Huszonnegyedik
fejezet ~ 7 óra 4 perc
(Részlet)
(Gergő)
- Te meg hova rohansz,
kisfiam? – kérdezte az édesanyja, miután a lépcsőről levágtatva a cipőit kezdte
el keresni.
- Tibihez – felelte széles
vigyorral az arcán.
- És ettől vagy így
feldobva?
- Nem.
- Hát, akkor?
- Elmesélem, ha
történik valami reményt nyújtó – ígérte.
- És, ha esetleg nem
fog, akkor nem mondasz semmit? – nézett rá szúrós szemmel az édesanyja.
- Akkor is elmondom,
anya, nyugi! – Majd odarohant és arcon csókolta őt Geri.
- Na, most már
tényleg kíváncsi vagyok – mosolygott ő is. – Jó szórakozást, kisfiam! – tette
hozzá.
- Köszönöm! – S már száguldott
is a buszmegállóba Gergő. Mivel már egy ideje nem járt busszal, teljesen kiment
a fejéből a menetrend, így gyorsan megnézte. Azonban a következő busz csak
negyedóra múlva jött, s mivel teljesen fel volt dobva, nem bírt volna ennyi
időt egyhelyben állni, úgyhogy gyalog indult el.
Szia!
VálaszTörlésJó kis rész volt :)
Érdekes Emili élettörténete. Tetszett, mert bele tudtam élni magam. Én is kerültem már hasonló helyzetbe az életben. Megértem mit érezhetett.
A történetről:
Kicsit elhamarkodottnak gondolom, hogy így rögtön minden bevezetés nélkül rázúdítja Gergőre a problémáit Emili. Ettől olyan mesterkélt a randi.
Gergő viszont aranyos, hogy ennyire megértő. Kíváncsi leszek ő mikor meséli el a lánynak a gondjait.
Puszi Mili
Szia! Örülök, hogy tetszett a történet és, akkor még azt a részt egy kicsit átnézem. Köszi a segítséget!! :)
TörlésMese