz, és mi csupán fikció. De nem is kell tudnom, az a lényeg, hogy zseniálisan ötvözte a képzeletét és az érzelmeit. 
Ami szinte hiányozhatatlan egy regényből, vagy regénysorozatból, az a karakterfejlődés, és itt megkaptam mindkét főszereplő fiú által. Márkónak arra kellett rájönnie, hogy igenis bárhogy bántották egész életében, bárhogy kevesebbnek érezte magát, amiért molett, ő ugyanolyan ember, mint más, sőt, egy igazán különleges fiatalember. És, ami a legnagyobb gondot okozta neki, az Olivér volt, ami teljes mértékileg érthető, hisz én is ugyanúgy éreztem volna, ha álmaim pasija közeledik hozzám.
„- Te részeg disznó!
Nahát, de dühösnek tűnik!
- De én téged akarlak – bizonygatom. – Te kellesz nekem.” - Olivér
El kellett fogadnia, hogy igenis valaki meglátta, hogy Túl szép a lelke, és ezáltal a külseje is egyre szebb lett a szemében. 
 „Mielőtt elnyom az álom, az arcát fürkészem.
Bárcsak engem akarnál!”
- Márkó
Olivérnél is ugyanolyan mértékű fejlődést láthatunk, csak teljesen más irányba. Korábban csapongó életet élt, főleg amióta feladta az úszást. Cserélgette a pasijait az ágyában, akiktől nem akart semmit, csak egy gyors menet, ezek után pedig rájuk se tudott nézni. Aztán egyre inkább elkezdte érdekelni, hogy ez a duci srác miért nem áll vele szóba, miért kerüli. Majd miután rájött, hogy ő is meleg, még nagyobb érdeklődést mutatott iránta. Minél inkább megismerte, egyre furcsább érzéseket váltott ki belőle, amikkel előtte még nem találkozott. Minél inkább megkedvelte, annál szebbnek látta. Mert igenis Márkónak nagyon kellemes arca van.
 „Az arcára nézek, annyira gyönyörű és ártatlan.
- Talán egy isten vagyok, de te vagy az angyal.”
- Olivér
Előtte irtózott a csóktól, mások megérintéséért se igazán rajongott, míg Márkhoz, mintha egy mágnes vonzotta volna. Ezt annyira jó érzés volt olvasni, mert igenis, egy izmos, jóképű srácot megőrjíthet egy molett, visszahúzódó fiú. (Ez ugyanúgy érvényes heterókra is mindkét variációban.)
„Nem bírok ennyire közel lenni hozzá. Túlságosan akarom őt. El fog ez valaha múlni? Lesz olyan pillanata az életemnek, amikor nem akarom magamhoz húzni, megcsókolni és a fülébe suttogni, hogy ő az enyém.”- Olivér
Remek volt végigjárni Olivérrel az utat, ahogy rájön, mi is a szerelem, ahogy megváltozik a véleménye arról, számára mi a szép.
„– Komolyan mondom, ne baszd el. Nála jobbat nem találsz.
- Tudom, és tényleg mindent megteszek.
- Annál sokkal többet tegyél. Ez a srác értékes, és nem olyan huligánokat érdemel, mint amilyenek mi vagyunk.”
- Olivér
Fontos részét tette ki a könyvnek, hogy Márkó Olivér miatt akart lefogyni, ezért is fordult drasztikus módszerhez, ami egy idő után megbosszulta önmagát. De idővel rájött, hogy a saját egészsége miatt kell tovább csinálnia, csak kevésbé brutális módon. Olivér a cigiről mondott le azért, mert Márkót zavarta, de aztán belátta ő is, a saját egészsége miatt kell letennie. Ebből is látszik, mennyire jó hatással voltak egymásra. 
Nagyon lényeges momentum volt Márk kórházba kerülése is, mivel sajnos jellemző ránk, emberekre, hogy akkor jövünk rá, mennyire fontos nekünk valaki, amikor valami baj történik vele.
Az, hogy ennyire kötődtem ehhez a könyvhöz, egyértelműen abból adódik, hogy azonosulni tudtam Márkkal, így az ő fejlődése kicsit olyan volt, mintha a jövőbeni énemet látnám. Ezt úgy értve, hogy bármi, vagy bárki hatására is, de remélhetőleg egy napon én is képes leszek elhinni, hogy igenis szerethető vagyok kívül belül, és valakinek így vagyok tökéletes, ahogy vagyok.
„Ő minden álmom. A szerelme, a közelsége, a vágy a tekintetében. De mi van akkor, ha annyira akarom őt, hogy félreértek minden jelet?” - Márkó
A könyv nagy részét szúró mellkassal és sírós fejjel olvastam, mert minden fejezete a lelkemig hatolt. És a közepén, az egyik legszebb jelenetnél, szégyen, nem szégyen, sírva fakadtam. Túl szép volt...
Sok szerelmes regény van, ami ezen a ponton véget ér, amikor a főszereplők bevallják egymásnak az érzéseiket, és minden a helyére kerül. De attól még, mert ez a könyv Túl szép, nem egy tündérmese, ahogy az élet sem. Nem a rövidebbik úton jutunk el a teljes boldogsághoz, amiért ismét köszönet Tibinek. Nem lehet elégszer dicsérni ezt a fiút.
„Szóval csak egy test vagyok neki, ezért gondolja azt, hogy én is így gondolok rá… Tényleg nem számítanak már a belső értékek? Azt hittem, hogy ő gondol engem sekélyesnek, holott ő az.” - Olivér
Ami még fontos, hogy nemcsak két szereplős könyvről van szó, vannak mellékszereplői is. Több félrecsúszott életet is láthatunk. Olyan problémákkal találkozhatunk, mint egy fiatal lány abortusza, egy tehetséges, fiatal úszó elvesztése, gyermek bántalmazás, homofóbia. Ezektől lett még értékesebb ez a regény. Tibi pedig ügyesen minden egyes szálat elvarrt a végére, ahogy azt a Túl széptől vártam.
Márk karaktere azért is volt fontos számomra, mert mindig is vágytam egy hozzá hasonló barátra. Kicsi korom óta próbálok barátkozni fiúkkal, de valahogy hosszútávon egyik sem működik. Már lassan félek heteró fiúkkal barátkozni. De ki tudja, lehet, egy nap megtalálom az én Márkómat, akinek én lehetek a Dorinája. 

Azzal zárnám soraim, hogy olykor szembe kell néznünk azzal, hogy igenis nagy tragédiák történnek a világban, nincs teljes boldogság. Ilyenkor kellenek a Fogadj el!-hez hasonló történetek. Máskor viszont arról kell olvasnunk, azt kell látnunk, hogy igenis vannak olyan történetek és emberek, akik megkapják a boldog bejezést.  
Tegyünk azért, hogy mi is ilyen emberek legyünk! 
Még ha túl szép is, fogadjuk el, hogy boldogok lehetünk!

Még egyszer köszönet Rácz-Stefán-Tibornak, amiért két ilyen remek regénnyel ajándékozott meg minket! Alig várom, mivel rukkol elő legközelebb. :D


4 megjegyzés:

  1. Éreztem az íráson, hogy mennyire tetszett! :)
    Nagyon szépen mutattad be a könyveket, az írót is és kedvet hoztál ahhoz, hogy elolvassam!
    Amúgy ügyes vagy, csak így tovább ~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, igyekeztem. Mindenképp ajánlom Tibor regényeit! Nem csak magával ragadóak, de tanúságosak is.:D

      Törlés
  2. Szerintem ez egy igen izgalmas es szemelyes beszamolo. Nekem is kedvem tamadt elolvasni a konyveket. Azt sem ertem eddig miert nem tettem meg. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekeztem személyessé tenni, és másoknak is meghozni hozzá a kedvét. Örülök, hogy tetszett, és te is kedvet kaptál hozzájuk. :D

      Törlés