Huszonharmadik fejezet ~ Felszáll a köd
(Részlet)
(Gergő)
Megint ott feküdt a rét közepén, teli
szájjal mosolyogva, tudván, hogy ez mit jelent. Először felült és egy jó mélyet
lélegzett, hiszen itt még a levegő is sokkal tisztább volt. Majd végigsimította
a kezét a füvön, ami most is elképesztően puha volt. Ezt követően pedig
elindult az aranyhegy felé, amelyet most nem takart semmiféle köd. Minden
tiszta volt, és a mező közepén állva belátta az egész tájat, amely álomszép
volt.
- Ebben az álomban akarok élni – mondta.
– Nem akarok innen elmenni! – ezt már kiabálta, de abban a pillanatban fel is
ébredt.
Rögtön
felült, ahogy kinyitotta a szemét.
-
A köd felszállt – mosolyodott el. – Most már tisztábban fogok látni. Ez csakis
ezt jelentheti.
Hello!
VálaszTörlésÉn nem gondoltam, hogy Emili ilyen félős! :)
Valahogy az eddigiek alapján olyan rámenősebbnek képzeltem. De így is aranyos, és lehet jobban is illik Gergőhöz, mint Eszter.
A párbeszédeknél néha elvesztettem a fonalat, hogy éppen ki beszél, de végül kibogarásztam :)
Várom a folytatást, mert most már kíváncsi vagyok hogy hogyan hozod össze a harcot. Sok kérdésem lenne, remélem mindenre választ kapok a végére :)
Puszi Mili
Én is, és köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet erre, átnézem azt a párbeszédet. Nemsokára azt is megtudhatod, hogy milyen múltja is van Emilinek. :D
Törlés